Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-05-10 / 19. szám

számában azt mondtuk, hogy mi az isk.tanítókat esp. hivatalnokoknak nem akarjuk 1) Azért, mert abnormitásnak tartjuk, hogy az alárendelt egyén, elöjárója feletti tisztviselő legyen. Kegyed erre azt mondja, hogy ez „valóságos fallacia a dicto secundum quid, ad dictum simpliciter" — *s kegyednek némileg igaza lehetne, ha az isk.tanítónak esperességi hivatalnokká lett megválasztatása által, az ö mint isk.tanítónak 's legtöbb esetben egyszersmind mint egyházi zenésznek papjáhozi viszonya megszűnne, azaz: ö csak esperességi hivatalnok maradna, de többé sem iskolatanító, sem organista és kántor nem lenne. De ha ö, mint esp. hivatalnok, a' papnak elöjárója, mint iskolatanító pedig és chori magister annak alárendeltje volna: ugyan vallja meg kegyed, hogy ez nem abnormis állapot lenne-e ?— Vegyük fel practice a' dolgot. N.N. iskolatanító dékánná tétetik. — Nálunk dékánnak jogai és kötelességei közé az is tartozik, hogy ö az anyakönyveket, az egyház számadó- és jegyzökönyveit megvizsgálja. N. N. tehát, mint dékán, ma papja által, az egyház most érintett könyveit maga eleibe terjeszteti 's öt talán meg is inti, talán meg is dorgálja, hogy pontosabban irja azokat; — de holnap invertitur corium 's a' pap oda megy az iskolába 's N.N. urat, mint iskolának természetes felügyelője 's az istentisztelet tisztességes tartásának felhatalmazott kezelője, maga eleibe állítja, nem mint dékánt, de mint helybeli iskolatanítót, mint zenészt és kántort, 's hogy rá ne alkalmaztathassák, mi Ézs. 56, 10. olvasható, maga részéről is a1

mondandókat ugyan elmondja. — Ugy-e bizony, kedves atyafi! tisztább a' kegyed szándoka, mintsem, hogy önkéntesen kívánná az illy életképeket előidézni? — mind más az, a' hol inter pares valaki elsőbbé vagy elsővé megválasztatik. — De szabadjon e* tárgyra vonatkozólag 's mintegy tájékozásul egy kérdést tennünk: „Vájjon az eperjesi tanodában igazgatói, meginthetési vagy épen megdorgálhatási joggal, miért soha rectornak nem választatik az elemi osztályok tanítói közöl valamellyik ?" pedig szembetűnő, hogy ez sokkal természetesebb lehetne a' kérdéses esetnél! 2) Mi nógrádi többen azt mondtuk, hogy az egyház érdekében áll, tisztviselőit az intelligensebb felekezetből megválasztani; kegyed pedig azt mondja: „hogy itt egy kis logicus fallacia lappang — mert hiszen sem az összes papság, sem az összes tanítóság, úgymond, nem fog majd candidatióba vétetni, hanem az egyes legjobbak, legalkalmasbak 's bizodalmat érdemlettek. Egyes, sőt sok iskolatanítótól pedig csak nem fogják többen urak megtagadni akarni az intelligentiát." Midőn mi, a* békési indítvány következtében, mintegy erkölcsileg kényszeríttetve, a* papság nagyobb intelligentiájáról szólottunk, azon elvből indulván ki: hogy kik tovább tanulnak *s hivatalukbani belépésök előtt tudományokbani járatosságaikról megvizsgáltatnak 's igy oklevelesekké lesznek, hogy azoknak többet kell tudniok, mint azoknak, kik bármi mostoha körülmények miatt cursusaikat be nem végezhették: akkor a' papságnak csak azt tulajdonítottuk, a' mi sajátja — 's ezen őszinte és férfias nyiltszivii tanúbizonyságunk épen nem derogálhat azoknak, kik a' tudományok pályáján, bármi oknál fogva, olly messze nem haladhattak, mint az okleveles papok. Azért is tagadjuk 's nagy logikai fallaciának nyilvánítjuk, hogy ezen senki lealacsonyítására nem czélzó, hanem a* dolog természetében fekvő állításunk a' keresztyéni szelídséggel és szerénységgel ellenkeznék, 's megvalljuk, hogy kegyednek kár volt értekező czikkében a' szelídség és szerénység szavak mellé, minket félreismerve, tehát helytelenül 's mondhatjuk lélektani tapintat nélkül, a' kiáltó és kérdő (!?) jeleket oda tenni, — kár volt annál is inkább, mert mi nógrádi többen, a* gőg iránti nézetünket általában ugyan kifejeztük; dö nevezetesen az isk.tanító gőgje ellen, a' mint azt kegyed állítja, szavunkat csakugyan nem emeltük. Azért is, igazán szerénységgel és szelídséggel kérjük kegyedet, hogy állításainkat a'mások által mondottakkal ne zavarja össze. De szóljunk közelebb a'tárgyhoz. Kegyed azt mondja, hogy sem az összes papság, sem az összes tanítóság nem fog candidatióba vétetni, hanem az egyes legjobbak, legalkalmasbak. Jól van! de az előre bocsátottakból nem bizonyos-e, hogy az első osztálynak legjobbjaival,legalkalmasbjaivalfölnemérnek, föl nem érhetnek a'második osztálynak legjobbjai? De ha van a' kevesebbet tanultak közt a' mi nem logikai lehetetlenség — egy olly albus corvus, ki a' többet és tovább tanullak közti kitűnőkkel csakugyan versenyezhet: akkor kívánatos, hogy az kiszemeltessék, papságra ajánltassék, megvizsgáltassák 's mint pap, esp. hivatalnokká tétessék. Ez annak legjobb biztosítéka leend, hogy a' heterogeneus körök össze ne zavartassanak 's az esp. hivatalok jó kezekre jussanak. Igen is, igy mi a' czédrust biztosabban feltalálandjuk Libánusnak hegyén, mint Básánnak bármi szép tölgyfái között! • Midőn pedig kegyed azt mondá: „hogy ha van isk.tanító, a' ki cursusát nem végezte, hogy van pap is"; kár volt megfeledkezni azon különbségről, hogy az, a' mi az elsőknél in regula észrevehető, az utóbbiaknál ritka kivétel. A' 3-ra nézve csak el nem fogja disputálni kegyed, a' nélkül, hogy az esperességi hivatalkodást hierarchiai fokozatnak nevezni eszünkbe jutott volna,|hogy bizony megkülönböztetés megtisztelés az, mellyhez a'fentebb mondottaknál a papok közelebb állanak, mint az isk.tanítók, 's mi állítani merjük, hogy elismert igazság az egész ev. egyházban, mikép vannak egyházi hivatalok, mellyek be-