Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-12 / 2. szám

nevezetes és bélyegző, a' mennyiben szerzője, midőn a' rajta segíteni akaró Füszli barátja által, ki ügyes tollát egy alkalmi satyrából kiismerte, irói munkálkodásra felszólítatott, fel nem foghatta, hogy lehetne tőle , ki 13 év óta minden irodalmi mozgalmaktól elzárva , magát annyira elhanyagolta , hogy még csak egy sort nyelvhiba nélkül írni képes nem volt, azt várni, hogy ő könyvet irjon. Pestalozzi népnevelési eszméjivel, mellyek lényét teljesen betöltötték, ugy volt, mint a' teljes épségü ember egésségével: annál kevesebbet tud róla, minél tökéletesebb az. — A' szükség — igy nyilatkozik P. —, mellyről különben azt szokták mondani, hogy rosz tanácsadó, nekem most jól szolgált. Marmontelnek erkölcsi beszélyei épen asztalomon fekvének, mikor haza jövék; azonnal azon határozott kérdéssel vevém azokat kezembe: váljon lehetséges volna-e, hogy én is illyesmit készítsek? és miután ezen elbeszélések néhányait elolvastam és újra olvastam volna, ugy látszék, mintha ez épen nem volna lehetetlen. — Megkísérték öt vagy hat illyféle kis elbeszélést, melylyekről egyebet nem tudok, mint hogy egyik sem volt tetszésem szerint; az utolsó Lienhard és Gertrúd volt, kiknek története, nem tudva hogy, csak ugy tollamból folyt ki, és maga magától fejledezett, a' nélkül, hogy róla előlegesen legkisebb tervem lett volna vagy felőle csak gondolkoztam volna. — A' könyv kevés hét alatt készen állott, a' nélkül, hogy tulajdonképen tudtam volna, hogy jutottam hozzá. Érzém becsét, de csak mint ember, a' ki álmában érzi egy szerencse becsét, mellyről épen álmodozik. A' munka tartalma első eredeti kiadásában nem egyéb, mint egy Bern cantonbeli szegény paraszt családnak története azon korból, hol Helvetziában a' földesuraság még teljesen ura vala jobbágyánák, de egyszersmind ennek védje és jóltevöje is. E' családnak története ugy adatik elő, hogy egymás után az egész falu, és egy falunak minden viszonyai, a' falu birája, papja, urasága, és a' község egyéb tagjai cselekvöleg lépnek fel benne. A' főszemély azonban Gertrúd, felesége Lienhardnak, egy jószívű, jócskán gyönge férfinak , mellynek ö védje és gyámja. E' nőben, a' módban, miként viszi ez háztartását, miként neveli és oktatja gyermekeit, Pestalozzi elönkbe állítja népnevelési eszményét. Illy háztartásokat, illy nevelést és oktatást kiván ö az egész népnek. 'S minthogy a' falu minden lakosai szinre kerülnek, alkalma van P.-nak a' csupán külhasznot és perczenetnyi jóllétet vadászó tagok nyers jellemeinek, valamint a' vallásos szellemtől áthatott becsületes rész lelkületének legkülönbözőbb fokozatát, és árnyéklatait szemünk elébe állítani, és egyszersmind következményeit e' két ellentételes cselekvésmódoknak kitüntetni. — Gertrúd háztartása világoldaia a1

festett viszonyoknak, ellenében ennek egy rettenetes árnyékoldal egy egész község legmélyebb erkölcsi sülyedésben. — Kevesen értették el a' könyv igazi czélját, mégis közönségesen jobban kezdtek vélekedni a^ elveszettnek hitt férfiról, kiben most legalább nem középszerű regényírói tehetséget láttak. Azonban találkoztak, kik a' könyv értelmét mélyebben is felfogták. Konstetten Károly a' nagy, Müllernek barátja, jószágaira hivá Pestalozzit; hasonlókép az austriai pénzügynök gróf Zinzendorf közelében kívánta volna birni. Később gróf Hohenwart által a1

toscanai nagy herczegnek jutott ismeretségébe , ki öt hivatalba helyezni akará, azonban az II—ik József halála után a' német császári trónra hivatván, Pestalozzinak a' szándék-Iott hivatalba helyezése elmaradt. Lienhard és Gertrúd megjelenése után Pestalozzi még 17 évig folyiatá szegény é3 nyomoruságteljes életét Neuhofban, hol egészen 30 évet töltött. Szegény és nyomorult életét, mondom, és ez illyen maradt egész haláláig. Pestalozzi nem volt az az ember, ki élete azon kedvező pillanatait, vagy helyzetének azon előmozdító körülményeit, mellyek vagy szerencséjét megalapíthatják, vagy legalább sorsát enyhíthetik vala, megragadni értette volna. — Mikor Lienhard és Gertrúd a' német közönség figyelmét felébresztette, és a' szerzőnek közhirt szerzett, minden más, önjavát Jkeresö és olly viszonyokban élő ar község hangulatát önfelsegélésére használta volna ollyképen, mint azt akkortájban Millner rőfszámra irt regényeivel tette; de Pestalozzinak kenyerét illy uton-módon keresni eszébe sem jutott. — Irt ö ezután is, de nem a' nagy közönség mohóságát kielégítendő, hanem élete czéljainak szolgálatában, hol azonban egyebet nyomorúságnál soha nem aratott. — Mikor 1792. tájban a' kormányra befolyással biró némelly barátai jól jövedelmező hivatokkal kínálgatták, Pestalozzi, önerejét ismerve, Helvetiának akkori időbeni első férfiának, ki egész befolyásával ígérkezett egy statushívatal megszerzésében segítségére lenni, azt jelentette ki: én iskolamester akarok lenni. Azonközben kitört a' revolutio. Azon emberiség, melly a' középkorban a' szeretet és szelídség vallása nevében tagjainak ezreit lángok kínjaira veté, a' XVIII-dik század végével legszentebb jogai, szabadság- és egyenlőségért a' világot romok alá temetni készült. 1798-ban a' forradalom dühödő orkána a1

Schweicz békés bérczeiig is előnyomult. Az ellenszegülő hegyilakosok tűzzel vassal pusztítottak, és nemsokára jóllét és ipar helyett nyomorúság és inség lepé el azon vidékeket, a' hol P. lakott. Pestalozzi akkor 50 éves mult volt, és olly korba lépett, mellyben az ember megvonulva, fejét nyugalomra szokta lehajtani; ö most lépett a' cselekvőség mezejére. Hallván, hogy szülefosztott gyermekek seregesen kószálnak Stanz vidékében, Pestalozzi oda siet, és maga körül össze-