Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-22 / 47. szám

majd elevenek , majd szomorúk, majd nyájasak, majd fenyegetők, a' mint mondja Ilordcz: jjTrislia moestum Vultum verba decent; iratum plena minarum; Ludentem lasciva 5 severum seria dictu." A' vidám derült homlok vidámságot, az Ösz­szeredözött haragot, boszút, indulatoskodást je­lent, mellyhez a' szemöldök egyenetlensége is sokat ad; a1 derült homlok, a' szem eleven tekin­tetével, tekintetet ad a' szónoknak. A' szem vi­dám, bágyadt és teljes, vagy borult nézése, vala­mint a' száj komoly vagy mosolygó állása, nagy hatást szülhetnek. Cicero azt mondja: Sextius mellett tartott beszédében: „Tanta erat gravitas in oculo, tanta frontis contractio,ut illo supercilio, famquam Rhadamantus ille niti videretur." A' szemeifordítás ellenkezésnek, gyűlöletnek, vagy tagadásnak jele. Igy Virgilnél Aeneast meglátván Dido árnya, ez mondatik: „Illa solo fixos oculos aversa tenebat." A' bezárt szemek gondolkodó 's foglalatoskodó léleknek, 's a szemnek egy helyre leszegzése pedig csudálkozásból eredt bámulat jelenségei. Ezenkívül a' szemnek alázatos nézése 's lefüg­gesztése szemérmet jelentenek. Virgil azt mond­ja: „Dejecit vultum et demissa voce locuta est." B) A kéz illesztése. A' kéz illesztése nélkül, melly a' szemet szabályszeres mozgásaival élén­kíti 's gyönyörködteti, nagyon hiányos az actio; itt is a' kéz legtermészetesb mozdulatai a' leg­szebbek 's kellemesbek, annyira, hogy ki magát ebben erőlteti, vagy mást hibásan utánoz, szóno­ki tehetségét terheli. A' kéz 's ujjak alkalmazá­sában hány szabályok lehetnek a' szónok figyel­mének tárgyai, alig lehet meghatározni, mert ez inkább természeti sajátsága minden szónoknak. Ezeket mégis megjegyezhetjük. a) A' kezek rendetlenül soha alá ne csüggje­nek, so mód nélkül ne hányassanak , jóllehet az eröindulatok, az elragadtatott szenvedelmek bá­tor 's szilárd tagmozdulatokat kívánnak. A' föl­emelt 's kiterjesztett karok hatalmat, tekintetet és Szilárdságot jelelnek, ellenben a' visszatartottak 's mérsékeltek szemérmet, félelmet 's valamitől megilletödést. b) A' bevezetésben, minthogy a' hang is, mint fölebb mondók, mérsékelt alázatos, a' kezeknek sem kell kiterjesztetniök mindjárt, 's kivált erő­sen, hanem mikép lassudan kap tűzre a' beszéd, akép emelkedjenek a' kezek is, 's hol lankad a' heszédbeni erő, ott szűnjék meg a'kézmozgatás is. c) A' mellhez kell vinni a' kezet, midőn a' szónok magáról, s a1 szívről, mint az érzések fészkéről, — midőn pedig másról szól a' szónok, a' felé nyújtsa kezét, és szemével módosan ki­sérje azt. d) A' balkéz soha egyedül ne mozduljon, ha­nem ez alkalmaztassa magát a' jobbkézhez, *s an­nak mintegy kísérője legyen; az okok, erőssé­gek, vagy tárgytaglalás (partilio) ujjakoni elő— számlálását gyéren, vagy soha sem tenni. Szépen alkalmaztathatik a1 balkéz a' jobbhoz, midőn va­lami ellenünkre levő tárgyat, vagy személyt vagy feltartóztatunk, vagy megszégyenítve vissza­utalunk. e) Sürgetünk kezeink gyakoribb felemelésé­vel, vagy alányomásával. Esedezünk, vagy ké­rünk összekulcsolt 's felemelt kézzel, melly min­dig szilárdan 's illedelmes mozdulattal történjék. f) A' csodálkozást felemelt kézzel kövessük; mint mondja Cicero az academiai kérdésekben: „Hortensius vehementer admirans, saepe etiam manus sustulit." g) Kiterjesztett kezekkel csendet kérünk, vagy parancsolunk, néha fel is szólítjuk a' hallgatókat, mondja Lucanus Caesarról: 1. I-o — — „Tumultum Composuit vultn, — dextraque silentia iussit/' h) Szájhoz visszük kezeinket, midőn a' nyelv Vagy ajk tulajdonságait, minők a' hang, vagy az ajkét, minő a'mosolygás említjük, vagy akkor is, mikor hallgatásra 's csendre intünk, 's magunk is hallgatni akarunk. i) Vannak némelly szónokoknak sajátságai, mellyeket helybenhagyni nemlehet,'s követni sem kell; Cicero az akkori viselet kivánati sze­rint szakállát simítgatá meg és szedé rendbe, mi­előtt beszédjéhez kezdett, most leginkább hom­lokot , vagyis inkább hajat simítgatnak, mások karjaikat szövik egybe, mások baljokkal ruhájo­kon babrálnak. k) Homlokát vagy mellét a' szónok soha ne verje, mert ez szinészeti. — Ezen kivül a' két kar kiszabott határa legyen a' mell alsórésze és a' fő, ezeken alól vagy felül vinni azokat csak erösb indulatoknál 's szónoki elhevülésben meg­engedhető. 1) Mindenek felett a' hanggal és szóval elle­nes tagillesztést (soloecismus) kell kerülni, ne­hogy a' szónok eget említve, földre mutasson. m) Az ujjak ne legyenek a' mozgásban szer­felett sebesek vagy gyakoriak, valamint egyene­sek 's meredtek sem, hanem hajoljanak be a' mu­tató-ujj mellett kissé a'többiek. Azegyujjali kör­csinálás, fenyegetés soha sem lehet kedves a* szemnek. Ezek a' leginkább ajánlható szabályok a' test egyes részeinek illesztésére, de ezek sem mind­nyáján olly közönségesek, hogy minden szónok mindeniket sajátjává tehetné, az ezekbőli ezélos választás a' szónok ügyességétől *s választásától függ, leginkább természetadta hajlamaitól. Ab előadottakhoz a' szónok szorgalma, gondja tehet, 's azokból elvehet, szóval: azokat ugy módosít­hatja, hogy előadásának kellemet, erőt 's érde­ket szerezhet. Óhajtandó dolog, hogy korunk munkás szaká­ban szónokaink, leginkább, kik tanítói szellemben

Next

/
Thumbnails
Contents