Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-22 / 47. szám

gondolni. — Ha pedig nem tartjátok jóknak e' könyveket, ragadjatok tollat, *s Írjatok jobbakat, ha tudtok, elfogadja a * felsöbb3ég; de nem hiszem, hogy Tóth Ferenci kátéjánál s ábécéjénél jobbat tudnátok irni, mert nem olly könnyű ám jó és népszerű könyvet irni, mint ti szájhősök gondoljátok, 's ne higyjétek, hogy mindazon könyveket értené a' nép és tanító, mellyek népszerűeknek czimeztetlek 's talán meg is jutalmaztattak. Azonban, csak jó tanító legyen, kipótolja az a* könyvek hiányát, de a* tanítóét nem a' legjobb könyv is. Falusi gyermeknek azt kell tanulni, mire ideje és legnagyobb szüksége van, t. i. vallást, olvasást, irást, számvetést, értelmes gondolkodást, egy-két realtudományi, de nem ám annyifélét, mennyit némellyek terveznek, mert ennyire sem ideje, sem szüksége. Megemlítvén itt azt is, hogy a* falusi gyermekre nézve nem azt kell meghatározni, hány éves koráig járjon iskolába, mert erre vigyázni lehetetlen; hanem inkább azt, hogy összesen hány évig, p.o. férfi 5, leány 4 évig, mert ezt a'felügyelöknek végrehajtani könnyebb. 5) Tanítókat képző intézetek állitassanak fel mindenfelé, ez a' legkapósabb vélemény a' falusi iskolák javítására nézve.—Immár e' véleményen levőkkel én is együtt tartok, mert én is azt állítom , hogy azért nincsenek jó iskolák falukon, vagy azért nem műveltetik értelme és szive a' falusi gyermeknek, mert nincsenek jó tanítók. Tanítók pedig csak akkor lesznek jók, ha jókká képeztetnek. Méltónak is látszik, hogy ha az emberi nemzet azon gonosz tagjainak számokra, kik ragadozással, tolvajsággal, gyilkossággars egyéb bűnökkel háborgatják a'jó lelkű polgárok boldogságát, többféle kényelemmel ellátott költséges lakhelyek terveztetnek, *s ezekben ők, kik szabados voltukban vallást és ennek hirdetőit megvetették, most ezeknek gyakori látogatásaikban részeltessenek: akkor az emberiségnek még el nem romlott gyenge növendékeinek óvására 's nevelésére nézve a* legnagyobbszerü intézetek tétessenek. Csakhogy megesnék, ha addig kellene várakozni jó tanítók *s jó tanítás után, mig e' nagy és költséges intézetek megteremnek, talán hát az eddig lafolyt századokban jó tanítók 's jól taníttattak nem is voltak s most sincsenek!? Talán nagy készület is az illy csak látszólag nagy, de valóban a' nem üres fejű tanítóra nézve nem olly nagy mesterségre, a' gyermektanításra, és íreglehet, csakugyan megjárja e' nagy készület a' Vackefild család képének kalandját, és talán kevesebb költséggel és teketóriával is 'ehetne jobb tanítókat képezni. Hiszen kevés ifjú tudja előre, hogy öt a' kegyetlen sors falusi tanítóságra kárhoztatta, söt majd minden ifjú nagyobbal 's többnyire világi hivatallal álmodozik, 's mindenik úr szeretne lenni, 's egyszer csak megunja az iskolát, a1

költség forrásai is kiapadnak, 's mondjuk ki, — hogy háaasodhatnék is, — mivel dicsőbb pálya neki most nem nyilik,— kimegy falusi mesternek, mire sem tudománya, sem kedve nem levén,unalmában igy vigasztalja magát: „quem dii oderunt praeceptorem fecerunt." Utasítsd ezt most vissza a' seminariumba, nem megy, mert nincs költsége, olt pedig ingyen nem tartják 's ruházzák, de a' tanulást is, és ikolai függést, miket nagyon sohasem kedvelt, már végképen megunta, — és midőn illy okok miatt a' nem igen népes seminariumok nem győzik betölteni kiképzett tanítókkal a1

falusi iskolákat, akkor, legalább a" kisebb falukba, hol a* tanítósághoz a' jegyzőségés harangozás is elválhatallanul hozzá van kapcsolva, mert a' kántorságról, a' díszes halotti búcsúztatásról szólni sem kell, jó lesz, akármiilyen találkozik a' fizetéshez képest, ha csak mind e' kellemetes tiszteket is a* pap nem teljesíti, — mint szintén a' predikálásra 's Isten igéje sáfárlására is jó a' lévita is, ha a* szigorú papi censurát kiállt egyének nem találkoznak is a1

tekintélyrontott és vesztett papi hivatalra minden kis ekklézsiába. — Ezzel nem azt mondom, hogy a'nagyszerű tanítóképző intézetek czéliránytalanok, csak azt mondom, én, ki hosszas tapasztalás után tudom, mi a* tanítás és nevelés, hogy a' falusi nevelés jobb lábra állítására nézve illy iszonyú költséggel járó intézetek feleslegvalók és még sem elégségesek. A' falusi iskolák jobb lábra állításának tervét, mint minden emberi intézetet is, C3ak a1

lehetőséghez kell alkalmaztatni, 's szinte csak a' lehetőt kell tőlök várni, 's tökéletes e' gyarló világban nem lesz semmi. Meg kell ugyan itt is mindeneket próbálni, s a' mi jó, azt megtartani. De nagyon csalatkozik, ki azt véli, hogy e' próbát csak a' mai embereknek kell elkezdeni. Hiszen tömve vannak már egyházi jegyzökönyveink azon sok rendelésekkel 's törvényekkel, mellyeket hoztak már egyházi,söt világi kormányzószékeink a'falusi iskolákra, tanításra 's tanítókra nézve 's a' tanítás tárgyait is időnként meghatározták, ujabb meg ujabb könyvek kiadásáról rendelést teltek; — de e' rendeléseknek is csak az a1

sorsuk lett, mi egyéb emberi rendeléseknek, t. i. vagy csak irva maradtak, vagy a' tapasztalásból nem levón meríttetve, a' körülményektől kijálszaltaltak, vagy a1

végrehajtó halalom gyengesége miatt végre nem hajtattak. Véleményem szerint a* már fenálló 's ezután felállítandó főiskolákban kell megvetni, valamint sok egyéb jónak, ugy a' falusi iskolák jobbá létüknek is alapját, mit minden ujabb költség 's adóztatás nélkül is megtehetni, — mert hiszen miért vannak hát főiskoláink ? miért adóznak szegény reformata ekklézsiáink olly sokféle rubrikák alatt azok fcnállására? miért taníttatnak ünnepi jótéteményeik által olly 3ok szegény ifjakat? miért ültetjük szegény asztalainkhoz olly sok sí inü, tarka barka, érdemes és érdamtelen kéregető követeit a' főiskoláknak? Oh bizony nem azért, hogy