Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-15 / 46. szám

iatinknak, itt a' szende kifejezéseket leglágyabb szinbe öltöztethetjük, *s viszont a' keményebb gondolatoknak a' szavak által eröteljesb irányt adhatunk, — szóval: nyelvünkön mindazt megadhatjuk mér a'szónoki stylnek, mi annak jellemére tartozik. — Adhatunk: a) Csint(elegantia), melly a* beszéd erejéhez, 's a' gondolatok kellemes kifejezéséhez jó ízlésű szavakat kiván. Ennek részei a' tisztaság (castitas), melly minden dagályt megvet, — értelmesség, melly átalja a' szóösszehalmozást 's egyszerűséget kiván, szépség, mellynek bélyege a' folyóság. — b) Ékességet (ornatus) mellynek föjegye, hogy a' beszéd tetszöleg 's indítólag felöltöztetett legyen. Itt helye van az értelemmásításndk (trópus), melly fontosságot, kellemet 's erötad, — a' képesszólásnak (figura), melly a' mindennapiság körében a' stylt kiemeli 's ékesbbé teszi, — változatosságnak, melly a' stylt az unalmasságtól megmenti,— 's hévségnek, melly az ugyanazonosság (ravroloyia) körén kivül van, 's nem köti a' szónokot egyalaku kitételekhez. A' szónoki styl ezen jegyein kivül, — minthogy nemcsak tanítás, hanem gyönyörködtetés 's az érzékek megindítása által is kell a' szónoknak az akaratra hatni, ezek pedig inkább a' költészet körébe vágnak, nyelvünkön szónoki *s költészeti stylt, hol szükséges, együtt használhatunk , — ez pedig szükséges, hogy az utolsó az elsőnek komolyságát az unalomtól megmentse 's együtt működjenek a' sokszor daczoló akaratra. Szükség hát, hogy a* szónok költői szellemmel is birjon, melly által a' szónoklat huzomos komolyságából kilépjen ollykor-ollykor a1

költészet élénkebb mezejére, hol a'figyelem egy kis megújulást vegyen. E1

nélkül a1

szónok unalmas, kifejezéseiben félénk, szónoki tehetsége határozott 's hiányos lehet, és kénytelen sokszor száraz nézelődésekre vetemedni az ékesenszólás elég tágas köre mellett is. Az ékesenszólás tárgya minden hasznos, tisztességes és érdekes dolog, csakhogy legyen az a' közélet érdekei közöl kiemelve. A* szónok mindezekről ékesen és bőven beszélhet. Cicero azt mondja: „benedicendi ars non habét definitam aliquam regionem, cuius terminis septa teneatur." De hogy mindenről bőven , ékesen, tárgyat kimerítöleg beszéljen valaki, ahoz szélesen terjedő tudományos ismeret, 's ezenkívül emberismeret s közéletbeni jártasság szükséges. Ha ugyan <ezen szót: szónoklat csak az előadásra szorítjuk, fgy bogy csak azt jelentse mit a* szó szoros értelemben jelent, 's mint veszik sokan, t. i. valamelly más által kidolgozott beszédet, módos tesillesztéssel (gestus) 's a* beszéd erejéhez alkalmazott hangváltoztatással (declamatio) adjunk elő, ugy szónok lehet valaki tudományos ismeretek nélkül is, mert itt a1

természet adta test, és hangbeli hajlam viszi a' főszerepet mellyet a* mesterség képez, hol hiány van nevezetesen, azt kipótolja, hol ellenben a' természeti ajándék túlságos, azt tisztítja és mérsékli, — ós mellyeket ekkép a' mesterség kiművelt, a' gyakorlás azokat erősíti és megőrzi; az elme itt semmi ujat nem teremt, csak annyiban foglalatoskodik mennyiben, mások teremtményire alkalmaztatja az előadást. De nemcsak ezt foglalja magában a' szónoklat fogalma; — ez megkívánja, hogy ki szónoknak akar neveztetni, legyen akár egyházi, akár polgári rendből, szabályszerüleg maga dolgozza beszédeit, 's ki ezt nem teszi, csak szónokárnyék. Iit hát már tudomány nélkül szónok nem létezhetik, itt nézelődő 's teremtő erőnek kell az észben kifejtve lenni, *s a' hang, testillesztés, mellyen amott alapszik a' szónoki tehetség, itt mint nagyszerű eszközök tűnnek fel valamelly tárgyróli értelmünk 's érzelmünk kinyomására, 's az már a' valódi szónok, kinél a' kiművelt ész 's megszerzett tudomány önti az előadás nagy műszereire a' világos 's fontos gondolatokat. — Innen már hármas tulajdon nélkülözhetetlen a' szónokban, az előadási sajátságon kivül, — mellyröl különösen szolandunk. 1-sö Mi a' szónok saját személyét illeti. 2-dik Az előadandó tárgyat. 3-dik A' hallgatókat. I. Azon tulajdonok, mellyek o' szónok saját személyére vitelesek. a) A' tudományos kiképeztetés, mellyel együtt jár a1

rendszeres gondolkodás-mód 's szónoki ügyesség, — ez az, mellyet már maga a' szónoki nagyszerű vállalat is kiván, t. i. másoknak tanításai meggyőzése valamelly tárgy jó vagy rosz voltáról. A1

görög 's római szónoklat czélja is ez volt, *s mint szónok, közhelyeken nem mert fölállani, ki ügyességéről ismeretes nem volt. Aristoteles, Demosthenes, a' rómaiaknál Cicero, Antonius, Quintilianus törvénytudók, bölcsek 's históriában jártasok voltak, logicájok, grammaticájok hiánytalan volt. — Voltak ugyan ollyanok, kik mások munkáikkal sokszor védtek, vagy vádbltak ügyeket annyira, hogy szinte pénzkeresetté vált az illyen szónoklat, de ez csak hamar utálatba ment, 's a' valódi szónoklatra is nem kis homályt vont. Szinte ma sem lehet lelkes 's épületes szónok, ki ezen szónoki ügyességet bebizonyítani nem tudja 's meg nem győzi hallgatóit arról, hogy ö bir tanításra képzett erővel. Meggyőzhetni pedig őket, ha a1

szónok beszédében a' szükséges rendszert követi, *s olly eszméket fejteget benne, mellyekre hallgatóival! társalgása tette figyelmetessé, mellyek az ö lelki szükségük körül forognak 's magokat általok meghatottaknak érzik, szóval ha beszéde tanító, gyönyörködtető *s inditó. Tanítunk *s meggyőzünk valakit erősségekkel, okokkal, mellyeknek különböző kútfőit fedhetjük fel. Gyönyörködtetünk ékes, tetszős beszéd 's