Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-08-09 / 32. szám

előtt inkább aggodalmas és leverő, mint emelő ós örvendetes tünemények. És kinek alkalma volt, mindazon komoly jeleneteket, mellyek az utolsó években, egyházunk körében az esperességi, e.­kerületi 's főleg az egy.gyüléseken történtek, önfi­gyelemmel kisérni, az könnyen észrevehette, hogy sok történik ollyan, a1 mi a' maga rendén nem lehet, és mi, ha maga idejében segítség nem jön, az egész ev. egyházi testületünkre e' hazában nagyon károsan és veszélyesen hathat. Azonban nem akarjuk föt.ségedet fárasztani az idő komoly jegyének emlegetésével, mellyek mindnyájunknak az éberséget szent kötelességünkül teszik; nem akarjuk föt.ségednek emlékezetében felelevenítni azon szomorú tapasztalatokat, mellyek minden ev. egyház jó barátját csak fájdalommal töltik el: egyet azonban el nem hallgathatunk: mikép épen most nagy szükség van arra, hogy egy bölcs, előrelátó, bátor, igazságos, sokoldalú élettapasz­talatok közt megérett kormányzó a' veszélyben forgó ev. egyház hajóját igazgassa, 's erős kéz­zel és elrettenthetlen lélekkel mindazon veszé­lyeket elhárítsa, mellyek vesztét hozhatják ne­ki. És mi nem akarunk senkit sem sérteni, ki a' mi egyh.kerülelünkhöz tartozik, és annak javát előmozdítani szivéből óhajtja, midőn szabadon és nyilván nyilatkozzuk, — kegyed, főtisztelendő úr, a1 jelenkor aggodalmai és mozgalmai közt, azon egyedüli jártas révész, ki magas okossággal, igaz­sággal és érett tapasztalással, lelkes bátorsággal képes a' sokfélekép veszedelmezett egyház csaj­káját biztosan és épen a' békesség kikötőjébe vezetni. Kérjük annak okáért kegyedet, föt. úri Kérjük tiszteletteli érzelemmel és mélyen megindult szív­vel, vegye vissza azon komoly szavát, melly min­ket mindnyájunkat annyira megsebesített, 's le­gyen és maradjon még tovább is, 's valameddig a' hatalmas Isten drága életét megtartandja, a1 mi hü és nyájas föpásztorunk, nekünk mindnyájunk­nak, és minden a' t.t, tiszai egyh.kerülethez tar­tozónak örömére, vigasztalására 's javára. Kérjük egész alázatossággal, ne váljék el föt.séged még most tőlünk, kik azon magas érdemeit, mellye­ket föt.séged 22 évig tartott supdentialis hiva­talában az egyházak és iskolák körül olly bőven szerze magának, igazán tisztelik és hálásan el­ismerik. Miután a' mi tiszteletteli alázatos kérésünket kegyed hü és a' mi lelki és vallásos ügyünkért verő atyai szivéhez megújítva irányozzuk, azon bizodalommal, hogy reményünk czélt érend, igazi tisztelettel és alázatossággal maradunk föt.séged­nek hálásan alázatos kassai egyházak. Kassán jan. 18. 1846. Szopko Márt. német ajkú ev. e. papja; Schedo Pál magy. ev. egyh. papja; Szekcsik Gy. a* tót egyh. papja; Laszgollner A.G. a' ném. egyh. felügyelője; Hasel J. G. magy. egyh. felügyelője; Oszvaldt J. Sám.; Rothe Jakab a' ném. egyh. má­sod felügyelője; Sandvoss Ernst isk. felügyelő; Fidler Kár. ném. egyh. curatora; Fröhlich Károly curator; Szakmáry Vilmos a' gyűlés jegyzője; Máté János curator. ítéljen már ebből kiki, ki egészséges itélö­tehetséggel bir, ha vájjon illy felszólítás 's azon számtalan felszólítások következtében, mellyek, úgyszólván, mind viszhangjai az imént közlöttnek, — tehetett-e jobbat föt. supdens Jozeffy Pál úr, annál, a1 mit tett, t.i. hogy supdensi hivatalát közörömünkre megtartotta? Adjon Isten neki hosszú életet és áldást minden lépteire. Kívánják hü alattvalói a' tiszai ev. papok. Váratlan szó, ífiala jelenét illetőleg, tisztújítási tekintetben. Hogy a' tisztújítás eszméje egyházunkban is felütötte tiszteletes lobogoját, ha bár kedvező szél nem lengeti is azt, tagadni nem lehet; 'shogy idők lejártával ki fogja vívni diadalát az sem egészen lehetetlen! de — hogy az jelenkorunkban üdvös hatást gyakarolhasson késtséges , sőt a' mi több, az eddigi tapasztalás azt tanúsítja, hogy a' tiszt­újítás üdvtelen; mert sok tisztújítást behozni szán­dékozók nem azt tekintik: hasznos-e, kivihetö-e? hanem azért vívnak mellette körömhegyig, mivel részint érdekökben fekszik, részint mivel diva . részint tudatni akarják, hogy ők sem tespedés esi berei, hanem haladók egész a' legújabb újításig. Zalamegye ev. egyházi rendei ezen tételt igen szépen igazolják, ők restaurálnak 's ezen nagy fontossságu műtéteit a' legközelebbi rendkívüli kerületi gyűlésre terjesztették, sietvén kivívni, mint elsők, a' helyeslés diadalát 's tapsoló éljenét; de bezzeg ez úttal roszul számolának, mert eljá­rásuk átalánosan roszaltatott, 's korszerű lépé­süktől elüttetvén, a'dicsőség babérját el nem nyer­heték. Ok, a1 jó urak, ezért boszonkodnak az egész kerületre mit sem ügyelve tudatják, vagyis jobban szólva, tudatja egy, felhivatlanuí országszerte hírlapok utján, hogy ők — jólehet ez érdemben a' kerületi gyűléstől megkorholtat­tak, mind azon.iltal ezzel mitsem törődve, elkez­dett, szerintök igen üdvös munkájukat folytatand­ják jövendőre is, nem gondolva azzal, lesznek-e utánzóik vagy kevésbé. Ezen szilárd akarat és szándok a' maga helyén, ha Istentől van, igen szép. — De lássuk már most a' tisztújítást magát, — el­mellözve ez úttal az akaratot, szándokot, önérde­ket, mert ezek tagolásába ereszkedni urak irányá­ba, szegénylegényeknek csiklandós állapot, egye­dül a' kivitelt tekintsük. Zala megyében van hat egész anyagyülekezet és nem több, 's e' szerint hat pap, ebből választatik tisztújítás utján egy esp., egy jegyző és öt törvényszéki ülnök, ide értve a' jegyzőt is, három egész esztendőre. Lefolyván a'

Next

/
Thumbnails
Contents