Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-03-29 / 13. szám

azt csak vagy velőkig ható elkeseredés, vagy a' legsúlyosabb gyanú, vagy általában olly ok szül­heté, melly ügyünk feletti kétségbeesésből ered. Ámde jegyezzük meg, hogy a' ki kétségbe tud esni, az maga is elveszett, mást is veszettnek hisz. Nekünk kétségbe esnünk nem szabad. Tegyék gyávák, ha tetszik nekik; kit Istenhez 's ne­münk jobbjaihoz bizalom csatol, az pirulni fog a' kétsógbeséstől. Én részemről mosolygóbb szem­pontból nézem egyházunk ügyét 's hitem sorso­sainak lelkületét, hogysem azt hihetném, misze­rint ők akkor, midőn segedelemről van szó, a' szükség kisebb vagy nagyobb voltát a' nyelvnek szemüvegén keresztül fognák nézegetni. Voltak közöttünk nyelvzavarok az igaz, mellyek meg­rázkódtaták ideiglen egyházunk oszlopait. De az Isten szerelméért, nem épen ezen zavarok taní­tottak-e meg bennünket arra, hogy általok az egyház ügye 's a' testvéri bizalom legszentebb kapcsai bomladozásnak indulnak, ha itt kelleténél túlfeszítjük a'követeléseket? Ezen zavarokra nem sokára ráilleszthetjük a' passati i tempi olasz pél­dabeszédet. *S örvedjünk neki, hogy ráilleszthet­jük. örvendjünk, hogy hitünk sorsosai be kezdik látni, miszerint egyházunk legfőbb feladata nem nyelv-, hanem evangyéliomterjesztés, 's az evangyéliom igazságainak minél elterjedtebb hir­detése, a' földkerekség minden nyelvein. Ezen hit és meggyőződés vezéreljen minket, 's ki a' jelenben az e' részben teendőket fel akarja fogni, az egyfelől a'törvénynek fog hódolni,'s hódolatot szerezni, másfelöl pedig nem fogja a' törvényt ott is alkalmazni akarni, hová azt a' törvényho­zók soha nem szánták volt. Ki ezen mezőn akarna túlhajtás által szerezni magának koszorúkat, ezek­ben a' tövis több fogna lenni, mint a' virító rózsa. Kik nyertek legtöbb segedelmet az ujabb időben? Laz, Hodrusbánya, Kikinda, Lest; 's kimerné állí­tani, hogy ezeknél nyelvre volt tekintet? Én erősen hiszem, hogy az ezen pont fején álló fé­lelmet megczáfolandják részrehajlatlan nemes tetteink. 5) Hisz a' gyámintézet a' supplicatiókat akarja eltörölni. Nem eltörölni, hanem, ha lehet, feleslegesekké tenni, azaz: oda törekedni, hogy iskoláink helybe kapják pontosan és évenként azon segedelmet, mellyet most supplicatiok által szoktak beszerezni. Azt akarjuk, hogy a' suppli­cálók és adakozók mi magunk legyünk. Azt akar­juk, hogy egyes hitsorsosaink ne menjenek rimán­kodni először a' nm. Helytartótanács nyakára, aztán küszöbtől küszöbhöz: hanem hogy ismét helybekapják a' segedelmet, és kapják azok, kik nem a' legszemtelenebbek, hanem a' legszegé­nyebbek. Akarjuk a' kegyelem Istenének sege­delmével, hogy ha a' közalapítvány növekedni fog, abból a' legszegényebb papok és iskolataní­tók 's ezeknek özvegyei és árvái is segedelmet nyerhessenek idővel. Akarjuk, hogy az elszórt hitsorsokho* utazó papok küldessenek 's ne le­gyen e* hazának szögleteiben de csak egy lélek is, mellyhez el ne juttatnék a'vallás vigasztalását. Akarjuk, — no de minek itt annyi szó; ki ezek­ből meg nem érti, mit akarunk, annak hasztalan beszélünk. Tudom én, mit fognak erre Liptóban mondani, azt, hogy: Grandia moliris, mi Jose­phe! 'S én ezt nem veszem rosz néven, csak azt ne következtessék aztán belőle társaim, hogy mi­vel nagyok és távolak. a* miket tervezek, tehát ne fogjunk létesítéséhez. Ha ezt akarták és eszkö­zölték volna apáink csak egy pár századdal is előbb, tán kissé jobban állanánk. 6) Mások azon ellenvetést tevék, hogy hiszen midőn a* hivek csak á* papfizetést is alig fizetik, hogyan vegyük rá őket, hogy még egyébre is ada­kozzanak? Ha én pap volnék, a' mint hogy, hála Istennek, az is vagyok, — tenném a* következő­ket. Felkeresném a' szent irás azon helyeit, mellyekben a'szentek szükségeire való adakozást sürgetik az apostolok, és szólnék, kiindulva belölök, ezen tárgyról minden évben egypárszor mele­gen, szívből szívhez. És itt a' világ minden kin­cseért sem feledném el azon isteni igéket, mely­lyeket 2 Korint. 8,1 — 6 versekben olvashatunk, hol a' macedóniai szegény gyülekezetek adakoz­nak 's az ő nagy szegénységőkből áradoztatnak másokra gazdagságot és erejök szerint, sőt erejök felett is jó akarattal adakoznak. Igaz, hogy ott Pál lelke működött, de még én annál jobb lelket is ismerek,Isten szentlelkét,melly minket is Pálok­ká avathat 's gyülekezeteinket macedoniaszerü gyülekezetekké. Hisz értetek engemet Atyámfiai nemde ? Kérlek, értsetek, mert ha e' tárgyról kel­lene chriam oratoriam készítenem, — 's elkészítem ha kell — : csak az lenne ám még a' chria ora­toria! De még többet is tennék. Kihirdetném, hogy híveimet minden vasárnap délután az isten­tisztelet után szívesen látom magamnál, férfiakat és nőket, véneket és fiatalokat, 's beszélnék nekik a1 protestáns egyház állapotáról honunkban és a' külföldön majd ezt, majd azt, hogy érezzék, mi­szerint még tűi Gömör, túl Hunnia, túl Európa határain is vannak hitsorsosok, kik testvéreink, kik egyházunk tagjai, 's felébresztném bennök a" közszellemet 's azon szellemet, mellynél fogva Pál apostol által a' Kis-Ázsia partjain lakozó ke­resztyén a' Rómában lakóban testvérét ismeré 's részt vön bajában és javában 'stb. 'stb. Higyjétek nekem, hogy ezen szellem nem fogna meddő ma­radni, hanem megszülné nemcsak a' papfizetést, hanem a* gyámintézeti filléreket is. A' millyen a' pap, ollyan a' gyülekezet, 's én, kevés kivétellel, elmerném mondani, hogy a' melly gyülekezet papját fizetni nem akarja, ott nehéz ítélet van ki­mondva a' papnak fejére Mondhatnám, hogy a* hol az adakozási készség a' hit ereje által fel­ébresztetek, az addig el nem alszik, mig az azt éltető hitet kialudni nem engedjük a' szivekből 's

Next

/
Thumbnails
Contents