Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-18 / 3. szám

met evang. egyházon a' kölcsönös hitnek ismét egy és ugyanazon alap öntudata vonulna át, hol az evang. keresztyént az életteljesb istentiszteletnek mindenütt ugyanazon alaptypusa, ismert alakban 's jótékonyan övezné körül, 's hol az egyházak öszhangzó elrendezése benne azon érzést költené fel, miszerint sehol sem idegen, sőt mindenütt, hol a' német nyelv hangzik, saját egyházi honában van. Kihatólag pedig ez által egyházunk a' katholika egyház előtt nagyobb tiszteletre tenne szert, alaposabb béke éretnék el 's a' két egyház vetekednék „azon pálma felett, melly azoknak lesz bére, kik a1

népek keresztyén kimüvelésére legtöbbet tettek." 4) Végre terveinek kivihetöségéröl szól Ullmann, de itt, miután már a' synodalis és presbyterialis szerkezet némelly helyeken fenáll 's üdvös gyümölcseit megtermé, csak a' tartományi egyházaknak egymássali összeköttetésének kivihetöségéröl beszél. Ez megkívánja az egyes egyházak követeinek összejövetelét, kik jelenleg csak a'fejedelmek által küldetnek ki. Később talán ezen követekhez járulhatnának még az egyházak választoltjai is. A' nagylelkű német fejedelmekföl ezen egyesítés megkezdését méltán reménylhetjük, melly Ullmann nézete szerint, következőleg volna eszközlendő: Először is ezen egyesülés alapelveit kelletik megállapítani. Ezen elvek legyenek azok, rnelylyeket a' reformatio és evang. egyház már megállapítottak, „de nem a'reformátorok és közelebbi követőik által kiképzett tanrendszer; sem ezeknek az istentisztelet és az egyház alkotmánya körül telt intézkedéseik egész tartalma: hanem azon utolsó alapok, mellyeken nálok minden egyéb nyugszik, t. i. üdv a1

Krisztusban, és az engesztelés- 's megváltásnak általa megállapított rendében; a' kesztyén igazságnak a' szentírásból, mint a' valódi keresztyénség legfőbb és legvégsőbb normájából lett származtatása; az irás szabad vizsgálatának és egyetemes használatának joga; a' keresztyén ember istenhezi szabad, papi közbenjárástól 's emberi tételektől ment viszonya, az egyházi és isten-tiszteleti rendnek megállapítása, az írásban és apostoli egyházban adott ős és elö-képnek mértéke szerint, illő tekintettel az idők és helyek sajátságos szükségeire, az egyházi és világi hatalomnak meghatárzott megkülönböztetése, 'sazon elismerés, miszerint az egyházat nem egyedül a'papság, hanem a'hiveköszvesége teszi, mire nézve azonban nemcsak megengedjük, hanem állítjuk is, hogy itt az egyesek kivitelében sok máskép történhetik, mint az a' reformátorok által rendeltetett el, és hogy mi ezeknek elveik és előképeik által ép ugy feljogosítva, mint kötelezve is vagyunk, hogy a' keresztyén tan és életigazságokat, a' hol lehet, tisztábban fejezzük ki, mint ők magok kifejezhetők.£

f Szerző nem óhajt egyesülést, hogy egy új hitvallás készíttessék; mert ezt korunknak vallási tekintetben szétdarabolt 's szaggatott állapotábannem tartja kivihetőnek, melly azonban a' kitűzött czél elérésére épen szükségtelen is. Hiszen itt „csak egy, már régen fenálló egyház különnemű alkatrészeinek olly kötelék által leendő egybeköttetése czéloztatik, melly átalában mindenkit körülfoghatna a'nélkül, hogy valamellyikét megkötözze. Az egyes tartományi egyházak önállóságuk- 's autonómiájukban megmaradnak, és így megmarad nálok legközelebb az általok eddig is követett tan és hitvallás feletti rendelkezés is, mellyeken csak saját szabad elhatározásuk nyomán változtathatnának valamit. Mindazonáltal szükség egy közös kötelék által kapcsoltatniok egybe, és így ezen kötelék nem lehet más, mint az evang. egyház alapelveihez szítás általában, azoknak minden mellözhetlen elözvényeivel és következményeivel: millyenek azon formális elv, miszerint a' keresztyén hit-igazság megállapításában csak a' szentírás bir normatív érvényességgel, és viszont azon materialis elv, miszerint az igazulás Isten kegyelme által történhetik meg Krisztusban, ha azt, hit által tesszük sajátunkká, melly természeténél fogva szentséghez vezet és szeretetben munkás." így szól továbbá serzö: „Ha már az evang. egyház szorosabb összeköttetésének korunkban új hitvallás alkotása valóban szükséges feltétele volna: még sem kellene azoknak, kik ezen egyesítés eszközlésére hivatva vannak, ezzel kezdeni meg -munkájokat; mert ez által csak tetemesb szakadásra szolgáltatnának okot; hanem illyes valami csak akkor ígérne sikert, ha teljes értesülés nyomán, mint a' legnemesb elmék folytonos összhatásának gyümölcse, és — mit mi különösen nyomosnak tartunk — nem egyedül az eddigi egyházkormány tekintélye által jöhetne létre, hanem ha olly boldogok lehetnénk, hogy azt az egész német evang. egyház jól elrendezett képviseletének köszönhetnők. Ezen szavak olly fontosak, hogy alig vagyunk képesek azoknak elegendő nyomatot adni, 's azokat eléggé kiemelni. Ha — mi iránt az Urnák legdúsabb áldásáért esedezünk — a' különféle tartományi egyházak egyesülése valóban létre jő, ez csak azon mértékben lehet áldást hozó, a' mint azok, kik előkészítésére megbízva vannak, legalább most, az eldarabollság korában, a' dogmák és a' symbolicus könyvek érvényének, melly egyes tart. egyházakban úgyis különböző, meghatározásába távolról sem bocsátkoznak. Minden beavatkozás ezen körbe, azonnal megboszulná magát, és az egész vállalatot, mellynek Isten áldása mellett az egész egyház bizalma óhajtható — bizalmatlanság tárgyává tenné. Ekkor a' helyett, hogy egyesülésnek örvendhetnénk, csak nagyobb eldaraboltságról panaszolkodhatnánk. Ettől azon-