Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-05-17 / 20. szám

beszédben, mint papir iven a' vizes fótok, mint ezeken az írott betűk, ugy ezek a'figyelmen ösz­szefutnak. Többire sz. sok ismerettel, és ülepedett — de­fecált — tudomány nyal bir,mindegy ik sora gyakor­lott gondolkozót tanúsít, sz. agyában egész rend­szerek forognak, mellyeknek kerekeit széles ol­vasottság hajtja. Egy predikatio néki igen kes­keny tér, nagyon parányi feladat; szinte látja az ember, milly könnyen szalad és gázol vele, mint Nagy Kristóf a' vállára vett kis fiúval. Trans caput aversis manibus jaculatur in altum Secum rapturas, cantata piacula, taedas. Claudian. VI. XII. Török Pál pesti ref. papnak egy mun­kája van a' gyűjteményben 15. szára alatt. — Ésai. 51. 3. Megvigasztalja az Úr a' Siont, meg­vigasztalja minden ö pusztaságit, és ollyanná teszi az őpusztaságán mint a\Hedent, és annak pusztá­ját^ mint az Urnák kertét: öröm és vigasság ta­láltatik abban, háladds és dicséret szava. Tavaszi vasárnapon. 1) Nálunk is van 's lész paradi­csom. 2) Ha mi emberek paradicsomiak vagyunk 'sleendünk. — Van paradicsom, mert az első ki­kelet, melly Heden fölött mosolygott hajdan, most is megérkezik mindegyik tavaszunk virágaiban és megifjodott szépségeiben. „Élet és öröm tenyész határinkon, mint az Úr kertében, egyszersmind hálaérzetek tömjéné, zsibongó hálaszózatok ve­gyülete tolúl égre áldozatul az élet, áldás, öröm Istenéhez, mint hajdan a' paradicsom fái közöl. — — íme a' paradicsom! ime a' paradicsom kö­röttünk, és mi annak közepette!!" — E' paradi­csomunk bemenetelét villogó fegyverrel örzö cherubokat eltávolítván, annak kellő közepébe bevezérlenek: 1) A' munkásság. 2) A* szeretet, 's szívélyes — miért nem egyszerűen, szíves? — segítő társ. 3) A' kívánságok- és indulatokon uralkodás. 4) Az Istent keresés. Bírálónak semmi kifogása, maga az igen ta­karos és jól megtapintott felosztás — mint szinte az 1. rész meglepően sikerült kivitele ellen. Az elveszett paradicsom külalakja meg- megkerül mindegyik évünk tavaszában, és itt sz. igen jól, igen ügyesen hasonlított; ugy hogy alig tudnók megmondani, Ádám volt-e hajdan a" paradicsom­ban, vagy mi vagyunk annak kellő közepén, mi­dőn egy szép májusi reggelen megszólal körü­lünk az egész éledő természet, és mint egy nagy orgona titkos zengése belezúg keblünk mély ér­zéseibe, 's őket magával ragadja fel, fel! a' csil­lagok éneke közé. De a* 2-dik részre már van egy-két megjegyzésem. Én ugyan áldom Istene­met ama paradicsomi utasításért, hogy itt arczám verejtékével egyem mnnkám után kenyeremet, és én egy darab megszolgált kenyeremet nem adnám ama zsidó mannáért, melly sok ember szájába még ma is hall, mint a' makk, a' nélkül, hogy tudná, honnan; de azért a' hajdani paradicsomot visszaidézni akarván, megvallom, nem mertem volna szerzővel épen a1 munkát belevinni, és pa­radicsomi áldássá tenni épen a' munkát, melly átok gyanánt volt csapva a1 paradicsomból kikü­szöbölt ember fejéhez. Kivéve egy kis sophismá­val, t.i. Isten többé nem ültetvén kertet az ember számára, ha azt akarja, hogy kertje legyen, maga ültesse a' fákat, 's mutassa meg, hogy miután ki­szorult ősi paradicsomából, épen nem szorult azon egyre, melly körül a' keleti quietismus ácsorog; hanem tud ö magának egy másikat felkertelni, 's a' t. Ugy is, igy is van benne egy kevés dacz. Továbbá: érinti ugyan sz. a' berekesztésben^ de biráló egy külön részévé tette volna a' máso­dik résznek, miként: azon arányban jutunk köze­lebb vesztett paradicsomunkhoz, a' melly arány­ban a' fényűzés enerváló izzasztójából, az elha­gyott természeti egyszerűséghez visszamegyünk; — végre, biráló két becsületes predikátiót kere­kített volna ki az egy igen hosszúból, az elmon­dónak minden esetre javaslom a' felezést. Török Pál irmodora, nyelvtani tekintetben igen tiszta és correcf, hibát keresve is alig talál benne az ember; maga azonban a' szélesebb ér­telemben vett styl egy kissé nehézkes szép, mint a' magyar menték, nincs meg benne ama lebbenő könnyüség, mellyel például Székács, Révész, Lu­gosi lejtnek el az eszmék fölött. Török irmodora nem szöki át a' száztö hosszát, nem poroszkál el például Fördősnek széllel béllelt szivos bakancsá­ban, hanem cothurnusával a'hova lépett, olt nyo­ma meglátszik. Paradicsomi képeiben, van itt is valami anlique, valami nehézkes, mint a' régibb korú arany mű vekben, mit a' dologhoz nem értő könnyen vaskosságnak foghatna. Illyen vonások rándulnak el sok helyen, például, 126. I. „A' vi­rágok kelyheik hála harmatkönyeivel, csészéik mintegy áldozati füsttel, illatárral kedveskednek a' Jehovának; ennek jóságát zengik ki örömük­ben röpködve a' levegő szárnyasai; ennek ke­gyeit hirdetik döngvén a' fürge méhek; ennek hatalmát zúgja a* csörgedezö vizér; térdre borul előtte a' barom is, mellyet megelégített, majd szökellve 's bőgve fejezi ki öröm '$ hála!? érzeteit, mint a' Hiddékel partjain" 'sa't. mindezek saját, hajdanszerü vonások. Néhol sz. kivált a" színezésben, nem kiméi meszelőt, hanem ugyancsak kimázolja képeit, pél­dául 131. 1. „Igy dúl keblünkben a' fejőket fel­felütő kívánságok "s gerjedékeny indulatok vipera serege " — „Igy kigyódznak végig-hosszig — talán széltig hosszig — ereinkben a" bujálkodás égö szemű áspisai." — Illyen vonásokból készül­het festő táblán a' Gorgon fej. —129.1. „Mert a' hitres a' helyett, hogy gondjait oszlatná, sárkány erővel búfelleget kerget szövetségese homloké­ra." — Itt bírálónak ösztönszerűleg jutott eszébe a' sárkányt nyergelő garabonczás diák, ki illyen paripán kergeti fel a* zamankét.

Next

/
Thumbnails
Contents