Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-25 / 43. szám

Második indoka im e' következő: „A1 dékánok is gyarló emberek , ök is rokonsági 's más nemű viszonyban lehetnek a' papok 's oktatásokkal, 's mint illyenek, érdektől vezettethetnek a1

vizsgálatok mellett," 's ép ezért oktató dékánok, mint ellenörök szükségesek. De hát az oktatódekánok nem gyarló emberek-e, nem állanak-e ök is 's még inkább a1

többi tanítókkal rokonsági 's más nemű viszonyokban? 's nem fognak-e még inkább érdektől vezettetni a' vizsgálatok mellett?! A' vizsgát adó tanító lehet ollyan, kinek érdemeinél fogva igényei lehetnek jövendőben szinte az oktató dékáni hivatalra, 's illyennél az oktató dekán nem fog-e könnyen szemet hányhatni tán tapasztalt hiányai előtt is megfordítván a' deák példabeszédet: hodie mihi, cras tibi,'s megemlékezvén arról, hogy kéz kezet most, engedékeny lehet az oktató dekán tisztitársa iránt, mert az neki ,,uraöccse" vagy „urabátyjal

£

's ismét kelletinél szigorúbb lehet másnál, mert benne tán vetélytársára ismert, 's csak hogy ne legyen kénytelen a' diadalt átengedni neki, arra vetemedhetik, mit R. J. úr a' papdekánokra fogott: szándékosan meg fogja zavarni a' növendékeket, értetlen és modortalan kérdések által. De felelhet erre R. J. úr, ott leend a' pap dekán is, 's a' két tisztitárs egymással fogja közölni észrevételeit. Am de erre mondhatni, ha az oktató dekán enged papitisztitársának, ugy ö ens nonnecessarium,ha pedig véleményéhez szigorúan ragaszkodni kivánand, ugy ez által el leend vetve számtalan súrlódások és viszálykodások magva. A' mi pedig a' papdekán által R. J. úr szerint, tetszése 's egyéni akarata szerint headatni szokott jelentést, 's az ezen oknál fogva követett ellenőrködést illeti, a' legtöbb ellenörködés e' nyilvánosság korában, véleményem szerint, épen e' nyilvánosság, 's ugy hiszem, minden papdekán olly jelentést adand, hogy szavának, ha kérdezőre vonatnék, ura lehessen, 's azért mit jelentelt, pirulni soha oka ne legyen. Ha pedig mind e* mellett R. J. úr mégis ellenőrködést kiván, okosabban intézi dolgát, ha mint az másutt 's nálunk gömörieknél is szokásban van, abbeli ohajiatát nyilvánítja , hogy papdekánok mellé világi dékánok is rendeltessenek. Igy legalább semmi hiu dicsvágygyal nem vádoltathatnék, 's elejét veszi mindazon észrevételeknek, mellyeket, mint feljebb látók, az oktató dekánoknál tehetni. Végre felhozza a* fiókegyházak iskolái szomorú állását 's ugy hiszi, hogy épen ott helyén volna az oktató dekán, ki azoknak tanítóit nyári szünetek alkalmával oktatná, vizsgáikon megjelenne, 's átalában tiszte lenne, az elhanyagolt iskolákat élénkíteni. Ama tanítást illetőleg alólirt kötve hiszi, hogy annak várt sikere leendene, 's R. J. úr igen könnyűnek tarthatja a' tanítás mesterségét (artem docendi), ha hiszi, hogy ama sza-Jbó, takács, csizmadia, posztós 's a' t. mesterekkel olly könnyen boldoguland, kikről maga megvallja, hogy azoknak az oktatásról „csak" felületes fo— galmuk sincs. De hát legalább vizsgáikon leend jelen, 's tudósításából maga az esperesség is jobban fogja ismerni állapotjukat. De kérdem, miért nem tehetné ugyanezt a* papdekán is, ha mi gömöriek tehetjük. Nálunk e* tekintetben nincsen semmi különbség az anya- és fiókegyházak iskolái között: ezek mindnyájan egyformán alávetvék a* dékánnak, 's egyiránt van jelen az anya- és fiókegyházak vizsgálatin, mellyek, mellesleg legyen mondva, nem mint Nógrádban nagyobbrészt aprilben,de sokkal később, május végén és junius elején tartatni szoktak. E' tekintetben tehát az oktatódekán egészen szükségtelen, mihelyest a' n.t. nógrádi esperességnek meghatározni telszendik, hogy a1

papdekán a' fiókiskolákat is ugy szemmel tartsa, mint az az anyaiskolák irányában kötelessége. 'S épen ezt lehet mondani arra is, mit R. J. úr az elhanyagolt iskolák élénkítéséről mond. Itt bizonyosan, kivált falusi helyen, legtöbbet tehet a' helybeli pap; 's R. J. úr igen csalatkozik, ha hiszi, hogy az oktatódekán boldoguland ott, hol a' helybeli pap 's szükség esetében tán a' papdekán, kiknek mint tudjuk több tekintélyök van, boldogulni nem képes; ha pedig a' világi hatalom közbejötte szükséges, ezért a' papdekán is épen ugy 's tán remélhetőbb sikerrel folyamodhatik, mint az oktatódekán. Ha pedig valakinek az isk.tanító urak közöl, tán magának R. J. urnák kedve volna, mint írja, vallásból, mezei rendőrségből, úrbér- 's egyebekből rövid népszerű kivonatokat készíteni, azt oktatódekáni hivatal nélkül is teheti 's fáradsága szüleményét, ha közméltánylásra számot tarthatand, minden józanul gondolkozó örömmel veendi. Ezek R. J. úr okai, mellyekkel az oktatódekáni hivatal mellett küzd. Ám Ítélje meg kiki, alaposak-e azok vagy nem. 'S ha épen a'n.t. nógrádi esperességnek ugy tetszenék, R. J. úr e' javaslatát elfogadni-, 's tán a1

közbizalom épen őt e' hivatalra mások előtt kijelelné; örvendeni fogunk 's szívesen emelendünk kalapot előtte öt üdvözlendők, ha mindazt, vagy csak nagyobb részét is annak tettleg bebizonyítandja, mit az iskolai ügynek e* hivataltól igér. Faxit Deus! 'Sépen azért mivel a' gömcri esperesség néhány tanítóinak okait is ollyanoknak hívé a1

fenemlített esperesség, kivánatukat nem teljesítheté. Ö is a' követelt ellenőrködést leginkább a' nyilvánosságban keresendőnek vélte; különben is megterhelt egyházait ez új hivatallal járandó bármi csekély költségekkel terhelni nem akarta, 's amaz elvet: „entia sine necessitate non suntmultiplicanda" követvén, jónak látta csak elöbbeni szokása mellett megmaradni. Ugy mint az előtt, ugy most is papi és világi dékánok ügyelnek iskoláinkra, 's részünkről minden dicsekedés nélkül, 's tanítóink részéről a* nélkül, hogy nekik hízelkednénk, elmondhatjuk, hogy iskoláink meglehetős jó lábon állanak, 43*