Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-25 / 43. szám

tani nem fog; 's meglehet, hogy maga R. J. úr se tudná valódilag megmutatni, miben állana ama parancsoló hatalom. A* mi pedig az említett sub­ordinatiót illeti , 's R. J. úr azon kivána­tát, mellynól fogva a' német dissidens egyház módjára a'tanítót a'papnak nem „alája", de „mel­léje" rendeltnek látni szeretné, — nem látni át, mikép lehetne azt azzal a' maga R. J. úr által is helybenhagyott felügyeléssel megegyeztetni. Illy felügyelés, mint a' minőt itt érteni lehet *s érteni kell, t. i. főkép magára a' tanításrai felügyelés magában zárja 's foglalja, R. J. úr engedelmével legyen mondva, a' subordinatiót. Mert én az is­kolárai felügyelés alatt nemcsak azon kötelessé­gét értem a'papnak, mellynél fogva köteles azon lenni, hogy a' tanulásra alkalmatos gyermekek iskoláztassanak: hanem azon jogát is, mellynél fogva az iskolatanítót, ha a' szükség kívánja, kö­telességeire figyelmeztethesse 's inthesse, a' nél­kül azonban, hogy tán bírójául felvetné magát. Egyébiránt érdekes lehetne megtudni, hol szerzé R. J. úr ama szomorú tapasztalást, mellyet e* pont­ban tanúsít; mert alólirt nem egyszer fordultmeg Nógrádban, 's nagyobbrészt nem ismeretlen előtte azon viszony, mellyben ott a' papok 's tanítók egymáshoz állanak,'s ö legalább ugy tudja,hogy ama paracsoló hatalom, melly ellen R. J.úr küzd, rémképnél nem egyéb, s vele ugy járt, mint egy­kor Don Quixotte szélmalmaival. Második kivánata az, hogy az egyházmegyei gyűléseken a' tanítók is képviselők lehessenek. Ezt kívánták a'mi tanítóink néhányai is, 's espe­rességünk kivánatukra édes örömest hajlót', 's iskolatanítóink közöl néhányan gyűléseinken nem egyszer nyilatkoztak már 's nyilatkozatuk szíve­sen üdvözölteték. Harmadszor azt kívánja R. J. úr, hogy „a* viszonyosság elvénél fogva a' közoktatók hibás cselekedetei fölött vegyesen oktatók is bírás­kodhassanak." Ez volt néhány tanítóink ohajtata is, 's nálunk azóta valahányszor isk,tanító ügyé­ben küldöttség szükségesnek találtatik, tagjaivá mindig isk.tanítók is neveztetnek. A' 4-ik pontra nézve nálunk eddig az a* szo­bás divatozott, hogy a' meghívott új iskolatanítók vagy maga föespereá úr állal, vagy ha az gyűlés alkalmával történt, egy papokból és iskolatanítók­ból nevezett küldöttség által vizsgáltattak meg. Ez évi Nagy-Röczén tartatott gyűlésen hozott határozatnál fogva új iskolatanítóink egy vilá­giakból, papokból és iskolatanítókból állandó vá­lasztmány által leendnek megvizsgálandók. 'S végre mit R. J. űr 5. pont alatt kíván, hogy az iskolák fölölti felügyelésre a' papdekánok mellé oktatók is társítassanak : azt néhány isko­latanítóink is kívánták. 'S esperességünk, melly­röl valóban nem mondhatni, hogy iskoláink 's is­kolatanítóink iránt mostoha indulattal viseltetnék, ezt meg nem adhatónak találta. Szabadjon e' te­kintetben mindenek előtt R. J. ur indokait meg­fontolni 's azután esperességünk okait, mellyek öt e' kívánat megtagadására birák, rövideden érinteni. Első indoka R. J. urnák az, hogy ő a' papo­kat e' hivatalra eléggé alkalmatosaknak nem tartja, megtagadván tölök csaknem minden jártasságot az oktatási szakban, még pedig mind elméleti, mini gyakorlati tekintetben. Valóban a* nógrádmegyei papok 's jelesen a' dékánok e' bókot nem igen fogják megköszönhetni. Nem említvén azt, hogy a' papok majdnem mindnyájan, minekelőtte papi pályájukra fellépnének, néhány évet mint magán­nevelők tölteni szoktak, ugy, hogy a' tanítói pálya nem egészen ismeretlen előttük; iskolákból 's ne­nevelési könyvekből a* jó nevelés szabályait elméletileg ismerhetik 's ismerik is legalább annyira, hogy ha latba vetjük a' papok e* tekintetLen jártasságát az iskolatanító urak ha­sonló tekintelbeni jártasságával a' nélkül, hogy a* papság hiu dicsekedéssel vádoltathatnék: elmond­hatni, hogy átalában amaz ennél ha többet nem? kevesebbet bizony nem nyomand. — Nem mon­dom én, hogy nincsenek iskolatanítók, jártasok az oktatás 's nevelés elméleti mezején is; de ál­lítom , hogy a' mint iskolaügyeink most állanak, azoknak száma bizony nem legio, 's hogy ha a' papok között kevesen vannak e' hivatalra alkal­matosak, az iskolatanítók között még kevesebben leendenek. — A' fentemlített elméleti jártassággal felkészült papdekán ha a' gyakorlat mezején nem is egészen otthonos, mégis képes leend megítélni, e' vagy ama tanítónak tanítási modora jó-e vagy rosz, czélhoz vezet-e vagy czéltévesztő? Meg­engedjen tehát R. J. úr, ha mondom, hogy nagy hevében a' dolgot valódi voltán túlcsigázta; meg­engedjen, ha én ama szabály szerint: inverte co­riam etfiet calceus,ujra azt mondom, hogy az is­kolatanítók között, kiknek tanítói ügyességük, —­többnyire önvétkök nélkül kevés elméleti jártas­ságuk levén, inkább mechanismus, mini elméleti szabályokon alapított jártasság, igen-igen keve­sen találkozhatnának, kik olly ügyes dékánok le­hetnének, a' minőket R.J.úr rajzol előnkbe, hogy t.i.: „az oktató dekán tárgyavatottságánál fogva, szótlan figyelemmel is az oktató kérdéseiből, 'g a' növ. feleleteiből, ezek tekintetéből, mozdulati­ból practikus létére, igazabban Ítélhetne. — Magna petis Phaéton! — Egyben azonban igaza van R« J. urnák. A' dékánok többnyire fiatal papok szok­tak lenni. Ennek nem ugy kellene lennie. A' dé­káni hivatal fontos, 's R. J. úr által követelt jár­tasságon kivül tekintélyt is igényel, 's e' tekintély idősebbeknél mindig otthonosabb, mint fiataloknál. Nem azért tehát, mintha a' fiatal papnak nem le­hetne elég ügyessége megítélni e' vagy ama ta­nítónak tanítási modorát: hanem, hogy több tekin­télye lenne, azt hinném, hogy dekánoknak mindig idősebb papok volnának választandók.

Next

/
Thumbnails
Contents