Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-11-22 / 47. szám
mellyek ellenvetésekkel állnak itt előmbe, — hogy a' testillesztés a' figyelmet felülhatja, azaz: elvonja, 's csak a' szem gyönyörködik, — a'szív érintetlen marad. Erre rövid feleletem ez: A' testillesztés, ha az a1 szónoki szerénység határain belől marad, mint szép accordban minden hang, — egyesül a1 szónok ahoz alkalmazott hangjával, 's lát- és hallérzókeinket egyült foglalatoskodtalja 's lepi meg, — csak túlzott testillesztés ez, melly a* hallgatók figyelmét megzavarja, 's elöltök kellemetlenné 's erőtlenné válik. — Ennyit elégnek látok mondani a1 memória ajánlására, mert ennek szükségessége sokkal világosabb, hogysem mélyebb mutogatásokba kel lene ereszkedni. Csak azt jegyzem még meg, bogy kinek emlékező tehetsége gyenge,azt folytonos gyakorlással erősítgesse, — sok tanulással mindazáltal egyszerre sohase halmazza el, mert ez még inkább meggyengíthetné. A' helyekrei emlékezet (memória localis) is ajánlható, mert a1 beszéd részeinek kezdetén, 's egyik tárgyról, a' másikrai átmeneteinél segíti a1 memóriát. A' régieknél némellyektöl használt, mesterkélt memóriáról, mellynek a' régieknél Simonides tartalik létre hozójának, az ujabb időben pedig Raymund, — nem tudom mit mondjak, Ők bizonyos külső helyeket tűztek ki lapok gyanánt, 's az azon álló tárgyakat, képeket, irás helyeit, 's a' memórián igy akartak segíteni. Én azt mondom, hogy ez szinte fárasztja az elmét, 's elvonja az actiora szükséges figyelmet, — azt is mondhatni, hogy hol memoria-hiány van, olt nem segít, — hol pedig élénk az, szükség nincs reá. Luc. Crassus is Cicerónál ezt ajánlja: „exercenda est memória, ediscendis ad verbum, quam plurimis, et nostris scriptis, et alienis!!" — *) II. Hang (coxj. Szavalás (declamatio). A' szónoki előadást illető másik főtulajdon az ékes hang 's szavalás, melly a' szónoklat lényegére annyi befolyással van, hogy a'természet ezen ajándéka nélkül a1 szónoklatnak sem kelleme, sem ereje nem lehet. Cicero azt mondja: „neque tam refert, qualia sínt quae dícas, quam quomodo dicunlur." A' nagy szónok ezen állítanánya mellett harczolnak a' mindennapi példák. Nem hallunk szónokot, ki indító előadás nélkül megrázná a1 kedélyeket, legfolebb is némelly kiemelt egyes mondatok azok mellyek megilletik az érzés húrjait,holott azok is hármaserövei halottak, ha az azokat illető tont adja nekik a' szónok. A1 nyelv idomítására a1 gyakorlást ajánlhatni, melly annak némi folyóságot szerezhet; de ha a1 nyelv termószelileg hibás, ez sem lesz képes megadni azon kellemes hangot, azon sima folyóságot, minőt a' szónoki nyelv kiván. A1 sebes nyelv *) Némelly esetekben megengedhető a' lapróli beszéd: p.o. gyengélkedő egészség, öregség, polgáriakban a' munkával! elhalmozás. K. mérsékeltethetik gyakorlás által, de az arczon mindig fenmaradnak az erőltetésnek 's a' nyelvmérséknek némi jegyei, — a* hang idomtalanságát pedig, minők : a' rikácsolás, félhanguság, 'sat. a' gyakorlás is nehezen, sőt egészen soha ki nem simíthatja. Innen az említett hanggal senki magának a' szónoki pályán koszorút nem nyerend. Minthogy a" hangnak a" szív minden mozdulatival kell egybehangzani, 's erőteljesen kell kinyomnia mindazon kedves, vagy kellemetlen érzelmeket, mellyeket belsőnk tolmácsol, minden indulatnak, érzelemnek saját hangját kell fölkeresni. — A' harag éles, felindult, feddő *s neheztelést kifejező szavakat kiván; a' szánakozásnak, szomorúak adj hajlékony, teljes, érzékeny, sírásra hajló's ottan-ottan megszakadozott hangot; gyönyörnek élénk, szende és halk folyamut; a* félelemnek alázatos, kétségeskedő, habozó reménytelen, *s csüggedezőt; az erőnek teljes hevü 's fontosságot kinyomó egész hangban kell mutatkoznia ; — az unalom, neheztelés, bánalom érzelmeinek saját bús hangját. — Ezenkívül a' kérdő mondatok, felkiáltások saját teljes hangjára, valamint a1 beszéd különböző részeibeni szükséges hangra is figyelmezni kell. Más hangot kiván a* a' kezdet vagy bevezetés, mást a1 folytatás, mást az erösítmények, mást a' záradék. — Mi éktelen és visszataszító a' kezdetben a' magasra emelkedett erős hang, kiáltozás, elannyira, hogy botrányt okoz.*) Itt a' bevezetésben alázatos, kissó szemérmes hangon kezdve beszédjét, készítgesso hallgatóit erösebb indulatokhoz: a' honnan minden hangkiejtése bizodalmat gerjesztő 's figyelmet élénkítő legyen. A' bevezetésről emelkedik a' hang, 's a* tárgykijelentés után élénkséget ölt magára, — 's a' folytatásban nyilt 's természetes társalgási hangon kell mindent előadni, hogy azon az erőltetés legkisebb nyomai se legyenek, mert az erőltetés figyelmet botránkoztat, és füleket fáraszt. A' bizonyítmányok, erösítmények erösebb hangot kívánnak a1 beszéd akármelly részében. Végre a' záradékra átmenve, emelkedni kell a' szónok hangjának 's mintegy szónoki lelkesedést kell mutatni, a' közelgető szónoki győzelem reményével; azért is hangjának legélénkebbnek 's legteljesebbnek kell lenni, akár ialő, feddő, vagy dicsérő legyen az, 's hallgatóinak jóságában, hajlékonyságában bizodalmát kijelentve a' szónok, nyilvánítsa egyszersmind, hogy azon tárgynak, mellyröl beszólt, elmulasztása, vagy teljesítése neki igen érdekében áll. A' hang ékes változatosságának ellenébe van téve az egyhangúság (monotomia), melly a' beszélőt minden szónoki ügyességből kivetkezteti 's tanításra alkalmatlanná teszi, a' hallgatókat unottakká, figyelmetlenekké és néha taníthatla*) Meg kell jegyezni, hogy a' kezdet kétféle levén: valódi (juslum) és heves (vehemens) — azi utóbbiban indulattal beszélhet a1 szónok. K.
