Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-08-09 / 32. szám

f zseffélénél." Amszdorf Miklóssal pedig ekkép tudatja (fol. 159) összekelési eltökélett szándokát: „így tehát nem valék képes atyámnak ezen utolsó engedelmességet és kívánságot megtagadni, reménylvén, hogy magzattal megáldand Isten. Kiváltkép akarám ez által egyházi tanaimat 's rendelvényeimet megerősíteni, látván olly sok csüggedt lelkületű férfiakat, az evangyéliomnak legfényesb világánál, *) maga Isten akará ezt; mert nekem sem testi szerelmem, sem állati ösztönöm, hanem tetszésem és gyönyöröm megházasodni, úgymint Isten teremtvényének, melly az ö rendét tiszteletben tartja." 3) Ezek igy levén, lássuk, hogyan történt tehát Luthernek Borne Katalinnali egybekelése ? Hányan szidalmazák vala e' nagy embert azon undok ráfogással, mintha ő nyomban kézfogás után, és eskettetés előtt szeplöt ejtett volna tiszta lelkű szűz jegyesén.'! pedig ö maga, pünkösd előtti vasárnapon ekkép értekezik erről egy barátjával: „Kérlek, imádkozz érettem, hogy az Úr Isten házasságom kezdetét az ö kegyelmével megáldaná és megszentelné, mivel több világi bölcsek, még pedig a' miféléink között is, haragra lobbantak e' lépésem ellen, — azonban kénytelenek lesznek ők is idővel megvallani, hogy a' házasság rendje Istentől eredt intézet; de jelenleg szűz jegyesem álorczája (azaz, kellemes alakja) balgatagokká teszi öket,'s mintegy alkalmat szolgáltat arra, hogy Isten ellen intézzék zúgolódó gondolatikat és beszédeiket." Itten megjegyzésre méltó az, hogy Luther a1

házassági rendnek kezdete alatt érti a' kézfogást vagy eljegyzést, mi a' házassági kötésnek első pontja, melly menyegző által teljesíttetik 's végrehajtatik, — mire nézve Luth. még ekkor jegyesét szűznek jellemzi. Végtére a' sz. háromság vasárnapján feltűnt Luthernek az ö házassági csillaga, tehát 9-dik napra kézfogás után, a'mikor estvéli 5 órakor AmsztoríF Miklós házánál Katalinnal összeadatta magát, Melanchton Filep, Cruciger Gáspár, D. Pommer, városjegy zö, Mahler Lukács, D.Apellus, és egyebek, mint tanűk jelenlétében. D. Pommer helybeli lelkész végzé az eskettetést, 's Melanchton kielégítő bizonyságot ad arról az ő leveleiben, hogy ezen egyházi szertartásnál semmi sem találkozott, mit becsmérelni vagy megróvni lehetett volna; és hahogy máskép szól, ír erről a'világ, az nem egyéb hazugságnál és káromlásnál. Söt Luthernek ugyanezen reform segédje, Cameráruishoz intézett görög levelében ezeket említi róla: „Egybekelése történt háznál, mire aztán nyilvános menetet tartott az egyházba." Mindezekre következett harmadnapon a' menyasszonynak hazavitele barátságos menyegzői lakomával, miről Luth. D. Rhüel, Dühr János, és Müller Gáspár #) Itt érti Melanchton barátját is, mint feljebb mutatók. W. J. barátjait eleve értesítő, kik, egyszersmind mint vendégek ezen lakomára meghivatvák sz. háromság vasárnap utáni csütörtökre. Opp. Jen.tom., 3 p. 159." Én, úgymond ö, atyám óhajtásához képest megházasodtam 's a' sok szájpittyesztés elkerülése végett, hogy t. i. szándékom meg ne akadjon, siettetém összekelésemet, (melly már véghez méne a' sz. háromság vasárnapján), keddtől számítva nyolczadik napot, azaz, kereszt, sz. János napja utánnit tűzvén ki menyegzőm megünneplésére." — Ezen menyegzői lakomát *s menyasszony haza szállítását érti, 's péntekre határozza Luth. Spalalin Györgyhöz intézett levelében. „Én, úgymond, tökéletesen hiszem, hogy bedugtam a' Borne Iíat. hajadont 's engemet becstelcnítö csacskás szájakat, kedves Spalatin uram ! Isten adja, hogy dolgom további sikert nyervén, a' menyegzői lakomát is megülhessem (az eskettetés már az elölt való vasárnapon történt) — 's ez által már valódilag végrehajtott 's befejezett házasságomat is nyilvánossá 's közhírré tehessem. Ennélfogva kegyednek, mint vendégnek, nemcsak jelen kell lennie, hanem kedvesen veendem is, hogyha a' vadhús szükiben, segedelemmel járuland,—egyébiránt mondjon's kérjen áldást ós üdvei részemre." — Igy végzödék tehát lakomásan Luther menyegzője is! Záradékul meg kell jegyeznem, mikép a' folyvást versengő Jesuita atyák, Luther házasságát kárhoztatván, Krisztusnak ama mondását is czáfolalul ellene idézték: Máté ev.19. rész 12. v.ben, mellyel a' papi nötelenséget és szüzességet mentegetni erőlködtek: „Mert vannak herélt emberek, kik az ö anyjok méhéből ugy születtek; és vannak herélt emberek, kik emberektől heréitettek meg; és vannak herélt emberek, kik magok herélték meg magokat, a' mennyeknek országaért. A' ki beveheli ezt (a' szót), vegye be." Itt a* Megváltónk három rendbeli heréltetést említ; némellyek azokká születtek — latínul, eíFoeti —, mások emberek által erőszakosan azokká tétet— vék — mint a' törököknél szokás —; de vannak ollyanok is, kik magok magokat herélték meg. 'S ezen utolsók közé tartozik a' mondást betű szerint vevő híres egyházi atya Origenes is, ki nemző tehetségétől önmagát fosztá meg a' ker* vallás sz.ügyeért. De ámChrysostomus, Constantinápolynak aranyszájú püspöke, Máté evangyé-^ lioma felett tartolt 63-ik homiliájában egyenesen kárhoztalá az atya tettét, ezen mondást akkép magyarázván, hogy itt a' mi Urunk nem a1

testi heréltetésről szól, hanem a1

buja állatiság heréltetéséröl, 's öngyilkosnak nevez mindenkit, ki illy tagcsonkítás által megfertőzteti testét — melly állításhoz járul Theophylactus is ugyanezen sz. íráshely magyarázatában. A' mi Urunk oda czéloz e' mondásában, hogy lehetnek, söt vannak is, kik előforduló esetekben, az ö mennyei országa javára 's terjesztése végett (ide tartoznak a' mis~ 32*