Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-12 / 2. szám

érzelmek szárnyalása a'helvét előkelőbb ifjúságot vezeté.— Nem kevésbbé volt Voltairnek ,,a' vallásos érzelmek szentségén ejtett csábító hűtelensége" elhatározó befolyással. Mindezekből ,,egy az összerü alkotmányi! anyaváros igazi áldásához illeni nem akaró szellemirány eredett, melly sem a' régi jót fentartani, sem valami igazán jobbat teremteni képes és ügyes nem vala." Illyen lelkesüléssel párosult félszegségekböl magyarázható P. fiatalságának egyik életczélról a' másikra csapongása, mellynólfogva a' 18 évü theologus a'jogászaira áttér, majd itt a'patríciusok soraiban saját fegyvereikkel a' nép jogait védi, és ezektől nem értve, amazoktól üldöztetve, végre élete 22-dik évében minden tudóssággal felhagyva és patrícius jogait megvetve, lesz — paraszttá. Ha P. valamit megragad, azt egész lélekkel teszi. Lemondván a' tudományos pályáról, kéziratait elégeté, és előbb anyjáróli rokonához Dr. Hóekéhez, — innen TsifFeléhez ment Kirchbergbe, kinek akkor a' gaszdászatban nagy Ilire kerekedett. Nála akara tanácsot keresni, mi módon valósithatná legjobban terveit a* népre nézve. „Sok egyes nagy és helyes nézetekkel és kilátásokkal a' földmivelésről mint nagy földmivelői ábrándozó, hagyám el TsiírelitymondP.ja1

mint sok egyes nagy és helyes polgári ismeretekkel, nézetekkel és kilátásokkal mentem volt hozzá, mint polgári ábrándozó." A' Tsiffeli-féle ábrándok nem sokára tönkre tevék Pestalozzit, a' parasztot, hogy az emberiségnek Pestalozzit, a' nevelés teremtőjét, megmentse. Életének e' fordulata hamar megtörtént. TsiíFeli pirosító büzér ültetvényei ekkor nagy figyelmet gerjesztettek, és P. utánzására csábittatván, egy gazdag zürichi kereskedő-házzal szövetkezék, és atyai örökéből egy míveletlen pusztát vett nem messze Lenzburg helységtől (a' mostani aargauicantonban}, mellyetNeuhofnak nevezett. 1767. P. letelepedett Neuhofban. Két évvel később télhó 24-én, kora még csak 24-ik évében, házasságra lépett Schulthesz Annával, egy zürichi kereskedő szép és vagyonos leányával. Most megállapítottnak mondhatta volna szerencséjét, de az nem soká tartott. — Elkezdett vállalatai nem sikerültek, a' zürichi ház visszahúzta tőkéjét, és Pest. magára hagyatva, koldus volt. Azonban daczára a' legnagyobb Ínségnek, a' mellyre jutott, P. nemcsak el nem csüggedt vállalkozásiban, de 1775-ben még egy ipariskolát is nyitott, mellyben koldus gyámolatlan gyermekeket, kiket az utczáról szedett fel és házába fogadott, nyáron foldmíveléssel, télen fonással, és más kézi munkákkal hasznosan foglalkodtatván, azokat nemcsak becsületes munkásságra szoktatni, hanem munkaközben folytatott tanulságos beszélgetések által gondolkozó emberekké is nevelni akarta. E' vállalat figyelmet gerjeszte. Pest. kiadá az intézet tervét, melly elragadó ékesszólással irva, köztetszést nyert, és nem sokára Zürich-, Bern- és Bázelből pénzsegedelmet és gyermekeket kapott. Most több évekig jól folytak a' dolgok, P. reggeltől estig a' koldusgyermekek között forgolódva és utolsó falatját velők megosztva, atyjuk és anyjuk volt egyiránt;„koldusmódra élt maga is,mint maga vallja, hogy koldusokat tanítson emberhez illőleg élni". Azonban nemsokára ez intézet is lehanyatlott. A' gyermekek, kiket gyalázatos inségökből kiragadott, elvadult, minden munkától elszoktatott, elkényeztetett fiuk, és tele igényekkel voltak. A' szülök többnyire a' nép sepredékéböl valók, kik vasárnaponként Neuhofot ostromiák, tetézék a' bajt, mert azok nem hogy jóra intették volna gyermekeiket, még inkább erösiték őket szemtelen igényeikben, 's nem ritkán ellopták őket, miután uj ruhában látták. Igy lön, hogy P. ezen neuhofi intézetét 1780-ban öt évi fenállása után kénytelen volt szétoszlatni , miután fogyatékvagyonának utolsó fillérét is e' vállalatban felemésztette. Most helyzete rettenetes volt, — neje, ki majdnem egész vagyonát elzálogitá, súlyos beteg lön, a' mellett a' házban borzasztó ínség, maga pedig legjobb barátjaitól is, mint elveszett ember, „kin segíteni többé nem lehet, kerülve, alacsony lenézésnek és szívtelen csufolódásnak tárgya. Szegény ördög, ugy szólának az okosok, kevésbbé mint a1

legutolsó napszámos vagy képes segíteni magad magadon, és mások felsegítésén töröd fejedet." — A' csupán közellevö czélokat ölelő okosság nem gondolá meg, hogy az ínség, melly a' közönséges embert porba sújtja, a' nemesebb lélekre rendesen szárnyat ölt. Pestalozzi, ki eddigelé olly vállalatokban emésztette fel erejét, mikhez sem hivatása, sem szerzett ügyessége nem vala, és hol minden számoló ész embere túltehetett rajta, most a' balviszonyok következésében olly mezőre szoríttatott, hol valamint egy részről magasb röptű lélek, ugy más részről dús élettapasztalatok kívántatnak, hogy vagy Rousseauféle ábrándokba, vagy hidegen számoló gépelyességbe ne essünk. ínségének és önkénytelen üres idejének első gyümölcse volt az 1780. Iselin Ephemeridáiban megjelent „egy remete estorája" czimü rövid, de tartalomdús munkácskája, melly rövid aphorizmákban programmját és kulcsát adja Pest. egész jövő nevelési működésének. Ezen gyöngyfüzérnek mondható munkácska, hatás és minden következés nélkül maradott. — De egy évvel az estóra megjelenés után 1781 ben megjelent azon munkájának első része, melly tágas körökben hatva, hirét örökre megalapitá. Ezen munka „Lienhard és Gertrúd" — a' nép számára irt könyv. E' munka keletkezésének története annyiból