Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-03 / 1. szám

Többet nem ígérünk, nem tervezünk; mert félünk , hogy tán már is sok lesz az igéret. Ha azonban előre nem látható akadályok szavunk megtartásában gátolnának, egy ös bölcscsel szólva : eiiyvio/AÓvouv dy.QoatMv Setjoóf.isd'cc. Ha szabad volna keresztyén őszinteséggel szólani, melly valamint senkit sérteni nem kiván, ugy senkitől megrettenni nem szokott; ha szabad volna túlemelkednünk minden nyűgökön 's átképzelnünk magunkat egy olly térre, mellyen sem külső, sem belső gátok a* lélek szabad röptét nem korlátozzák; ha szabad volna az akarat nagyszerűsége mellett a' végrehajtás csigaszerüségét feledni: sokkal dicsőbb tervvel állhatnánk elő, mellynek megfejtése legsajátabb tárgya leendene e* Lapnak. Őszintén meg kellene vallanunk, hogy nálunk tudományos theologia nincsen, sőt még csak theologiai nyelv sem; hogy a' protestantismus csak addig marad fogalmához hü, míg a' tudományossággal kezet fogva jár; hogy ezen Lap csak akkor felelend meg igazán rendeltetésének, ha a' tudományosságnak egyházban és iskolában méltó képviselője, terjesztője és raktára leend. Ezen őszinte vallomásból azon őszinte kérelem származnék, hogy azok, kik magukat érzik, lépjenek fel olly értekezésekkel, mellyek a' theologiának 's annak egyes részeinek, sőt egyes dogmáinak mostani állását alaposan fejtegessék, a' protestáns és nemprotestans egyházban mutatkozó sokféle mozgalmakat eredetök-, haladásuk-, czéljaikra nézve felvilágosítsák 's a't. De itt is igen sok okunk van felkiáltani: Ha ha nem volna, és nem volna volna! Tegyünk tehát annyit, a1

mennyit lehet. — Hogy biztosabban tehessünk valamicskét az iskolára nézve is, megkértük Dr. Tavasy urat, lenne szives az iskolát illetők szerkesztésében segédkezet nyújtani, kinek minden jóra kész lelkétől várjuk e' részben azt, mit várnunk szabad. Legyen ennyi ez úttal elég. Az ezen év folytában ismét megkezdendő levelezések ugy is nyujtandanak alkalmat, többször szólhatnunk a' közönséghez, ha a' körülmények kivánandják. A' világosságnak Atyja pedig, kitől alászáll minden jó adomány és tökéletes ajándék, adja mindnyájunknak szent lelkét és annak gyümölcseit, mellyek a' szeretet, az öröm, a' béke, a' hosszutürés, a' közhasznúság, a* jóakarat, a' hűség, szelídség, hogy ezen szent lélek segedelme által legyen e' Lap ezen évben is az evangyéliomi hitnek és életnek magában gyenge, de Istenben és Istennel erős eszköze. 1' német egyházi mozgalmak. A" németországi jelen egyházi mozgalmak kifejlődését be kellene várnunk, hogy igazán ítélhessünk felölök. De ez annyiban bajos, hogy itt a' nyugpontot meghatározni ha nem lehetetlen, legalább nehéz. Nem lesz tán érdéktelen ezen mozgalmakról azoknak szavát hallanunk, kik közelről nézik az eseményeket, sőt azt is vallhatják magukról: quorum pars magna fui. Illyen férfi Némethonban Dr. Ullmann C., ki nem rég egy iratkát adott ki illyen czím alatt: „Für die Zukunft der evang. Kirche Deutschlands. Ein Wort an ihre Schutzherrn und Freunde." — Zimmermann, a* darmstadti egyházi újság szerkesztője, méltónak tartá, ezen magában rövid, csak 80 lapra terjedő munkácskát bőven megismertetni, mi pedig azt hivők, hogy nem teendünk szükségtelen dolgot, ha Zimmermann ur ismertetését közölni fogjuk olvasóinkkal. Az ismertetés a' következő : Ki Ullmannunkat irataiból ismeri, az, valahányszor ennek tollából valami új származik, már előre el van készülve ollyasmire, a1

mi valamint a' tárgy alapos megfejtésére, ugy az evangyéliom és egyház iránti hő szeretetre is mutat. Jelenleg ugyanazon eset áll elő. Ullmann az egyház jövője mellett szólal fel, ezen jövő neki szivén fekszik, ö ennek felépítésén részes akar lenni, és csakugyan ezt jelen iratkájában meg is tevé, mellyben a'gondolatok tisztasága, annak, mire az evang. egyháznak szüksége van, alapos ismeretével kézenfogva jár. Bár ne lonne szava, pusztában elhangzó szónok szava. Arról azonban kezeskedik azon bizalom, mellyel Ullmann iránt minden egyes párt viseltetik. Azért örvendhet az egyháznak minden őszinte barátja, hogy épen Ullmann az, a' ki felszólal. Kevesen vannak, kik itt hozzáfoghatólag szólhatnának Szerző azon meggyőződésből indul ki, hogy mig a' kor tudományos problémait tárgyazó vitának , a* legtermékenyebb és legnemesebb elmék együtt és egymásra hatása által történetileg kell kifejlődnie, az egyház olly helyzetbe tétethetik, hogy az, az elmék bármilly szabad mozgalma mellett is, folytonos állandóságot , 's minden különféleség melleit is bizonyos belső egységet biztosíthat magának, és nem lehet oka félnie, lételét fenyegető bármi zendüléstől is. Egyszersmind reményli, hogy az egyház illy helyzetének valósítása, ama tudományos vita folyamára , a' vallásilag erkölcsi és egyházi életre 's az egyház erejére nézve is a'legüdvösb hatással leend. — Épen jelenleg tartja szerző az egyházi életben, a1

valódi építő rendszabályt a' legsürgetőbb szükségnek. Mihez azon intést csatolja, hogy addig semmi eldöntő, tán gyógyíthatlan szakadást előidézhető lépések ne tétessenek, mielőtt lehető legérettebben meggondolnék , vájjon nem lehetne-e a' dolgon inkább az összetartás utján segíteni. Nehogy azonban synkretismussal és határozatlansággal vádoltassék, álláspontját következőkben jeleli ki: Az egyháznak azon egy tárgyilagos alapja, melly hellyett mást felállitni nem lehet, Jézus