Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-03-29 / 13. szám

jünk ez Ínségünkben is, 's vigasztaljuk magunkat azzal, hogy a' magunk szegényei vagyunk. Vigasztaljuk magunkat, a' dolgok múltját és jelenét tekintve 's prófétai ihlettel pillantva a' jövőbe, Krisztus ama szavaival: Nézzetek fel és emeljétek fel fejeiteket, mert elközelget a' ti váltságtokJ De e' vigasztalás párnajára ne bocsássuk le tétlenül nyugodni fejünket 's kezeinket, hanem működjünk. Hogyan? A'szükség rendkivüliségéhez képest rendkivülileg. Tán jó volna az országhoz folyamodni, hogy segítsen? Isten mentsen;! Minden egyh., melly nem bír annyi benső életerővel, hogy magát fentarthassa, 's az orsz.hoz koldulni megy, a' kegyelemfillérekért szabadságát szokta feláldozni. Krisztus egyházának Constantin, Pipin 's mások ajándékai ártottak legtöbbet. A' papokat olly ország uraivá tevék , melly ezen világból való. 'S kit illy országnak gondja foglal el, az könnyen megfeledkezik Krisztus országáról, melly nem ezen világból való. Az edinburgi gyűlésen háromszáz pap volt jelen. Az ország kettő közt hagyá választani őket, t. i. a' gyülekezetek szabadválasztási joga közt országos segedelmezés nélkül, és az országos segedelmezés közt szabadválasztási jog nélkül; rövidebben: szabad szegénység és szolgai gazdagság között. Kétszáz pap választáaz elsőt és a1

szolgaegyháztól elszakadt. No és miből éltek aztán? A' hivek adakozásaiból. 'S mennyit gyűjtöttek? Eddig három év alatt mintegy hatmillió pengő forintot. 'S hány iskolát építettek? Egy évben ötszázat. Nem mese-e ez? A' ki ezt kérdezné, annak azt mondanám: Uram, Ön még nem tanulta meg, hogy a' hit még ma is csudákat tehet. De a' csudatévő hit épen az, mellyel olly gyéren találkozhatunk. No de erről másszor! Hogy tartozik ez ide? Hát csak ugy, hogy én itt tanultam és aztán Helvetiában 's aztán az ujabb életre ébredező, a' consistorialis nyűgökből kibontakozó Némethonban, hogy ha mi, mint a' scótok, adakoznánk mindnyájan Önként és kényszer nélkül, 's a' krajczárt olly örömest fogadnók el, mint a' bankjegyet, 's ezeket összegyűjtenék és lelkismeretesen kezelnök, és oda juttatnék, a' hol a' szükség legnagyobb, és nehezebb időkre félre is tennénk belőle, 's minden egyháznak kicsinyben szűkölködő testvéreinek felsegélésére esztendei jövedelmei és egy kis tökécskéje, azonkívül pedig az egész egyháznak egy középponti, évenként gazdagítandó, egyfelől az egyes gyülekezetektől bevevő , másfelöl azokra kiadó, magok a' gyülekezetek által megbízott követek által választandó küldöttség által, bizonyos és meghatározott szabályok szerint kezelendő pénztára volna: ugy a' lucskaí tanító nem fogna tehénólban lakni! Illyesmit akarnánk mi a' gyámintézettel eszközölni. A' gyámintézettel? — Azzal igen is. Hogy mi az a' gyámintézet? kérdik tán sokan. Erre ugy felelt meg a' középponti ideiglenes választmány, hogy a* gyámintézet alapszabályait három nyelven 12,000 példányban terjesztette el 's mindenüve juttatá, hová csak kellett. És igy azt hiszem, ollyanoknak szólok, kik már tudják, mi akar lenni a' gyámintézet, 's igy nem szükség ismét a' fogalmazással kezdeni a' beszédet. Hogy sikere mindeddig csekély, annak a' középponti választmány nem oka. De hol rejlik tehát a' sükertelen; ség oka? Am kisértsük meg elősorolni az ellenvetéseket. 1) Nem tetszenek az alapszabályok? Hisz j ezek csak ideiglenesek, 's azokat javítani, változtatni , újra önteni nem csak szabad, de kötelesség is. 2) Mért nem hozatott organicus összefüggésbe a' Gusztáv-Adolf-egyesülettel? Azért, mert nekünk ezen összefüggést létesítnünk nem lehet, a'nélkül, hogy magát az intézetet semmivé, lehetetlenséggé tennők. Lehetetlenséget akarni pedig balgaság volna. Aztán minek is nekünk e' csatlakozás!? A' Gusztáv-Adolf- egyesület Némethonban, a' Societé pourles Interets du prolestantisme franQais Galliában, a' számtalan egyházi társulatok Angliában és Amerikában ránk nézve nem lehetnek egyéb hatásúak, mint hogy azt tegyük körülményeinkhez képest honunkban lakó hitsorsosainkra nézve, mit ezen társulatok a' maguk körében tesznek. Ám a"ki akar, az támaszkodjék reájok, de én jobban szeretek Isten segedelmével magunkra támaszkodni 's inkább azon hitet és lelkületet honosítani meg köztünk, mellyek ama társulutoknak szülői valának. 3) Fázunk a' középponti kezeléstől. Atyámfiai, férfiak! az igaz, hogy fázásíoknak a' múltban lehet némi alapja ; mert sajnosan kellett tapasztalnunk , hogy intézeteink tökéi sok esetben igen lelkismeretlenül kezeltettek. De a' fázás és a' rosz kezelés lehetősége miatt megbuktassuk-e a* különben üdvös ügyet? Ez nem nagy bölcseségre mutatna, atyámfiai, férfiak! Ki fogja az egész gyámintézet középponti választmányát választani, tökéjét és folyó kiadásainak megvizsgálását, hová leendő fordíttatását, 'sa't. meghatározni? Senki más, mint azon gyülekezetek követei, mellyek ez intézethez csatlakozni fognak? Tudta ezt és tekintetbe vette a' tervkészítő küldöttség, 's épen mivel nem akarta, hogy kevés számú középponti férfiak sine nobis de nobis intézkedjenek a' közös vagyon felett, tervezte azt, hogy az intézet ügyének igazgatásában csak az egyes gyülekezetek követei bírjanak viritim szavazattal. 4) Félünk, hogy majd csak a' magyar gyülekezetek fognak pártoltatni vagy legalább nagyobb mértékben, mint a' nem magyarok. E' sorokat pirulva irtam le, de le kellett irnom, mivel ezen ellenvetést egy olly tekintélyes egyházi férfinak szájából hallottam, kitől az intézetre nézve igen sokat váriam. Pirulva irtam pedig le azért, mert