Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-05-10 / 19. szám

magokat csakugyan felsőbbeknek gondolják a1 világiaknál, közönyös lehet reájok nézvtí, melylyik helyet foglalják el, mert, ezen öntudatuk következtében, a1

becses személyök által elfoglalt utolsó hely is elsővé válandik. A* második panaszt illetőleg, hogy t. i. az egyetemes közgyűlések ollykor zavarosak, hogy azokban az ügyek kizárólag csak magyar nyelven tárgy altathatnak, megjegyzem, hogy a' nyilvánosság, a* szellemi élet, szellemi mozgalom tápeleme levén a* protestantismusnak és az alkotmányos szabadságnak, lehetlen, hogy mind az egyházi, mind a' megyei gyűléseinken sírkerti csend uralkodjék, és ki a' férfias szabad szót nem tűrheti, kiben annak erélyesb kiejtése botrányt gerjeszt, az a' nyilvános élet síkmezejére ne lépjen, hanem, egyháza falai közé vonulván, contemplativ életnek szentelje magát. A' magyar nyelvnek gyülésekeni kizárólagos használását érdeklöleg, a' panaszló urakat csak arra figyelmeztetem, hogy a' magyar nyelv törvényeink által közigazgatási és oktatási nyelvvé emeltetett. Családi 's egyházi körben és az elemi iskolákban minden Magyarhonbani nemzetiségnek egészen szabad legyen anyanyelvének használhatása, de mint a' megyei és országgyűléseken, ugy az evangy. kerületi és egyetemieken, valamint az iskolákban is, más szó ne hallassék, mint a' magyar. A' harmadik panaszra nézve, melly szerint az egyetemes közgyűléseken nem csupán egyházi, hanem politicai ügyek is tárgyaltatnak, azon észrevételem van, hogy az a* protestantismus honunkbani állásánál, a' többi vallásokkali érintkezésénél, alkotmányos szabadságunknál, politikai | életünknél, szóval: hazánk viszonyainál fogva máskép nem is lehet. Nincs azon lény, nincs azon törvény, a' melly itt az eldöntő határvonalt kitűzni képes legyen. A' negyedik panasz közvetve az unió és a' magyar nemzetiség ellen van irányozva. Elmellözvén a' mindkét tekintetben felhozott példákat, mint már több hírlapban is kellőleg megczáfoltakat: csak általában, az unióra és a' magyar nemzetiségre nézve kell nyíltan megvallanom, hogy különösen azon protestáns, ki Magyarhonban az unió életbe-léptetésének és a' magyar nemzetiség fejlődésének ellenszegül, valóban csak sajnálatra méltó5 mert hitünk, honunk's az uralkodó ház legszentebb érdekeit nem képes felfogni. Érintetik még ezen czikkben az oktatók javítandó fizetése is. Én ebben a' czikkiróval örömest kezet fogok, és e'fontos czél 's mindenek előtt a' superintendensek sorsának biztosítása iránt maga idejében bővebben szerencsém lesz előadni igénytelen véleményemet, mellynek, ez utolsókat illetőleg, vázlata a' következő, 's majd reform, testvéreinkkel egyesülésünk után ezek hozzájárultával a' többi superintendensekre is ki volna terjesztendő. Minden egyes evangelikus főre t. i. évenkint kivetendő egy pengő garasos járandóság öt <^Vig aZ egyetemes gyűlés felügyelése *s ellenörködése alatt kezelendő pénztárba fizettetnék, és ezeti öt év lefolyta után, a' kamatokat a' tökéhez vetve, egy olly pénztömeg alapíttatnék, mellyftek kamatja évenkint a* négy superintendens közt egyformán felosztatván, őket a1

megérdemlett kellő évi járandósággal ellátná. Hogy pedig ezen magában igen csekély adakozás könnyebben eszközöltethessék, ha netalán, min igen kételkedem, Magyarhonban olly igen szegény családok találtatnának, mellyek nem volnának képesek az illető minden főre évenkint esendő pengő garast lefizetni: helyettök vagy a'földesúr, vagya* helybeli egyház pénztára, vagy az esperességi, vagy a' kerületi pénztár fizesse, vagy végre az illető egyházban bizonyos vasárnapon a' csengetyü használtathassék ezen czélra. Egyébiránt mindenkinek szabadságában álland, ezen pgő garas helyett többet is ajánlani. Én p. o. részemről, ha ezen indítványom életbeléptettetnék, kész vagyok, családomat illetőleg, öt éven át minden évben fejenként e' czélra öt pengő ftot fizetni, valamint szegényebb sorsú evangy. jobbágyaim helyett a' reájok esendő pengő garast is letenni; 's bizakodom hitsorsosim buzgóságában, hogy ezen szerény példámat követendik. Gróf Zay Károly, a' magyarhoni ág. hitv. főfelügyelője. lyilt levél. Többen Nógrádból, Tandrák oktató urnák üti vet! Olvastuk kegyednek a' prot. egyh. és iskolai lap f. é, 9-dik számában „Iskolatanító" czím alatt közrebocsátott czikkét figyelemmel. Miután pedig abban kegyed, rólunk is, kik azt állítottuk és állítjuk, hogy „iskolatanító nem lehet esp. hivatalnok" megemlékezik 's állításunkat ellenokokkal megczáfolni törekszik: felhíva érezzük magunkat, kegyednek logikai köntösbe burkolt okoskodásait gyakorlati eszünk bonczoló késével megvizsgálni. Mindenek előtt pedig szükségesnek tartjuk kijelenteni , hogy mi practicus ember létünkre, az iskolai tanítók nevezete alatt értettük és értjük ; az elemi iskolák tanítóit, ugy, a' mint azoktól az életben, a' felsőbb osztályok tanítói „oktatók" nevezete által megkülönböztetnek — capacitálva nem levén ( s mások, a' kiket e' tárgy nálunknál még közelebbről illet, még talán kevésbbé) hogy kegyednek állítása szerint, az csak mellékes dolog, humanissimus-, praestantissimus-, clarissimus-e valaki? -— mert akkor mellékes dolognak kellene tartanunk, hogy: fél- vagy kontártudós-e? szép ismeretekkel ellátott, talpra esett tudós-e ? vagy épen nagytudományu egyén-e valaki? — De ezt magára hagyva, lássuk közelebbről kegyednek állításunkat czáfolni törekvő okoskodását. Mi a' prot. egyh, és isk. lap mult évi 43-dik