Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-03 / 1. szám

leményben vagyunk — 's teljes joggal, mint hiszszük — hogy inkább a' tervező uraknak kellene megragadni a1

nyelet, 's ha aztán terv helyett eredményt mutatnak, mi majd az eredmény nyelét fogjuk meg és tudtára adjuk a' sokat váró, de keveset cselekvő közönségnek. Megjegyezzük, hogy általában, valahányszor e' Lap, a1

magyarhoni protestáns egyház és iskola egyedüli organuma, tartalmallansággal vádoltalik, a* szerkesztőség bátorságot vesz magának azon köre gondolni, mellyet az ember a1

levegőbe dob fel, de melly aztán estében a1

feldobónak fejét zúzza be. Az is mondatott, hogy kívánatos volna, ha a' szerkesztők koronként felszólalnának, például az év elején vagy végén, 's többek kőzi, a" múltra nézve a' történteket dióhajba szorítanák össze, a' jövőre nézve pedig terjesztenék elő tervöket, hogy a' munkatársak tudnák, milly mezőn óhajtja a!

szerkesztőség munkásságukat. Semmi sem könnyebb tán, mint illy tervet késztleni. Könnyű a' múltra nézve, mert az már adva van. Könnyű a* jövőre nézve, mert a' teendők tömegében a" választás nem nehéz. De megjegyezzük, hogy a'jövendőre szóló illy tervnek kivitele, 's az adott szónak beváltása annyira nehéz, hogy azzal fel nem lépni 's nélküle tenni meg, a' mit lehet, becsületes emberre nézve sokkal tanácsosabb. Mert kitől függene az illy adott terv életbe léptetése? Kétségtelenül a'szerkesztőktől és a' munkatársaktól.De tegyük fel, hogy a' munkatársak nem dolgoznak; mit szerkesszen aztán a1

szerkesztő? Okvetetlenül vagy saját munkálatát, vagy ha ezt nem teszi, mint hazug álland a' világ szeme előtt. Több ízben küldénk szerte alázatos felhívásokat, hogy munkásokat nyernénk az Úr szőlejébe. Mi volt a' siker? Máté nem válaszolt , állásához méltatlannak tartván leereszkedni illyenamollyan emberekhez; Mark megszorító kezünket, vagy egy szép phrasist küldölt hozzánk bérmentetlen levélben 's édesen csengő szavakban mintegy ennyit mondott: nesze semmi szerkesztő, fogd meg jól; Lukács ökröket vett és nem jöhetett, János feleséget, és nem ért rá; Pál az ö jószágába mene, avvagy az ö kereskedésébe (Mát. 22, 4.); Péter irt is és dolgozott is, de egy kis személyes apprehensionak feláldozta az egész ügyet,'s azon hitet tette fel felőlünk, miszerint mi egészen okszerűnek tartjuk, hogy a' méhész lemondjon az egész méhészetről, mint hogy egy méhecske ujja végében feledte fulánkját; Jakab is irt, de mivel átlátni nem birluk, mit ö átlátni szerencsés volt, hogy az, a' mit irt, a1 legjobb is, a' legkorszerűbb is, a' legsürgetőbb is: a' faképnél hagyott; Júdás pénzért Ígérkezett dolgozni, de mi pénzt nem adhatánk neki, azon elvnél fogva: hol nincs, olt ne keress. — Igen, ha néhány Podmanitzky János, vagy egy pár Szaniszló termene minden ágon, tán itt is máskép állanánk. így mehetnénk keresztül az egész ószövetség nevein is, és ki nem fogynánk a* mentegetőzések hosszú sorából. De mindezekből csak az fogna kiviláglani, hogy néhány lelkes buzgó ügybarátokat kivéve, kevesen vannak ollyanok, kikre biztosan számolhatnánk, hogy majd kitűzött tervünk körül adott szavunk beváltásában bizonyosan fognak támogatni.— De ha mindjárt mind ez máskép volna is, 's mi a' legnagyobb bizonyossággal számolhatnánk elegendő munkatársakra : ki áll jót érte, hogy közbe nem jő olly nyomos esemény vagy történet, melly különben is szük hasábjainkat halasztás nélkül igényleni 's ugy fogja ellepni, hogy a' tervben kitüzöttekre csekély tér marad ? Ezeknek előre-bocsátása után világos,hogy alig lehet jobb tervet készítenünk, mint a" melly e'Lap programmjában már kimondva van. Ezt ajánljuk tehát munkatársainknak állandó terv gyanánt, mint ollyan tért, mellyen legjobb tehetségünk szerint mozogni szándékozunk. Különösen pedig, hogy már csakugyan tervvel álljunk elő: Azon meggyőződésből indulván ki, hogy valamint általában, ugy az egyházi igazgatásban különösen, száz meg száz bonyolódás által gátolt lassú haladásunk egyik főoka, a' mult időkrőli megfeledkezésünkben, ha szabad egyenesen kimondani, az apák teltei feletti tudatlanságunkban keresendő: szándékunk a' magyar protestantismus háromszázados egyházi életének múltját fedő fátyolt néha-néha fellebbentem', ezt kiváltképen egyfelől az egyes korok rövid vagy kimerítőbb jellemzése , másfelől a1

zsinatok határozatainak közrebocsátása's históriánkra nagyobb világosságot deríthető okleveleknek kiadása által eszközlendők. — Szándékunk az istentisztelet körül teendőket — miután egy, szorosan a' lelkészi foglalkozásokat tárgyazó tárt mindeddig magunk meg nem indíthatánk, másokkal meg nem indíttat— hálánk — az énekeskönyvek javításával kezdeni meg, miről annak idejében bővebben fogunk nyilatkozni. — Szándékunk végre — miután a' két egyház közötti unió felett pro és contra annyi mondatott — azon uniót sürgetni, mellyet a' két egyháznak előbb egyenként saját keblében kell (szerintünk) mindenek elölt (az egybevágó és összhangzó kormányrendszer által) létrehoznia, hogysem a" két egyházat egy testté olvaszló unióra sükerrel csak gondolhatnánk is. A'protestáns főiskolának egyesült erővel leendő felállítását kész szívvel pártolandjuk, mint olly intézetet, mellyből ha az létre jő, mit a'jóisten adjon! kerülendenek ki mind a' két egyházra nézve azon férfiak, kiket szokás, barátság, társalkodás ugy kötendnek egybe, hogy ha a' mostani, egymáshoz nem szokott 's így egymással ismeretlen's épen azért egymást nem értő vagy félreértő nemzedék kimúl, ők létesíthessék azt, mit apáik látni ohajtoltak, de nem láttak, hallani, de nem hallottak.