Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-05-17 / 20. szám

Van egy hiba Török irmodorában. melly sok helyen elveszi kellő hatását előadásának, ez, a? szóknak nyelvünk természete elleni elszórúsa, melly arra mutat, hogy sz. hajdan sokat irt más nyelven. — Illyen például: „Kik miatt lehetetlen, honnan kizárattunk, édenbe visszajutnunk" — mennyivel magyarabb lett volna igy; kik miatt lehetetlen zárt édenünkbe visszajutnunk. „Az éktelen idomtalanságot, diszalakba öltöztetvén a' tárgyakat, szünteté meg." Mit keres itt leghátul az ige? a' „diszalakba öltöztetvén a' tárgyakat" — kitétel, mint ék, erőszakosan lön oda sulykolva a' főnév és ige közé. Nincs képtelenebb valami a'magyar körmondatnál; a* mi latin nyelven helyén van és jól pereg, az magyarul anomalia. A1

latin főnév például elrúghatja magától az igét elannyira, hogy az árokban szedi fel magát; a' magyar magához vonszsza erősen. A* 123. 1. sötétség a* főnév, háritá az ige, és kettöjök között három sor szaggatott diribdarab tötelék, az illyen mondatoknál elzsibbad a' figyelem, míg a' kezdetet a' véggel egybekapcsolhatja. Sokan igen neheztelnek a és az névhatározóinkra, pedig mennyi der, die, das-t; il, Io, Ia-t nyeldestek el ezek a' nélkül is? mégis a' hol csak lehet, mellőzik, ritkítják, nyeldesik: szerzőt is rajta lehet néha érni e1

nyelvészeti nyalánkságon. 122. 1.: „tehetlen vala huzamosan 's győzelmesen küzdeni kisértetek ostromi 's vétkek igéző csábjai ellen", a' kisértetek előtti a hiányt nem lehet magyar fülnek nem éreznie, 'stb. Quae mox non redeant in tua iura. Vale! — Auson. Epig. 103. XIII. Csath Ferencz, igari reform, papnak egy munkáját olvastuk a' 17.sz. alatt. Zsid. 13. 5. Elégedjetek meg ai' jelenvalókkalf

mert az Isten mondotta: nem hagylak el téged, és nem távozom el tőled. A* jelenvaló bármelly kevésseli megelégedésről, szük aratáskor. 1) A* jelenvalókkal megelégedésre indító. — 2) Az Isteni gondviselés segedelme felől biztosító okok. Azért-e, hogy a' megelégedésről, 's a' vele rokon isteni gondviselésbe vetett bizalomról alig lehet gyakorlott szónoknak oda nem tartozókat mondani; azért-e, hogy e' két tárgy fölött elmél-Ikedőnek lehetlen gondolatokban és eszmékben megszorulnia; vagy hogy sz. bir — mit örömest hiszek — nagyon szerencsés könnyüded népszerűséggel, álljon bármellyik: elég az hozzá, a* jelen munka egy jól sikerült egész, melly feladatának szerencsésen megfelel, 's a* nélkül, hogy az üres lisztesvékából csudát idézne elő, vagy Jézus öt árpakenyerével biztatna: sok jót mond az éhezőnek, mellyel ugyan — magtárak hiján — jól nem lakik, de megtanul sorára várni, Istenben bizni mindaddig, míg a'rettegett szükség meg nem érkezik, 's az egynapélő és gondolkozó magyar ember keservesen meg nem éhezik, mert akkor bizony a' sok szép szó és biztatás helyett neki is csak kenyér kell. Ezért mintha odaszabták volna, olly jól áll a* munka végén a' berekesztés, hol megmondatik a* sült galamb után sovárgóknak: „Hogy ne útaljanak mindig csak Istenre, hanem számoljanak már egyszer magukkal is." — Igenis, meg kell mondani a* népnek, hogy Isten kiadja részünket, csakhogy mi is éljünk eszünkkel 's a' mit bő terméskor félre tehetnénk, azt ne hordjuk magunk önkényt József zsidó irgalmatlan magtárába, mellynek iszonyú gyomrába végre belevándorol házunk, földünk, egész árva megyénk. Kár, hogy a' munka egész voltát némileg zavarja a' bekezdés néhány pontja. A* 149. 1. „A* helyesen és bölcsen inti pedig sz. Pál" — pontot, biráló sehogy nem tudta belesimítni vagy egyengetni , néhányszor elolvasta, néhányszor elment fölötte, de mindannyiszor feladta magát, mint kövecs a' vakolatban. Többire — mint mondám — a' munka jó, nem valami csillogó, de azért tartalmas, sokban hasonlít Spiekernek egy a' német Kanzelberedsamkeitban olvasható hasontartalmu, bár nem egy álombeli beszédéhez. Csath Ferencz irmodora magán hordja a' régibb debreczeni iskola színezetét, jól felvegyítve az ujabb magyar fénymázzal, ugy azonban, hogy néhány régi fót mégis feladja magát alóla. Bizony nehéz is ezen régi himlőhelyeket elmázolni, annyival inkább, hogy belőlük kevés — mint a' himlöhelyböl — nem rútít, legalább mi azt hiszszük, hogy nem rútít. Illyenek: példának okáért, melly szóra leginkább haragszik az orrából beszélő vagy tutma. — Semmi sem, soha sem is, vágynák, környülállás 's a't. — Visszásán hat sz. irmodorában az , hogy az egymásután álló főnevek végezetét elkoppantván, az euphonia kedveért értelmet zavar, például: „Hogy ezek világa és erejénél minden ártalmas természeti indulatot megláthassunk, legyőzhessünk" legalább tegyünk egyvonást a'koppantás helyére! —153.1.:„Esa' ki olly sok, nagy, ós csuda dolgokat, ég, föld, tengerek, hegyek, völgyek, füvek, fák, kövek, földi és vizi állatokaí tudott teremteni." — Az e'féle kurtítások valóságos mutilatiók , pepineriákba valók. XIV. Hajnal Ábel békési reform, papnak egy munkája van a' gyűjteményben 18. sz. alatt. 1. Móz. 9. 20 — 23. Kezde Noé szőlőt plántálni, mivelhogy a' földnek müvelésére adta magát; ki miután ivott volna annak borából', megrészegedék, és sátorának közepette megmeztelenítette magát 'sa't. Szüreti beszéd, részegség ellen. Homiliai alakban levén e' beszéd feldolgozva, biráló alkalmat vesz magának, e1

neméről szólni egyházi tanításunknak. — Jó, épületes homiliát — kivált nép számára — meggyőződésem szerint, csak történeti textusról tanácsos írni, hol magából, a' történetnek gyakorlati életbe vágó fordulataiból, szépen kitelik a' practicus tanítás felosztása.