Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-22 / 47. szám

nokká is, magát pedig a' beszédet, bár Cicerói hövség 's kellem legyen is benne, minden virágjától megfosztja. Az egyhangúsággal rokon az éneklés (cantus), melly a' szónokban ép ugy fogyatkozás, mint az, 's meglett korban segíteni egyiken sem lehet, innen kötelesség ezt még a* gyermeki korban szüléknek, vagy tanítóknak figyelembe venni 's irtani, — illyeténkép: a) A' gyermekeket annak, mit velők beszéltetnek, vagy előadatnak, gyökeres értelmére vezéreljék, hogy semmit értetlenül ne szavaljanak, ne tanuljanak. b) Gyakorolják őket, a1

közéletből leginkább Őket érdeklő beszélgetésekben, *s mindig anyanyelvükön, elméjek kifejlődéséig, — ekkor c) Értelmök erősödvén, mindinkább olly beszédek szavalásában, mellyekben különféle indulatok 's érzések levén, változatos hanghajlílásokat kívánnak, a* mikor egyszersmind tegyék figyelmetessé őket minden érzést magukban foglaló helyekre. d) Különösen fejtsék bátor beszédüket,'s fenhangon olvasásban gyakorolják. Átalános szabály a9

hangra. Figyeljen a* szónok a' helyre, hol, 's a* gyülekezetre, melly előtt beszél, a'szerint mérsékelje hangját, hogy sem túlságos magas hangra fel ne emelkedjék, sem mély hangon ne beszéljen; mert az első a' müveit füleket sérti, az utóbbi pedig erő és hatás nélküli. Ezen kivül gondolatain ottan-ottan kissé mulasson, fontolva mintegy azokat; mert ezen gond mind hallgatóit gyönyörködteti, 's időt enged nekik az utángondolkozásra, mind a1

szónoknak nyugpillanatot szerez. ///. Testillesztés (gestus). A' hangot követi a' harmadik szónoki tulajdon, a' lestillesztés, 's együtt természeti ecsettel festik a' lélek minden változásait, a' leglágyabb érzelmeket ugy.mint a'legerösebb szenvedélyeket. Valla szerint a' testillesztés „est actio quaedam, et quasi pronuntiatio corporis." Quinlilianus szerint: „est tolins corporis motus, et conformatio." Nem is más ez, mint olly mozgása, olly illesztése a' testnek, melly a' szellemi, vagy belső embert ábrázolja, azaz: az embernek érzési, gondolkodási 's akarási állapotát jeleli. — Magába foglalja 1) Az egész lest szónoki tartását. 2) A* testrészeknek, u.m.a* főnek és karnak tartását 's mozdulatit; a1

főhöz tartoznak: a1

s/.em és arcz, 's innen származik a1

mimica; — a' karhoz: a' kéz és ujjak mozgásai, — gesticulatio. A' testillesztésben a' szónoknak figyelemmel 's szónoki méltósággal kell minden mozdulatot megtenni, mert itt legkisebb önhittség túlságra ragadhatja, legkisebb félelem félénkké teheti. Az első kivetkőzteti a' testet természetes mozdulatiból, vagy a'színpadi testillesztést viszi a'szónoki székbe, minek ott helye nincs. Az utolsó pedig szoborrá fagylal 's megköti a' testnek szükséges mozgásait, holott a' test egész alkalmazásában leginkább legyen a' természet a* sinórmérték. Itt semmi se legyen felette lágy vagy gyenge, semmi felettébb kikeresett vagy ékes, semmi, melly valami erőltetett szorgalmat, mesterséget vagy utánzást mutatna; hanem minden mozdulaton a* természet mindig legbájolóbb bélyege maradjon meg. Ugyanazért mások utánzásában igen vigyázók és éberek legyünk, szigorú megvizsgálás után méltasson a' szónok valakit utánzásra, 's az mindig az előtte ismeretes szónokok ideálja legyon, 's attól is olly testillesztéseket fogadjon el, meliyeket, habár huzamosb szorgalom után is annyira sajátjává lehet, hogy az benne a* természet által kifejtetnék 's tesle hajlamaival egybehangzónak találtassák; mert tudjuk, hogy minden testnek megvan termószeli hajlama, mellylőL egészen elüt az arra erővel unszoltatolt, mint a* reá nem szabott ruha. I. Az egész test illesztése, állása. a) Minden szónok testállása legyen egyenes 's emelkedett, szerény tekintetet 's méltóságot mutató; melly egyenes állást az oldatokra férfias kihajlások, mozdulatok 's szónoki ébrenség mérsékeljenek. b) Szobor módjára meg ne merevedjen, hanem illedelmes hajlékonyságban ékesítse szónoki állását, melly hajlékonyság azonban, előre vagy hátra való hajlongássá, vagy szökdeléssé ne fajuljon. II. A' lestrészek illesztése. A)i4' fő tartása. A' fö illedelmes tartása nagy kellemet 's erőt ad az egész teslilleszlésnek, mert ez azon része a* testnek, hol előáll az annyira fontos arezbeszéd; itt e' következő szabályok ajánlhatók: a) A' fő mozgatás szükségessége, soha se bátorítsa a' szónokot a' fö helytelen rángatására, hanem az indulatok 's érzések után kell azt mindig illedelmesen mozgatni. Intéssel a* szónok erősít 's bizonyít, — intő ellenzéssel tagad, a' főnek oldalti hajtásával bágyadást, elfordításával méltatlanságot, boszút, iszonyt; a" főnek hirtelen! hátrább szegésóveí csodálkozást jelent. b) A' főt nem kell huzamosan alábocsátani, vagy oldalra hajtani, vagy büszkin hátraszegve tartani, hogy az legkisebb büszkeséget is elárulna Mérsékelve aláeresztett fővel bánatot, aggályt, reménytelenséget 's az istenség megengesztelő -sére alázatos vágyat mutathatunk; a' fohászokban pedig a' fö emelkedett legyen, a' szem esengő* az arcz alázatos, az ajk bánatos. c) Minthogy a' főhöz tartoznak a' szem, arcz, száj, ezeket is az érzelmek 's indulatok különféleségei szerint kell mérsékelni. Legyenek azok