Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-22 / 47. szám

hivatalokról minden ékesség letépetett a* nyughatatlan kezek állal, — a' hiu dicsőségkivánó Zebedeus fiai korteskednek ugyan e' hivatalokért, 's csak az illyeneket ijeszti az a' rendelése bizonyos egyh.megyei választmánynak, hogy a* hibát fel nem jelentő körletkész semmi egyházmegyei hivatalra nem alkalmaztalik, — de a' higgadtabb vérüek,az ifjabbak ál»al való divalos letorkoltalást *s a' másképen vélekedők általi kiczégéreztetést nem igen fényes jutalomnak tarlók, bár ők több tanácsadói tehetséggel bírjanak is, mint amazok, mégis saját csendességük okáért, önként félrevonulnak. — Csak a' szükséges függést ne rontsuk le, uraim! a' társaságban 's a' boldogító gyámszalagokat előre nem Iató kezekkel ne oldozgassuk; mert félő, hogy Menenius Agrippa meséje maholnap beteljesedik egyházi álladalmunkon. — Valóban ha bár Jézus semmi különös rendet nem áll tolt volna is fel követői társaságában, mint ezt némellyek mondogatni szerelik , de azt sem fckirja óm, hogy követői közt semmi megállított rend ós függés ne legyen, mint G ben, hol a' függetlenség zászlója már szinte kitüzetett. Szent Pál pedig világosan tanítja a' szükséges függést 1 Kor. XII. részében, hol igen szép ide illó tanítást ad, 's többek közt előadja, hogy szemnek, fejnek, lábnak, ékesebb és éktelenebb tagoknak 'sa't. kell lenni Isten rendeléséből a' társaság nagy lestében, — .,mert u. m. ha az egész test szem, hol a* hallás? ha egészen hallás, hol az illatozás? De az Isten a tagokat helyheztelte egyenként külön-külön a' testben a' mint akarta, v. 2S , némellyeket pedig rendelt Isten az Anyaszentegyházban először apostolokat, azután prófétákul , harmadszor doctorokat. Azután rendelt hatalmasságokat, azután gyógyításnak ajándékit, szegéngeknek segélöit, községnek igazgatóit, nyelveknek különböző nemeit— Függjön hát a' tanító a' heljbeli paptól 's elöljáróságtól és a' szigorúbb canonica visitaliotól, — noha e' végre nem szükséges, hogy a'pap minden napon bemenjen az iskolába, mert erre nincs ideje, mint e1 hivatalt nem értök gondolják; mert neki is megvannak saját hivatnia terhei, miket helyette más nem végez el, — de igy ö szolgálná meg a' tanító díját;, pedig csak kiki maga verejtékezzen kenyeréért, — csakhogy e' subordinatiót ne terjeszsze ki annyira a' pop, hogy az iskolatanítóval holmi házi vendégség alkalmával még inasi szolgálatot is tetessen. 2) Jobb fizetés adassék a' tanítóknak, mind-Járt lesz jó iskola— kiáltják sokan. — Jó is volna bíz az a'jobb fizetés édes mindnyájunknak, és ha mindnyájan nem is, de néhányan megérdemlenénk jobb fizetést, mert méltó a1

munkás jutalomra,— csak minden ugy menne, mint a* gondolat, 's volna ki megadná azt a'jobb fizetést. Ugy de lám csak mostani fizetésünket is a1

jó ég tudja mikor kapjuk meg ezüstben, noha ezt mind az egyházi felsőbbség igazságosnak ítéli, mind a* helytartótanács parancsolja, — más részről pedig azt mondja a' közvélemény, hogy a' nép több terhet nem bír, — azonban az ország atyjai is csak legelőről gondoskodtak ránk nézve, 's ezt is mi most élők alig használhatjuk valaha, telket pedig nem rendeltek hasitlatní számunkra. No de a' jobb fizelés sem indít mindent, sőt sokat még korhelyebbé tesz, mert most is van, ki kevés fizelés mellett is jól viszi hivatalát, de van ollyan is, kinek jó fizetése van , legalább annyi van, menynyit a* közvélemény tervez, mégsem tanít, — mert vajmi terhes robot az a* tanítás, kivált ollyanoknak , kiknek valamikor a1

tanulás is terhes volt, pedig illyenek vannak tanítóink közölt, kik Langius mondásaként akkor is, most is scholam habent pro jugo. — Vannak mégis, nem lehet tagadni, igen kevés fizetések, miket javítni kellene, ha lehetne. — Különösen pedig a1

tanításért nem fejenként, hanem átalában kellene fizetni, noha ennek is lenne rosz oldala. 3) Nagyobb rangra 's tisztelet magasabb fokozatára emeltessenek a' tanilók, mondják némellyek, mindjárt szorgalmasabban*s jobb kedvvel tanítanak! — De hova? kérdjük, hiszen most is a* honoratiorok közé számláltatnak, törvény oltalma alatt vannak, 's több kiváltságokkal megajándékoztattak. — Azonban a'valódi tisztelet az érdem szülötlje, *s ki ezt kötelessége hü teljesítése és jámbor *s példás magaviselete által megérdemli, most is tiszteltetik, legalább körében 's a' szülék által,— de ki ezt csak komázás, etetés,, itatás, 's hivatalához illetlen társalkodás által akarja megnyerni, az tiszteletre nem méltó. — Sőt emeld >. bár a' lalusi tanítót akármi tiszteleli rangra, még sem adja magát o* hivatalra az, ki más lehet, — mert nem ollyan leírhatatlan gyönyör ám ez a* falusi néppel való bíbelődés mint ezt némellyek declamálják, — vagy ha csakugyan az lelt, akkor a' fény, mellynek körét nem ismeri, öt megvakítja *s függetlenségre indítja, mire különben is nagyon hajlandók az emberek e'függetlenségre hajlandó világban. 4) Könyvek kellenek mások, hangoztatják sokan, mert a* mostaniakból jól tanítni nem lehet. — Valóban nincs is fontosabb kötelessége az egyházi felsőbbségnek, mint gondoskodni időrőlidőre minél jobb iskolai könyvekről, és ő e* kötelességnek iparkodik is eleget tenni tehetségeszerint. De mig más könyvek nem lesznek, addig már csak a' most meglevőkből ne sajnáljanak jóL tanítni tanító urak. — Minek az a' káté, minek aza' Hübner? csak realtudományok! kiáltják sokan. Barátim, higyjétek el, vallás a' fötudni való minden emberre, és igy a' falusira nézve is, a1

vallásban pedig vezérkönyv a* káté, — kell tudni, higyjétek el, bibliai történeteket, mikben, mig valaki jobbat készít, jó vezérkönyv a1

Hübner is* mellyböl a' sok kárhoztatott valókat könnyű ki-