Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-08-09 / 32. szám

sionáriusok is) önkényileg eltökélik magokat a' nőtelenségre. Ezen szabad eltökélést feltételezi sz. Pál ap. is, midőn Kor. l.Iev.7. rész 37.v.ben igy ír: a' ki pedig magában elvégezte, és a' szükség nem kényszeríti, hanem az ö tulajdon akaratjával bír, és ezt elvégezte szivében, hogy megtartsa (nem pedig mások által megtartassa!) az ö leányát (t. i. hajadonságában), jól cselekszi. Oh! hány ezer atyák 's anyák jajveszékelve megsiratták már, hogy tiszta keblű galambszelídségü leányaikat korcs 's lelketlen férfiaknak adák holtig martalékul: ellenben hány erényes ifjak 's szüzek bánták meg titkos könyhullatással a' zárdák kormos falai közt, világtóli elszigeteltetésöket, 's édes társas élet gyönyöreit nélkülöző magányukat ! Az én jeligém valamint mindenben, ugy e' részben is „a'Horátiusnak magasztalt közép utja" — aurea mediocritas — mellyet sz. Pál apostolnak nötelenséget tárgyaló útmutatásaiban is tökéletesen feltaláltam. — „Míg elvégzi valaki szivében, hogy megtartsa, legyen az nőtelen, legyen hajadon és szűz'4

ezt mondá a' nemzetek nagy apostola! Azontúl, ha meg nem tarthatja, szabadjon nékie keresni s élvezni a' házassági szentséget is. Én sem egyikkel, sem másikkal azért pörbe nem szállok. Naturae judicia confirmat dies! Walentínyi János. Egy ])éldánya azon feliratoknak, mellyeket a' ti ^aiev egyházak főt. Józeífy Pál ^ngMirSioz, rdvatala további viseletére intéztek. Azoknak számára , kik netalán tán hajlandók volnának főt. sup. Jozeffy P. urat némi következetlenséggel vádolni a' miatt, hogy supdensi hivatalát, mellyröl a' m. é. Jolsván tartott e.ker.gyülés alkalmával nyilvánosan lemondott, a1

f.é. Dobornán tartatott e.ker.gyülésen ismét megtartotta. — Kötelességünknek tartjuk, a' sok mind az egyes egyházaktól, mind pedig esperességektöl hozzá érkezett's őt hivatalának további viseletére felkérő felírások közöl legalább egyet, t.i. a'kassait közzé tenni. Tartalma következő: „Főt. fötud. mélyen tisztelt supdens úr! Midőn a'f. é. jan. 6. a' három ev. egyházi községünk részéről tartatott egyházi gyűlésünkben velünk közöltetett a' m. é. juliusban Jolsván tartatott egyh.kerületi gyűlés jegyzökönyve : nagy szomorúsággal és fájdalommal tapasztaltuk azt, mikép főtiszt.séged arra indítatva érezé magát, hogy a' supdensi hivatalt letegye, és hogy fötiszt.séged ezen érzékeny pillanatban, mellyben minden jelen voltak megilletődtek, az esperességi hivatalnokoktól, az egyházak követeitől, 's mind azon barátitól és segédeitől, kik 22 évig tartott püspöki hivatalkodásában előfordult mindennemű víg és szomorú eseményekben szives részt vettek, mélyen megindult szívvel végkép elbúcsúzott. Azon indokok közt, mellyek fötiszt.ségedeterre, mindnyájunkra nézve váratlan önelhatározására hozták, találjuk kiváltképen magasabb életkorát és annak sajátságos terheit; de e' mellett gyöngén megjegyezve sejdítjük azt is, hogy a'jelenkornak uralkodó | szelleme, melly inkább akadályozólag, mint elö' mozdítólag az egyházi és vallásos érdekeknek | ellenében működik, a' magas hivatal terhét tetej mesen nehezíti, 's a' hivatali méltóságot terehre változtatja át. Hogy ha már főt. úr! az előhozott indokokat kegyes engedelmével közelebb felvilágosítani bátorkodunk, történik az, azon nemes szándokkal és azon bizodalmas reménynyel, fötiszt.ségedet arra bírhatni, hogy főt.séged eltökéllett szándékától elállva, egyházkerületink egyházi ügyeinek legmagasabb vezérletét, melly jobb és méltóbb kezekre nem bizathatik, még tovább is élete, — adja Isten,hogy hosszulegyen; — fogytáig áldásteljesen viendi. Arra, mit főt. uraságod, mint a' legközelebbi okát hivatala letételének, előhoz, hogy t.i. maga -sabb korhoz közeledik, mellyben Isten kegyelme által majd már a' 70. évet elérte,hol a' szükséges életerőnek, kivált a1

látásnak és emlékező tehetségnek,fogyatkozása mindinkább érezhető, 's hogy ezeknél fogva, a' mint gyöngéden gondolni méltóztatik, ideje volna a' természet intésének hódolni, 's letenni egy hivatalt, melly fris erőt igényel: bátorkodunk alássan megjegyezni, hogy mi hiteles kútfőből tudjuk, mikép főt.séged, épen az utolsó alkalommal Jólsván tartatott kerületi gyűlésen, elgyengítetlen nemcsak lelki, de testi erejében ós épségben kerületűnk egyházi ügyeit, még pedig azon elismert avatossággal és okossággal, mellyet csudálni és méltánylani nekünk is gyakorta alkalmunk vala, vezérlé. Nem! főt. úr I még nincsen itt ideje, bizunk Istenben! nincs itt órája annak, mellyben kegyed magas munkáját bevégezné, 's mint Zchokke mondja, szünestvéjét ünnepelné. Bölcs teremtönk és napjainknak ura, ki eddig is főt.ségedet olly kegyelmesen megtartotta, ki eddig is kegyed erőssége vala, tovább is kegyeddel leend, ö ad kegyednek erőt felülről, hogy a' nehéz főpásztori hivatalt szentegyháza javára és dicsőségére tovább is folytathassa. A' második csak gyöngéden érintett indokra nézve kénytelenítetünk nyilván megvallani, mikép napjainkban jó és hü föpásztornak lenni nem könnyű. Egy komoly időt élünk nagy szellemi mozgalmak idejében. És épen a' mi hazánkban mindenfelölröl mutatkozik nagy tolongás és hajtás, küzdés és harcz, még pedig nemcsak a' politika, de az egyház mezején is! És nekünk szent kötelességünk a' vallás és egyház ügyeit szem előtt tartani. De épen itt tünedeznek vizsgáló szem