Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-12 / 2. szám

hogy hónaponként 12 iskolamester taníttassék az intézetben. Míg ezek az intézetre nézve történtek, Napoleon helvét követeket hivott össze Párisba. Két kerület Pestalozzit választá követül. Elutazása előtt közzétevé: „Nézetek azon tárgyak felett, mellyekre a* helvét törvényhozásnak kell szemügyét fordítania." Napoleonnak is nyújtott be egy emlékiratot Helvetiának közügyei- és szükségeiről; de — 's ez bélyegzi az idegen érdemet olly nehezen méltányolni tudó francziát — Napoleon azt olly kevéssé méltatta figyelmére, valamint nem gondolt Pestalozzi nevelési törekvéseivel, mellyekre nézve azt nyilvánítá, hogy ö abc tanításba nem avatkozhatik. Nem sokára ezek után 1803. a' cantonal kormány ismét helyreállíttatott, és az új berni kormány a' burgdorfi kastélyt, mellyben P. intézete volt, egy főhivatalnok lakhelyeül rendelé. Aug. 22-kén 1804. kénytelen volt Pestalozzi Burgdorfot a' München-Buchseei kolostorral felcserélni, mellyet a' berni kormány rendelt intézete számára. Közel Buchseehez fekszik Hofwyl, hol Fellenbergnek, a' Pestalozzival csaknem egyféle igyekezetü emberbarátnak, egy nagyszerű intézete volt keletkezőben. Pestalozzi és Fellenberg mintegy kiegészítői valának egymásnak. Mind a* ketten ugyanazon egy czél felé törekedtek, de nem egyféle erővel, 's nem egyféle eszközökkel. P. lángeszű a' inódok feltalálásában, ügyefogyott, esetlen volt a' kivitelben; Fellenberg ellenben a' kivitel embere, keveset okoskodott, de annál többet tett. A' buchseei intézet tanítói tehát jónak látták P. intézetét a' Hofwylivel összekötni, és igy a' kormányt kivenni P. kezéből. P. ismervén saját ügyetlenségét, beleegyezett ugyan, de a' lépés még is mélyen sértette lelkét. — Nem csoda tehát, hogy nem sokára Iverdun városának meghívását vissza nem utasítá, melly lehető legkedvezőbb bírálatokat tett intézetére nézve, ha ezt keblébe áthelyezni akarná. — Eleintén csak néhány tanítóval és kevés tanítványokkal költözött Iverdunba, de nem sokára követték öt a' többi tanítók is. Most P. működésének utolsó legszélesebb kiterjedésű szakába lépünk. Az iverduni intézetnek az egész müveit világban kelt nagy hire, 's Német-, Franz-, Olasz-, Spanyol-, sőt Oroszországból és Északamerikából is hozattak növendékek Iverdunba. Majdnem naponként érkeztek idegenek, az intézetet látogatandók. Sokan hosszabb ideig maradtak, P.tanmódjávalmegismerkedendök. 1810-ben 250 ember volt az intézetben, ós reggeltől fogva estig folytonos munkásság és zsibongás. — Azonban valamint a' habgyürüzet minélinkább tágul köre, annál többet veszt erejéből: így Pestalozzi is, munkásságának köre túlterjedvén, nem birt többé feladatával, és először életében kívül kelletett segítséget keresnie. A' segítség találkozott. Schmid és Niederer, ez alapos tudományosságával fejét, amaz gyakorlati ügyességével kezét pótolva, együtt vállvetve az intézetet legszebb virágzásba hozhatták volna; de elmélet és gyakorlat, melly ritkán találkozik egy emberben egyesülve, a' kettőben egymásiránti ellenszenvvé fajult, melly az intézeten rongált. P. mind a' kettőnek bálványa volt, de az egyik eszményi P.-jának oltározván, kész lett volna — a' mint egy német tudós elmésen megjegyzi — az eszményi P.-nak épített oltáron a' valódi P.-t feláldozni; a' másik bálványa papjának képzelte magát, 's mint ollyan, tiszttársainak minden rósz tulajdonságival is birt; mindig és minden áron aratni akart, még a' hol nem vetett is. E'két nélkülözhetlen férfinak szünteleni viszálkodása elkeseríték az öregnek végső napjait, *s csaknem végpusztulásra juttaták az annyi nagy remények közt keletkezett intézetet. P., mindezen háza boldogságán 's élete legszentebb igyekezetin duló viszályok között is, szerető gyermekét 's kedélyét megtartotta. Mint a' gyermek, kinek még pilláin rezegvén a' köny, száját már örömmosolyra nyitja, ollyan volt P. egész életén keresztül. Egy óra, öröm hosszú évek szenvedéseit felejtetheté el vele, hogy édes remények ringatása közt új kedvet gyűjtsön nagy munkájához. Saját intézetében P. reményi teljesülését soha sem érte. Feladata nagyobb volt tehetséginéi, de szerencsénkre nem a1

kor erejénél. — Midőn 1808. Poroszhon lelkesei a' corsicai hős tiporta ország ujjá születését czélba vették, 's legelőször is szemügyöket a' népnevelésre fordították, III. Fridrik porosz király a' Pestalozzianus Zellert hivatá Königsbergbe, hogy P.-nak léJekébresztő és szellemfejtö rendszere utján költene új életet a' népben, mint a' mellytöl egyedül az országok üdve várható. Már azelőtt Fichte, a' nagy gondolatbuvár, Berlinben tartott hires beszédeiben figyelmeztetett P.-ra. — Később Altenstein, a' derék minister, több ifjakat küldött Iverdunba, hogy magokat P. személyes vezérlete alatt néptanítókká képezzék. „Ezek által —azt mondja egy német paedagog — valamint P. és tanítványainak számos iratai által, segíttetve a' parancsoló időkörülményektől, alakíttatott a' porosz Pestalozziféle népiskola.—Ugyanez osztozik a' német népiskola hírében általában. A* mi jóval, kitűnővel bír, lényegesen senki másnak, hanem P.-nak köszönheti. A' hol eltérések történtek elveitől, ott hátrafelé történt a' haladás. A' még hátralevő előmenetel az ö elvei tovább fejtegetésétől függ. Mert azok az embertermészet lényegét illetik, abból merítvék. — Alkalmazása világhírű nevel szerzett a' német népiskolának. A' ki Frank-, Angol-, Olasz-,Spanyolhonban, Oroszországban, Amerikában kitűnő iskolát akar látni, Németországba utazik. —- A' mi a' népiskolát illeti, e' hírét Pestalozzinak köszöni." Királyi ápolás és egy