Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-26 / 30. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 30. száin. Ötödik évi folyamat. Julius 26. 1846. Ne ítéljetek és nem ítéltettek 1 Biblia. TARTALOM: Merengések. IV. S zékács J. — Nyilatkozat az e" lapban hozzám intézett kérelemre. Hetényi János. — Felsö-vasi evangy. egyházmegyei gyűlés. Szíj György. — Külföld levelezés. Jéna. D. K. — Marburg. Szabó J. —Némi tudósítás a" berlini és hálái könyvtárakról. K. I. — Belföld. — Merengések. IV. Eltörjük-e a' pálczát a' magyarság melleit, evangyélmilag szólva, értelmetlenül buzgók (Rom. 10, 2.) felett? Én ezt a' világért sem tenném, söt épen arról gondolkozom, mit lehetne mentségökre felhoznom. Azt hiszitek, hogy itt hosszas fejtörésre lesz szükség? Távol sem. A* mentő okok igen egyszerüekl Merengjünk csak felettök. Ha valaki épen ittas levén, egy kis pajzánságot követ el, nem lesz-e kimentve előttetek, ha igy szól: Már megbocsáss, barátom, de biz én egy kissé ittas valék! Már pedig a' nyelvtörvény megszülemlése után, annak keresztelése alkalmával igen sokan megittasodánk,a' minden bornál erősebb örömtől. Ki fogja ezt rosz néven venni a' becsületes magyar vérnek, melly olly örömest habot vet, ha szive leppentyüin ki és be a' boldogság szökell? Ki fogja ezt rosz néven venni azon magyaroknak, kik nemzeti létök ezen fökincsét, nyelvöket, melly egy holt által elnyomva, több élő által veszélyeztetve volt, a' sötét völgyekből 's vizellen sivatagok térségeiről valahára a' hármas hegy legmagasbikára ragyogó napként felhelyezheték? Ki fogja azt rosz néven vonni nekik, ha megemlékezvén a" csillagokat imádó ősapákról, egy pillanatra a' kettős keresz tet elfeledve, bálványozni kezdék e' fényes napot a' hármas bérez felett? Ki fogja azt rosz néven venni nekik, ha megtántorodva ennyi szép örömtől, itt-ott egy nemmagyarnak bocskorára vagy czipejére kissé gyengédtelenül találtak lépni 's a* magyar saru vaspatkójának fájós nyomát olt feledni rajtok? Ezt rosz néven senki nem veheti, ki az embereket ismeri 's Faust naplójára visszaemlékezik, mellybe Mephistopheles ezt irá felölök: Eritis sicut Deus, scientes bonum ac malum, *s hozzá gondolja, hogy közgyarlóságunknál fogva bonum scimus, malum sequimur. A9

lélek kész, de a9

test crőtelen. De, invertamus corium, ut fiat calceus. Ha mint egykor Fiesco Genua „a" paloták városa" felett igy kiálta fel: Diese majestaetische Stadt! Meint a' pánczélos szőkehaju Herrmann feltűnne a'hármas bérez csúcsán és igy kiáltana, hogy völgy és hegy és a' hármas folyamnak partjai visszhangoznának tőle: Dieses majestaetische Land! Meinl Vagy pedig ha a' testesült Szlovo, mint Saffarik véli, vagy Szidva, mint Kollár hiszi, vagy a' vén Szlávának igézőbb Leánya (Dcera), melylyet Kollárnak magas költői ihletése alkotott, már akár egyik, akár másik, akár a' harmadik, de a' nagyobb hatás végett mindenesetre csak egy, feltűnne a' Tátrának csúcsán, és igy kiáltana: Tato prekrászná krajinal Mojál (Stuhr szerint) vagy Má (Kollár szerint): ugyan vallják meg az illető atyafiak, máskép és jobban fognák-e ők magokat viselni,mint a*magyarok? Meglehet; de én Tamás vagyok benne Aztán hiába volna-e megirva: Mért nézed a* szálkát, melly van a'te atyádfia szemében, a'gerendát pedig, melly a' te szemedben van, nem veszed eszedbe ? Vessd ki először azt a' gerendát a' te szemedből, és azután gondolj arra, hogy a' szálkát a' te atyádfia szeméből kivessed. Avvagy ha már épen gerenda nem is, de legalább egy kis szemvilágot gátló szálkácska nem volt-e a* nemmagyarok szemében is? Olly egészen ártatlanok-e ők,hogy hozzájok épen semmi vád nem férhet; olly ártatlan vértanuk -e, hogy szeplőtlen szentekké canonizáljuk őket ? Söt én a' leghatározottabb bátorsággal merem állítani, hogy kivévén a* kiveendöket, kivévén névszerint az egészet, mellynek rovására egyesek hibáit felrónunk nem szabad, köztök is voltak olly magyarevő hősök, kik ama tót- vagy németevő magyarokkal tökéletesen kiállják a' hasonlatot. Mire való volt például az a' renegát főben keletkezett megkülönböztetés az ungarische és magyarische, a' slavische és slowakische nyelv között ? mire való volt a* szláv nemzet nagyságának emlegetései mért szeretett még a' pesti tót egyházfi is \ la Mickiewicz párisi szláv nyelvtanár 70 és 80,000,000-ról beszélni *s új évi verseiben ezzel gratulálni ? mire va-30