Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-08-09 / 32. szám

nak, minden erőmből igyekezni fogok. Isten en-1 gem ugy segéljen! Wohlmuth Leopold s. k. esperes, mint egyházi elnök. — Hrabovszky Sámuel s. k. mint világi elnök. — Wimmer Theoph. Ágoston s. k. f.-löi lelkipásztor. — Feljegyzette Pálfy József s. k. választmányi jegyző. Eiiither házassága. Luther fejére egy tette vagy tanczikkelye miatt sem szórtak olly sörü nyilakat a' Jesuiták, mint az ö házasságra lépteért. Egy szerzetes, ha világi nőt vesz vala, még nem teendette magát olly éles szálkává a' kigyól, békát kiáltó akkori egyházi conservativ párt szemeiben: de barátot látni apáczával nöszülni — ez olly botrányos merénynek nézetett a' r. kath. sz.tegyház kolostori rendszabályai ellen, hogy páter Kreutz Jesuita „der unvertheidigte Luther entgegengesetzt dem vertheidigten Luther1

6

ezímü munkájában azon feljajdul, mondván „es ist in der Christenheit unerhört, dasz ein Mönch eine Nonne ehelichen sollte, auch viele darüber gemurret." — Hallatlan dolog, szerzetest látni, egy apáczával egybekelni, mi ellen sokan is botránkoztatólag zúgolódnak. Zwingli 1524-ben házasodott meg, Luther 1525-ki jun. 13-kán, tehát közel egy évvel későbben; 's mégis amannak, mint világi kath. papnak,világi nő egyénnel kötött házasságát nem gúnyolták, nem kárhoztatták a' nevezett páterek olly mértékben, mint Lutherét. Már Kálvint, ki Zwingiinál 16 évvel későbben Buresz Ideiette özvegygyei házassági rendbe lépett, csak gyengén sujíák ezért a' kákán csomót kereső nyelvek; mivel akkoron már a' papi házasság több országbannapi renden vala, — aztán nője ollyan volt, kiben, nem mit a' világ keres, de mit ö maga keresett, talált is. „Kedvesem!— igy ir öazon barátjának, ki ezen özvegyet nekie nőül ajánlja vala. — Én azon szerelmeskedő balgatagok sorába nem tartozom, kik még a' vétket is megcsókolják , csak szép legyen az. Szemérmetesség, szelidség, takarékosság, békességes tűrés, egészségemröli gondoskodás — ez ám ama szépség, melly engem kecsegtetni képes.*) Lásd Kari Fridr. Beckers Weltgesch. 7 ausg. 1837. 7. Band, S. 69. Ha a' papi nötelenséget átalánosan tekintem: tudja a' keresztyén világ, hogy az, a' r. kath. anyaszentegyháznak, csak III. században alkotott 's erőnek erejével életbe léptetett fenyítéki 's kormányzási (disciplinaris) rendelvénye. Hogy a' jelen római atyának ezen fenyítéki rendszabályt eltörleni joga volna, vaiamint VlI-dik Gergelynek azt megállapítani joga vala, arról nemcsak én, mint protestáns, de maga r. kath. klérus is tökéletesen meg van gyözöd*) Szép és nemcsak olvasásra, hanem követésre méltó leczke a' házasulandó protestáns fiatal lelkészek számára ! W. J. ve. És hogy az elsőt a' róm. kath. szentegyház mostani fejétől,a" jelen kereszty. világnak nemcsak müveitjei, hanem pórnépe is kedvesen 's ohajlólag veendné, azt senki, ki az emberélet lelki érdekeit és szükségeit, ki a' bölcs alkotóról belénk oltott ösztönző testi sejtelmeket, 's ki a' lelkipásztor és hívei közti abbas, páter, lelkiatya néven járó patriarchális viszonyokat közelebb ismeri, kétségbe nem vonhatja. Hisz mintegy újjal erre mutatnak a1

németországi kath. dissenterek jelen mozgalmaik ! A' régi ker. anyaszentegyházra visszatérőleg legyen mondva, hogy a' r. kath szentegyház által is erőteljeseknek nyilvánított úgynevezett canones apostoliéi, 6-dik kánonban rendelik: ,,a'püspök és presbyter ne iizze el magától nőjét, \s ha azt teendné, tiltassék ki az ekklézsiából." És e' tekintetben mindétig áldom 's magasztalom ama lelkes püspököt paphnutiust, ki forró kebellel 's hathatós szólásával, a* többség daczára vívá ki a' 325-dik évben (Kr. urunk szül. után) Nicaeaban tartott egyetemes kereszt, zsinatban azon emlékezetes végzést, miszerint a' papi házasságok mindenkinek szabad akaratára hagyatvák, — s a* papi rendes házasság is, a'tiszta és szűz élet köréhez tartozónak ismertetett meg. De én, mint magyar protestáns, egy magyar koronás tekintélyre, az akkori szabad lelkületű honfi róm. kath. klérus tolmácsára I-sö Ferdinánd fels. királyra is vonatkozom, ki Xl-dik Henrik és IX-ikKároly franczia fejedelmekkel egyetértőleg a' Trienti egyetemes zsinatban, egyházi és világi követei által követeié a' papi házasság visszaállítását, kikhez még járul vala Albert szilárd jellemű bajor herczeg is, kinek követe szabadon moudá ki, hogy a' régi kereszty. anyaszentegyházban a' házas papok is alkalmaztattak lelkészi sz. hivatalokra. Egyszóval: hogy ha a1

papi nötelenség- vagy házasságróli 200 évig folytatott vitákat összevetjük az apostoloknak házasság- és nőtelenségről költ tanácsadásaikkal 's rendelkezéseikkel : ugy ezen egész tárgyalás eredménye oda pontosul össze, hogy az apostolok korszakára nézve, midőn a' Jézus első bárányhívei mind a' zsidó, mind a' pogány farkasoktól üldöztettek, 's nemcsak földi vagyonuktól, polgári jogaiktól, elsőségeiktől megfosztattak, hanem életveszélyben is minden pillanatban forogtak, 's mint kiirtandó sehonnaiak számkiüzettek — igenis tanácsosabbnak tetszett az apostoloknak nötelenséget ajánlani azoknak, kik elég erővel birtak azt megtartani. Aztán nem is lett volna tanácsos az ujonan megtérítetteket nőtelenségre szorítani, mivel sokan nem állhatván meg adott szavuknak, ismét zsidóságra vagy pogányságra visszafordultak, vagy pedig a" még megtérítendők ebbeli megszorítás és kemény testfanyargatás miatt, a' kereszty. hittől visszarettentek volna. Ez okból nagyon bölcsen intézkedék sz. Pál, Kor. 1 lev. 7. rész 9. és 35. v.-ben,