Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-26 / 30. szám

lók voltak azon davoriák, szlogadalok, gitren­kák, koczúrkovók, kalendáriumok, mellyekben igen ritka fátyol alul a' guny és gyűlölség fe­nyegető szarvai kandikáltak ki? mért van szokás­ban még ma is, hogy az ifjak a* keresztségben nyert nevöket másokkal szeretik felváltani, 's a' ki például eddig Titus volt, az Horiszlavnak, azaz, tüzes tótnak irja magát ? mért kellett egy vastag kötet egyházi beszédeket kiadni, két előbbi kö­tetnek folytatását, mellyeknek legalább fele a' nyelv viszonyokat hirdeti's mint sokan hiszik, nem a* legbékítőbb modorban ? mért kellett a' hegyre felvándorolni 's ott nem mint Krisztus, képekben szólani, hanem képekkel garázdálkodni? mért kel­lett az irodalmi kölcsönösség pengetésével a' nemzeti kölcsönösség gondolatát a* gyanusejtö lelkekben felébreszteni ? mért kellett minden fél­remagyarázhatóalkalmat megragadni, hogy belőle a' nemmagyarok ellen fegyverek koholtassanak, például, hogy a1 Roth Johannaféle stipendiumok­nál a' tótok kisebbségben vannak, a' legigaztala­nabb vád, melly valaha becsületes emberek ellen felhozathatott! mért kellett az evangyéliom hirde­tésére rendelt szent széket itt-ott nyelv és nem­zetiség tribünjévé átváltoztatni? mért egy phan­tasticus, a' szláv népek és országokat képező mappát a' családoknak árulgatni, hogy a* tükör alá felraggasszák ? 'st.b. 'st.b. Jól megértsük egymást. Én nem akarom mondani: 1) Hogy ezek mala fide történtek. 2) Hogy a* magyar nemzetiség aláásására voltak irányozva. 3) Hogy egyebek lettek volna, mint vagy ár­tatlan működések vagy gyarló fellobbanások, 's tán még leginkább némi visszatorlásai az ellenfél ingerkedéseinek. Jól megértsük egymást. Én csak annyit mon­dok 1-ször 2-or, 3-or, és 100-adszor is: Hogy ezek elég alkalmat adhattak azoknak, kik vesze­delmes szándékokat szeretnek sejteni, hogy a1 je­lek mögött ártalmat gyanítsanak; hogy illyes tet­tek nem voltak alkalmas eszközök a' kedélyek lecsillapítására; hogy ennélfogva nincs okunk ár­tatlan vértanuságról panaszkodni, hanem inkább bevallani, hogy bizony magunk sem vagyunk olly szűz napok , mellyeknek épen semmi foltjai sem volnának. Én sem egyik, sem másik félnek pártját fogni nem akarom. Kimondtam lehető röviden mindenik fél botlásairól véleményemet, melly ab­ban központosul, hogy hibák történtek az egyik, de hibák a' másik részen is; hogy a' hibák na­gyítva adattak elő egyik, valamint a' másik olda­lon ; hogy a1 hibák keserűséget és belső szaka­dásokat okoztak; hogy ezek az egyház egyete­mes jólétére nézve károsan hatottak; hogy az egy­ház ezen jóléte tehát sürgetöleg követeli : 1) A' történtek elfeledését, minthogy pecca­tum est Iliacos intra muros et extra. ^fetormáÍM^^ 2) A' testvéri kibékülést, minthogy ecce quam bonum, habitare fratres in unum. 3) Hogy a' zavarok miatt elhanyagolt egy­házügyeket hozzuk rendbe, minthogy ordo est anima rerum. Itt áment mondhatnék 's szeretném, ha sokan az áment ezen három pont alá tennék; de minthogy a' merengésben benvagyok, ez pedig természe­ténél fogva a' szoros rend korlátozó szabályait nem szenvedheti, szabad röptét gátolni nem aka­rom, mígnem csattogó szárnyait elfáradtan nyu­galomra bocsátja. Vides ne, merengő lélek, quam parva sapien­tia regatur mundus. Ez azt jelenti, hogy mi cse­kély bölcseség kívántatik ahoz, hogy a' mundus regatur. Ezt igazolja p. o. a' Tatrin. Mi az a' Tatrin? Megmondom. A' Tatrin sla­vica literaria societas, melly H. M. Verbicze sz.-miklósi leik. ideiglenes elnöklete, F. de K. et A. M. pénztárnoksága, K. K. beszterczei K. T. C. S. S. L. H. választmányi tagok működése alatt és által, hatszáz tagokból álló olly társulatot kiván létre hozni, mellynek czélja: 1) Szláv isk. könyvek kiadása. 2) Olly tanulók segedelmezése, kik szláv ere­detűek és a' szláv nyelv mellett különösen buz­gólkodnak. 3) A' társaság tagjainak védelmezése , ha vizsgálat alá jönének. Ecce quam parva sapientia regitur mundus I* Merengj Iélék, merengj! Én együgyű eszemmel mégis tökéletesen tisztában vagyok három factum felett: 1) Factum, hogy Magyarhonban tótok sokan vannak. 2) Factum, hogy a' tót népnek müvelése egy­háznak 's állománynak egyiránt érdekében áll. 3) Factum , hogy ezen müvelés csak azon nyelven történhetik legsükeresebben, mellyet a* tót nép beszél. No már, mennyiben akar az álladalom ezen müveléshez járulni, azt én nem vitatom, mivel­hogy az én országom nem e' világból való, 's az állomány az én tanácsadásomra nem szorult. De azt bátran merem állítani, hogy az egyháznak mellözhetlen kötelessége, arról gondoskodni, hogy tagjainak azon nyelven, mellyet ők értenek, hir­dettessék az évangyéliom's minden üdvös ismeret. Ezt az egyház két uton teheti: vagy ugy, hogy maga mint egyetem, mint testület karolja fel az ügyet 's Istenemre mondhatom, ez volna aztán igazi 's az egyházhoz illő tárgya a" gyűléseknek, vagy pedig ugy, hogy az egyháznak tagjai az egyház jóváhagyása mellett, szabadon összeállnak 's mint társulat fogják fel az ügyet. 'S most ügyel­jünk ! ha a1 Tatrin egyebet nem akar, mint ezt, azaz, mit alapszabályai első pontjában kifejezett: ugy kérem II. urat, irja be nevemet is a* Tatrin jai közé, mert én evangyélmi lelkemben köte-PÁPA *ŐHYiAna

Next

/
Thumbnails
Contents