Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-01 / 44. szám

kell vallani az egész haza előtt, hogy abban ilylyesmit alig találhatni. Terve épen nem áll kedvező viszonyban a' mostani kor érettebb szelleméhez, a* mint et mindjárt elveinek elösorolásában azoknak negyedikéből kitetszik, mellyben azt mondja: „ideiglenes és nem holtig maradandó tanítókat képezni igyekezzék dtaldnosan praeparandidnk(

í

(6. !.)• — Tehát ideiglenes és, a' mint ezen „eredeti" elv alkalmazásából szükségesképen következtetik, fiatal, 3 — 4 évre választandó, a' felállítandó m. prot. főiskolában, de csak mellékesen a' többi szaktudományok tanultatásával együtt képezendő tanítótól jöjjön a' várva-várt haladás népnevelésünk ügyében?! Bizony, bizony, egy egész hazát ollyannyira érdeklő, mondhatni legnevezetesebb terv készítése mellett jobban kelletett volna megvizsgálni annak feladatát 's mélyebben becsülni prot. szentegyházunknak méltóságát! csak gondolni is, hogy ez hagyományát, díszét, szellemi lételét olly gyönge alapra bizhatná, — neveltjeinek egyikétől valóságos megbántása ! föltenni pedig, hogy a1

magát illy tanítóságra elszánó ifjú meg nem fontolandja vagy szüleitől meg nem fontoltatja teendőjét — merészségnél nem egyéb, melly már előre minden jövendőbeli magyar tanítót könnyelműséggel, gondatlansággal vádol. Ügyan ki súgta meg tervező urunknak, hogy széles e' hazában nem találtatnék példa, egy-két kivételen kivül, melly meghazudtolhatná azon tapasztalást, hogy m. prot. tanítóink közt nem létezett egyén, ki a' mostan 's még sokáig nálunk divatozó rosz fizetés miatt, szép hivatását, ifjúságában azt lelkesedéssel felkarolván, késő aggkoráig vagy épen haláláig buzgalommal és áldással nem vitte volna? (12. 64. 83. II.) Ki mondhatja, hogy nincs's nem is találkoznék senki egyházunk mostoha környülményei miatt, ki egy néptanító nagy feladását ennek méltóságából *s kivitele szükségéből magára vállalhatná ? — De tegyük fel, mind ez való 's igaz, — mitől a' jó Isten leginkább őrizzen: — következik-e ebből, hogy ezután ideiglenes tanító alkalmaztassék mindaddig, mig ezen rosz állapotunk megszünend, 's hogy az illyen háromszor hetvenkét órában képeztetett tanító már haladást idézend elő hazánkban annak nép-nevelési ügyében ? Szerzőnek ezen következtetésére, átalában tervére azt bátorkodom megjegyezni, hogy teljes következetlensége miatt azt, a' mire számolt, jóváhagyást és életbeléptetést aligha nyerend. Legalább el nem hihetni — 's ez még a' legbiztatóbb az egész tervnél — hogy a' többség e' hazában ennek szellemi élete megőrzését 's emelését puszta kenyérkeresetnek, 's szegény ifjak gazdagabb élhetésmód elérhetése eszközének tekinthetné 's használtathatná, hogy gyülekezeteink és nagyaink Szavazatukat és tekintélyöket egy illy praeparandia felállítására adhatnák, melly elemi-, nép-, polgár- és gymnasialis iskolába való tanítókat kis czifra különbség mellett egy kaptafára verve, ezeket szépen irt bizonyítványokkal iskoláinkba ámításul küldözgethetné. Öncsalódásnál más nem volna az egész dolog, mita'praeparandia és praeparandus, a' gyülekezet és a' haza részéről már abból is gyaníthatni, hogy itt ennek tervezője maga az illyetén képeztetett tanítót egyenesen jónak mondani nem merészlette, hanem csak jobbnak a' mostaninál. 'S ez épen nem kecsegtető,— kiváltképen ha a' 3-szor 72 órát, a'nagy várost, praeparandusnak a' többi praeparandián kivül többi teendőit 'stb. még emlékezetünkbe hozzuk, és már minden nagyítás 's visszatartóztatás nélkül előre mondhatjuk, hogy elemi-, nép- és polgáriskolatanító egy iránt akkorában, ferde és hiányos képeztetésénél fogva , mindannak hiányában lenne, a' mire leginkább szüksége volna. Ide értjük elemi tanítónál művelődésünk elemeinek megismerését s helyes alkalmazását, népiskolatanítónál a' nép gondolkozásmódja 's környülményei felfogását 's ennek megfelelő valódi nevelését, polgáriskolatanítónál pedig a' müiparnak szentelt életnek nemesbülését 's tökéletesítését — 's mindazt, a' mit gymnasiumban vagy philosophiában 's nagy városban hetenkénti 7 vagy 10 órában sem tanulhatni, sem taníthatni. De még illy törpe egyénekkel sem bővölködendenék népnevelési ügyünk — a' mint azt már most szinte előre láthatni. Hát ha sok gyülekezetünk tanító nélkül marad? Az illető ifjak alkalmasint jobban megfontolandják körülményeiket 's eszméiket, mint tervező azt egyházunkéival tevé, 's aligha adják magokat a' megkívántató számmal illy tanítóságra, részint mivel méltán ezt sokkal fontosbnak becsülik, mint hogy benne kontárkodhatnának, részint a' választott (ugyneveztetett) kenyértudományuk terjedelme *s idejök rövidsége miatt. 'S ha még is elegen készek volnának arra, csak sajnálhatnék a' hívatlanokat, 's méltán sirathatnék szegény hazánkat, hogy még mindig intézkedésekkel rongáltatik, mellyek alaposság 's rátermettség helyett felületességet 's ügyetlenséget bizonyos tekintetből gyámolítgatnak. Szönvi Pál, munkájának nagyobbik részében az ideiglenes tanítókat pártoló eszméjét tárgyazza 's ajánlgatja —a' tervet magát csak 13 levelen rajzolván. De szép szó hiába iparkodik a'dolog ferde állását egyenessé, tetszhetövé simítgatni. Minden gondolkozó olvasója itt önként megvallja, hogy inkább szeretett volna a' felállítandó praeparandiának feladásáról, képzése kiinduló és végpontjairól 's ennek mimódoni kieszközléséről — átalában szelleméről egy pár szónál többet hallani, annyi soknak átellenében, miket ennek kimutatására előhozott, hogy még sokára nem győzendjük tanítóinkat illendően fizetni 's hogy tehát ideiglenes tanítókra van szükségünk. A' praepa-