Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-25 / 43. szám

tani nem fog; 's meglehet, hogy maga R. J. úr se tudná valódilag megmutatni, miben állana ama parancsoló hatalom. A* mi pedig az említett subordinatiót illeti , 's R. J. úr azon kivánatát, mellynól fogva a' német dissidens egyház módjára a'tanítót a'papnak nem „alája", de „melléje" rendeltnek látni szeretné, — nem látni át, mikép lehetne azt azzal a' maga R. J. úr által is helybenhagyott felügyeléssel megegyeztetni. Illy felügyelés, mint a' minőt itt érteni lehet *s érteni kell, t. i. főkép magára a' tanításrai felügyelés magában zárja 's foglalja, R. J. úr engedelmével legyen mondva, a' subordinatiót. Mert én az iskolárai felügyelés alatt nemcsak azon kötelességét értem a'papnak, mellynél fogva köteles azon lenni, hogy a' tanulásra alkalmatos gyermekek iskoláztassanak: hanem azon jogát is, mellynél fogva az iskolatanítót, ha a' szükség kívánja, kötelességeire figyelmeztethesse 's inthesse, a' nélkül azonban, hogy tán bírójául felvetné magát. Egyébiránt érdekes lehetne megtudni, hol szerzé R. J. úr ama szomorú tapasztalást, mellyet e* pontban tanúsít; mert alólirt nem egyszer fordultmeg Nógrádban, 's nagyobbrészt nem ismeretlen előtte azon viszony, mellyben ott a' papok 's tanítók egymáshoz állanak,'s ö legalább ugy tudja,hogy ama paracsoló hatalom, melly ellen R. J.úr küzd, rémképnél nem egyéb, s vele ugy járt, mint egykor Don Quixotte szélmalmaival. Második kivánata az, hogy az egyházmegyei gyűléseken a' tanítók is képviselők lehessenek. Ezt kívánták a'mi tanítóink néhányai is, 's esperességünk kivánatukra édes örömest hajlót', 's iskolatanítóink közöl néhányan gyűléseinken nem egyszer nyilatkoztak már 's nyilatkozatuk szívesen üdvözölteték. Harmadszor azt kívánja R. J. úr, hogy „a* viszonyosság elvénél fogva a' közoktatók hibás cselekedetei fölött vegyesen oktatók is bíráskodhassanak." Ez volt néhány tanítóink ohajtata is, 's nálunk azóta valahányszor isk,tanító ügyében küldöttség szükségesnek találtatik, tagjaivá mindig isk.tanítók is neveztetnek. A' 4-ik pontra nézve nálunk eddig az a* szobás divatozott, hogy a' meghívott új iskolatanítók vagy maga föespereá úr állal, vagy ha az gyűlés alkalmával történt, egy papokból és iskolatanítókból nevezett küldöttség által vizsgáltattak meg. Ez évi Nagy-Röczén tartatott gyűlésen hozott határozatnál fogva új iskolatanítóink egy világiakból, papokból és iskolatanítókból állandó választmány által leendnek megvizsgálandók. 'S végre mit R. J. űr 5. pont alatt kíván, hogy az iskolák fölölti felügyelésre a' papdekánok mellé oktatók is társítassanak : azt néhány iskolatanítóink is kívánták. 'S esperességünk, mellyröl valóban nem mondhatni, hogy iskoláink 's iskolatanítóink iránt mostoha indulattal viseltetnék, ezt meg nem adhatónak találta. Szabadjon e' tekintetben mindenek előtt R. J. ur indokait megfontolni 's azután esperességünk okait, mellyek öt e' kívánat megtagadására birák, rövideden érinteni. Első indoka R. J. urnák az, hogy ő a' papokat e' hivatalra eléggé alkalmatosaknak nem tartja, megtagadván tölök csaknem minden jártasságot az oktatási szakban, még pedig mind elméleti, mini gyakorlati tekintetben. Valóban a* nógrádmegyei papok 's jelesen a' dékánok e' bókot nem igen fogják megköszönhetni. Nem említvén azt, hogy a' papok majdnem mindnyájan, minekelőtte papi pályájukra fellépnének, néhány évet mint magánnevelők tölteni szoktak, ugy, hogy a' tanítói pálya nem egészen ismeretlen előttük; iskolákból 's nenevelési könyvekből a* jó nevelés szabályait elméletileg ismerhetik 's ismerik is legalább annyira, hogy ha latba vetjük a' papok e* tekintetLen jártasságát az iskolatanító urak hasonló tekintelbeni jártasságával a' nélkül, hogy a* papság hiu dicsekedéssel vádoltathatnék: elmondhatni, hogy átalában amaz ennél ha többet nem? kevesebbet bizony nem nyomand. — Nem mondom én, hogy nincsenek iskolatanítók, jártasok az oktatás 's nevelés elméleti mezején is; de állítom , hogy a' mint iskolaügyeink most állanak, azoknak száma bizony nem legio, 's hogy ha a' papok között kevesen vannak e' hivatalra alkalmatosak, az iskolatanítók között még kevesebben leendenek. — A' fentemlített elméleti jártassággal felkészült papdekán ha a' gyakorlat mezején nem is egészen otthonos, mégis képes leend megítélni, e' vagy ama tanítónak tanítási modora jó-e vagy rosz, czélhoz vezet-e vagy czéltévesztő? Megengedjen tehát R. J. úr, ha mondom, hogy nagy hevében a' dolgot valódi voltán túlcsigázta; megengedjen, ha én ama szabály szerint: inverte coriam etfiet calceus,ujra azt mondom, hogy az iskolatanítók között, kiknek tanítói ügyességük, —többnyire önvétkök nélkül kevés elméleti jártasságuk levén, inkább mechanismus, mini elméleti szabályokon alapított jártasság, igen-igen kevesen találkozhatnának, kik olly ügyes dékánok lehetnének, a' minőket R.J.úr rajzol előnkbe, hogy t.i.: „az oktató dekán tárgyavatottságánál fogva, szótlan figyelemmel is az oktató kérdéseiből, 'g a' növ. feleleteiből, ezek tekintetéből, mozdulatiból practikus létére, igazabban Ítélhetne. — Magna petis Phaéton! — Egyben azonban igaza van R« J. urnák. A' dékánok többnyire fiatal papok szoktak lenni. Ennek nem ugy kellene lennie. A' dékáni hivatal fontos, 's R. J. úr által követelt jártasságon kivül tekintélyt is igényel, 's e' tekintély idősebbeknél mindig otthonosabb, mint fiataloknál. Nem azért tehát, mintha a' fiatal papnak nem lehetne elég ügyessége megítélni e' vagy ama tanítónak tanítási modorát: hanem, hogy több tekintélye lenne, azt hinném, hogy dekánoknak mindig idősebb papok volnának választandók.