Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-15 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 46. szám. Ötödik évi folyamat. Nov. 15. 1846. Dixit quidam eloquens, et vcrum dixit, ita dicere debere eloquentem, ut doceat, ut deleetet, ut flectat. A u g u s t i n u s. TARTALOM: A'szónoklatról átalában, az egyháziról különösen. — Hallei stipendiumaink ügyében. Székács. — Az egyházmegyei tisztujításról. Poor Károly. — Tisztelet a1

morálnak ! Kiss Sámuel. — A' kecskeméti reform, egyh.megye. — Ugyancsak a' kecskeméti egyházmegye. *0

*. — Vegyes közlemények. A^^án«k?atréi áfaSában, az egyhá-2&iról küíono^en. Midőn a'római nagy szónok Cicero ezen szavait fontolgatom: „quid est aut tam admirabile, quam ex infinita multitudine hominum, existere unum, qui id quod omnibus natura sit dátum, vei solus, vei cum paucis facere possit? aut tara jucundum cognitu, atque auditu, quam sapientibus sententiis, gravibusque verbis ornata oratio, et polita? aut tam potens tamque magnificum, quam populi motus, iudicum religiones, senatus gravitatem unius oratione converti? quid tam regium, tam liberale, quam excilare aíí'lictos, tam necessarium, tenere seraper arma,quibus possis provocare improbos ? etcet. — mondom, midőn ezen szavak tűnnek föl elmémben, ezen kérdést teszem magamnak: — miért történnek szemlátomást korunk kivánatihoz képest a'tudományok más ágaiban elölépések, bár azoknak kútfői mélyen rejtvék, — 's csak a' szónoklat érdekes mezeje hever parlagon? E' kérdést ezen gondolat fejti meg: hogy nálunk a' szónoklat talán ugy nézetik, mint a'természet olly adománya, melly fölött nézelődni vagy nem lehet, vagy nem szabad, 's meg kell ezen pazar anya ajándékinál nyugodnunk, melylyeket a' szorgalom, vagy gyakorlás, és mesterség (ars) sokra vihetne; valóban ezen gondolatot a' tapasztalás igazolni látszik, midőn minden toll néma a' szónoklat ügyében, 's kinek legnagyobb hajlandósága van is reá, a' régi könyvekben búvárkodni nem akarván, a' természetet magára kénytelen hagyni, vagy legfölebb is iskolai kevés nézetére 's gyakorlatára szorítkozik, melly által pedig kevés idomot ölt'magára az egyszerű természet. A' szónoklat fejlődése, miként más tudományoké is, függ bizonyos körülményektől, függ a' szellemtől, melly uralkodik a' nemzetben. Hol észinteség a' nemzet saját jelleme, hol virul az igaz hazafiúság,'s nincs kötve az elöadásbeli szabadság: ott a' szónoklat kies és terjedelmes mezőn virulhat, 's jótékony erővel hat a' nemzeti egyetértésre. A' görögöknél kell keresnünk az ékesenszólás bölcsejét 's hihetőleg jogaiknak a' törvényhatóságok előtti minél hathatós!) védelme ébreszté fel őket; igy álltak elő férfiak, kik a'szónoklatra szabályokat írtak, minőknek tartják Empedoclest, mások Thisiast, 's igy képezték baszédmódjokat, 's ébresztették a' szónoklat iránti kedvet, — ugy hogy nem sokára vetélkedve fu?tották a' görög ifjak a' szónoklat pályáját, kivált Athenében virágzott teljes erőben, — de kora itt sem sokáig tartott: szinte másfél század után a' nép szellemi erejével, 's az imádott szabadsággal a' virágzás fokáról alászállott. Utóbb Romába plántálták át a' görögök a' szónoklatot, hol a' törvénykezés rendszere új pályát nyitott neki. Voltak ügyvédő 's vádoló szónokok, kik szabályszeres 's elmés beszédeik által kivívták az ártatlanság részére az igazság győzelmét, a' fondorságot pedig huzamos ostromaik által megbuktatták, és a' haza iránti részvétlenség ellen keltek föl leginkább. — Cicero idejében volt fénykorában a' római szónoklat, de miután a' szabad 's hazafiúi igaz szellem megnémult, a' gyávaság ?

s erkölcstelenség párnáján az ékesenszólás iránti kedv is elszenderült. Nálunk a' szónoklat természeti kifejlődésére hagyatott még eddig; kiki megelégedett azon előadási móddal, mellyet a' bőkezű természet ráruházott. Magok a' hitszónokok, kikben a' szép előadási sajátság egyik főtulajdon, megelégszenek, ha a' középszerűségen néhányan felülemelkednek , — pedig nyelvünk mind a' kiejtésre könnyű, mind a' szóphangzásra egyetlen — gazdag erőteljes szavakkal 's tulajdona a' jambus mérték, melly a' szónok szájából kellemes hangmértékkel gyönyörködteti a' fület. A' szónoklat czélját sem akadályoztatja nyelvünk szóhiányával , mert gondolatait ugy öltöztetheti fel a' szónok, mikép czéljához szükségesnek érzi. Az ékesenszólás czélja az akaratnak, tanítás, gyönyörködtetés ós megindítás általi olly hathatós megilletóse, melly által szabadcselekedetre határoztassék. Nyelvünkön tanítói tont adhatunk gondo-46