Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-05-17 / 20. szám

eusnak is definialgatni, mert a' definitio végével lehetlen két árok közöl egyikbe nem buknia, az egyikben a* csuda semmivé vékonyodik el, a'másikban okozattá, és igy: nem csudává testesédik. — Rövid bírálatban tudós értekezést nem irhatok a' csudákról, idézhetnék sok nagy theolog után állításokat, mellyek amaz említett két árok közöl egyikben hevernek, de ezt nem teszem, ugy is maga sz. a' 99 1. a1

csudák természetes megfejtésével, 's az okozati törvények szerinti magyarázatával a' sirontúli magasabb körökben biztat meg. — Kár volt hát magyarán meg nem mondani, mit ember a'csudákról mondhat, melly csak ennyiből áll: hogy a' csudák felöli fogalom — mint minden e' földön — csak relatív fogalom. 25. — 26. — Mat. 5. 48. Legyetek tökéletesek, mint a' ti mennyei atyátok tökéletes. Két tanításban kiemeli sz. az emberi természetet egyfelől az anyagiság salakjai másfelöl ama pietisticus ráfogás alul, mintha tőle magától jó ki nem telnék. Az istennélküli embert felemeli a' tökéletességek atyjához, és Istennek képét megtalálván rajta az okosságban és szabadságban: o' két firma alatt indítja el, hogy igyekezzék tökéletes lenni, mint Isten tökéletes. — A* testi, értelmi és erkölcsi tökély lehető megközelítésében helyhetvén az emberiség földi végczélját, felszólít: hogy legyünk tökéletesek, azaz, igyekezzünk a' természettől nekünk ajándékozott erőket és tehetségeket mentől jobban kimivelni, hogy mentől több czélnak elérésére alkalmatosok legyenek, 'sa't. Sok meglepő szép helyre akadunk e' két munkában — melly közöl a' második nyolez tömött levél. — Az ember értelmi tökélyesedésének datumai az első tanításban mély tudományossággal és concret felfogással vannak kidolgozva és kivonva, és itt hódolnunk kell szerző meglepő talentomának. Nagyon szép, de természeténél fogva szárazabb és csomósabb a' második beszédbe foglalt keresztény - stoicus erénytan; már itt sokkal több bölcsészeti definitiókkal felfodrozott locus communis-ra találunk, itt már a' sok inductio miatt sz. sem lehet olly praecis, mint szokott lenni, a' hallgatónak már itt nagyokat kell nyalábolnia 's ennél fogva sokat hasztalanul elhullatnia, igy a' 252 1., mig a' széptant is bekanyarítja sz., midőn az arányszerröl — harmónia — tanít. Az efféle tudós decoratiók a* helyett hogy a' darabot illuminálnák homályt csinálnak 's a' figyelem szabad mozgását gátolják. 47. Halotti — ugy nevezett — oratio, nagy mélt. gróf Bethlen Imre fölött. A' bölcs ember, tf halálra mindig készen van. E' munkájában sz. szokottnál gyöngébb , meglehet időrövidség, elkoptatott thema, tévesztett választás, keserű kedély, mind egyesültek, hogy szerzőt sphéráiból levonják, 's azon magasságig fel ne bocsássák, melly magasságból más helyeken olly meglepő nagyszerűen szórja sziporkáit. Nagyszerű gondolat alig van egy kettő az egész munkában, néhány erősebb kitételben látszik, hogy sz. tul akarta magát rúgni a' pány vákon, mellyekhez thémája kötözé, de mindezek csak szöcskő röppenések, rövid hézagok után ismét a' földön látjuk. — Egy erős, egy állhatatos férfiút akarva nagyszerű vonásokban felmutatni: a' haláltóli félelmet gyöngíti benne, 's ezen subtractióval vagy fogással egészíti ki ama bölcs embert, kiről beszélni szándéka volt. Nincs nehezebb, mint az e1

féle fogyasztásokkal történt egészités, mert az ember jelleme és erkölcsi fensége nem ollyan, mint például a' söprös bor, melly lefejtve tisztul meg; igaz hogy salakjait is kell vesztnie, de azért csak akkor emelkedik magasra, mikor amaz isteni lélek erejével egészül és teljesedik. Miután azonban sz. maga megérinti a' 493.1. miként megeshetik, hogy erkölcsiképen eyy felsőbb kötelesség áldozatul kívánhatja életünket, mi szép 's magának sz. —nek mi könnyű, egyúttal magas feladat lett volna, bölcs emberét az élet azon helyein mutatni fel, hol hosszas küzdés után, a' kötelesség szent érzetének maga az élet akarva esik áldozatul. — Hát ama hosszú búcsúztató mit keres az elmélkedés végén ? ez erdélyi kedvencz hiba, melly nálunk is számos követökre talál, jó volna mindi ott, mind nálunk, ha korlátoztatnék. Az eféle — fordítom immár beszédemet — búcsúztatók, oly-Iyanok, mint ama nagy czipéjü *) deputatiók, mellyeknek hátulsó hullámzásában a'sovány szónok háta mögött számos hízott tagok szerepelnek. Péterfi Albert irmodora, tudós tömött, jó magyar , szerencsés vegyülete a' két magyarhaza nyelvsajátságainak, ugy mindazáltal, hogy az Erdélyhoni kissé vastagabb fonal mindenütt kivehető a' beszéd szövegében. Hellyel közzel fordulnak elő szók és hivételek, mellyek a' nyelv triviumárol vannak felkapva, mint például a' 228 1. az idegrendszer fajinsága. 232 1. az ember a1

vadak társaságában makkászotfsat. Van sok diákos régi fót sz. irmodorában, mellyek, mint a' régi könyvszekrényekben néhány kötet, kutyabörös alakban sárgulnak ki az ujabb kötetü mondatok közöl, például 102 1. protestáns ekklézsia charaktere, eredeti elementomira szétbomlott levegő. 251 I. família megfundálása 'sa't, Az e' féle rókatorkos kitételekkel már ma az egyházban csak egy két öreg segédgondnok él, ki most is csak coadiutor curatoroskodik. Van sz. irmodorában sok tudományos göcs és vitézkötés, mellyeken eligazodni igen nehéz, illyen a' 241. 1. Mert ugyanis, örök törvénye a' természetnek, hogy az ösztön és az ismeret viszás arányban lévén egymással, egymás helyét szokták kipótolni, ugy hogy az ismeret növekedésével az ösztönök állati köre mindinkább keskenyedik. Ollyanok az illyen helyek egyházi *) Czipe — Schlepp — nem tudom, jó-e? vagy jobb-» mint az u s zá 1 y ? K.