Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-12 / 2. szám

lozzi tön ajánlatot Krüsinek, hogy vele egy nevelő-intézet felállítására egyesülne. Krüsi örömest ráálla, és meghivá Toblert, ki öt év óta Baselben volt mint házitanító. Tobler által Busz Tübingából járult a' vállalathoz, és így 3 segéddel Pestalozzi századunk elején megnyitá az eredményeivel több századokra kiható intézetet. Nagyok és különfélék voltak a' nehézségek, mellyekkel mindjárt eleintén meg kellett küzdeniük; mert azonkívül, hogy legkülönkorubb gyermekeket kelle felvennie 5-töl 18 éves korig, származásuk és otthoni neveltetésök tekintetéből szinte nem volt kisebb különbféleség a' növendékek között. Ugyanis az intézet első megnyittatásátói fogva nem lehetett azzá, a' mivé az alapító szándéka szerint lennie kelletett volna. — Nem lehetett azt többé szegények intézetének mondani, miután a' gyermekeknek egy harmadát kivéve, a' többiek részint tehetős polgároknak, részint az akkori berni népképviselőknek fiai vagy rokonai voltak; de szegény intézet igen is volt, 's ez szinte nem vala legkisebb nehézség,mellyet le kellett győzni. — 'S mind e' nehézségek között az intézet olly virágzásnak indult, és olly hírnevet nyert, a'minövel előtte talán még soha nevelőintézet nem birt. — Rendkívül szokatlan volt itt minden; rendkívüli az intézet alkotó elemeinek tarkasága, rendkívüli e' tarkaság és különféleség melletti egyetértés, de legrendkivüliebb a' nevelés és oktatás rendszere, melly követtetett, 's a' melly Európa iskoláit vala átalakítandó. 'S itt meg kell állapodnunk, rövid pillanatot vetendök ezen nevelés- és oktatásrendszerre. A' középkor tespedési elve azon nézetben gyökerezett, miszerint az emberi lélek magában tabula rasa, csak kívülről jövő positivitás által nyerheti meg tartalmát, szerezheti meg a' képességet, különböztetheti meg az igazat a' hamistól, a' jót a' rosztól, a' szépet a' rúttól, a' jogszerűt attól, a' mi nem jogszerű 'stb. — Valamint a' mesterséget, ugy azt hitték, a* vallás igazságit, az erkölcs elveit, a' tudomány meggyözödésit, és a' művészeti ihletet is puszta tanulás és gyakorlás által tehetjük sajátunkká, 's vallás, erkölcs, tudomány és művészet egyiránt, első elvöktöl fogva utolsó pontig,csak a' lélek üres táblájára Írandók, hogy azokat teljes tökélyben birandjuk. — A' franczia encyclopadisták iskolája e' világnézetet a' vallásra nézve tetemesen megrendítette; mert ha világosan nem volt is kimondva, de homályosan sejtették az ujabb kor azon sarkalatos meggyőződését, melly ezen három aranyszóban központosul : est deus in nobis. Lelkünk benső szózata, 's nem a' holt betű mondja meg, mi az igaz, a' jó, a' szép, a'jogszerű; mert bensőnkben Isten él, valamint mi az Istenben élünk. Pestalozzi volt, ki ezen elvet először és következetesen a' nevelésre alkalmazta. Neki az emberi lélek olly életműszeres lény, melly önmagából fejlődik, és annak igazi gyarapodását csak az eszközli és eszközölheti, a' mi életmüszerzetéböl folyik. Az egész neveléstudomány törekvésének tehát oda kell irányozva lenni, hogy a' lelki fejlődés törvényeit kikutassa, a' gyakorlati nevelésnek pedig feladata azon törvényeket alkalmaztatni és egy részről az akadályokat, mellyek a' lelki fejlődésnek útját állhatnák, elhárítani, másrészről a'mi a* fejlődést előmozdíthatná, a' növendéknek módjába ejteni. Az emberi fejlődés alaptörvénye pedig ez: Az ember értelmi fejlődése kiindul érzéki benyomások, és ezek- szülték érzéki képletekből. Minden tanítást tehát közvetlen tapasztalatra, szemléletre kell alapítani, 's az egész elemi tanítást, ha azt akarjuk, hogy igazi, benső becse legyen, hogy tartalommal birjon, szemléletinek kell lennie. Ellenkezőleg az egész tanítás szócséplés lesz'snem egyéb. — Elébba'tárgy, azután a* kép, és csak azután a' szó, ez a' természetes rend, A' fejlődésnek tetőpontja értelmileg az észszerüség, gyakorlatilag az önállóság, mind a* kettöhez csak öncselekvőség vezet; de öncselekvöségre a' lelki erők müvelése, fokonként haladó gyakorlás, de nem ismeretek erőszakos betöicsérezése, melly lankaszt és tompít, képesit. — Az ismeretek az elemi oktatásban csak annyiban bírnak igazi értékkel, a' mennyiben anyagul szolgálnak , mellyet, feldolgozva, a' lélekértelmi tehetségeit gyakorolni és munkásságba tenni kénytetik. Ezek volnának dióhéjba szorítva Pestalozzi oktatási rendszerének elvei. — Mondatott, és mi nem tagadjuk, hogy ezen elvek már Pestalozzi előtti oktatóktól is pengettettek, de épen abban áll korszakos nagysága Pestalozzinak, hogy a mit a'.lefolyt korok elszórva érleltek, Pestalozziban központosult 's mint eredeti, lelkéből fakadt tan, az egész nevelést újjá szülte. — Minden szellemi haladásnak ez a1

menete, hogy a' mit egyes kiváló elmék gondoltak, és azt itt-ott hirdetgetve, arra lassanként a'nagy sokaságot is elkészítették, egy nagy személyesség által központosító erővel felkaroltatik, és a' társaságot megújító közvilágnézetté tétetik. Hogy Pestalozzi intézete most, miután benne az egész ujabb nevelés és- tanításrendszert gyökerestől megújító mozgalmak történtek, feltűnt, könnyen képzelhető. — A' helvét kormány 1802 Ith decanust küldé ki azon utasítással, hogy az intézet ügyét szorosan megvizsgálván, rőla a' kormánynak jelentést tegyen. — A' jelentés igen kedvező volt, és kinyomatott. — Ith, jelentésében még azt az óhajtást is fejezé ki, hogy a' kormány az intézetet egészen magáévá és képzőintézetté tegye. Ith tanácsa jóváhagyatott, és a'helvét kormány Pestalozzi intézetét nyilvános nemzeti intézetnek nyilatkoztatá, fizeté a' tanítókat, gondoskodók tankönyveinek kiadásáról, és rendelé,