Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-03-22 / 12. szám

gefangen. In Wahrheit eine würdige Beschaftígung für müssige Leute." Hát végre tán a' táncztigalmi tisztes kör ellen is szót emelek? Igenis, szeretett tiszttársam! *s pedig azért, mivelhogy nemcsak egyszer már a' megjelenésért is hallottam az egyházi szolgákat szidalmazni; kivált miután a' zene által felingerelve, sokaknak bámulására, megjárták a* magyart komámasszonyommal, söt — exempla trahunt — hugomasszonyommal az Istenadta német Walezerbe is belekötöttek. Illyenek történtek 's történnek mai napon is, csak azon különbséggel, hogy püspök és esperes uraimék azelőtt illyenekre is figyelmeztek, 's tekintve hivatalunk méltóságát, komoly szeretettel e'féle tisztitársnak fülébe súgták az apostoli szavakat: És ne szabjátok magatokat e' világhoz 's!b. Romab. 12, 2 Péter 1. lev. 4,2. 3. — Efféle hasznos intések most bizony ritkán adatnak, tán azért, nehogy szenteskedöknek, pedántoknak szép alakmutatóknak neveztessenek. — Tán azért, mivelhogy a' mi időnk — eine spielende, — eine jagende und tanzende Zeit, mellyröl tavai jól mondá Wimmer: „Die Zeit hat uns grosz gezogen." — 'S tán azért végre, mivelhogy Horatiussal szeretünk danolni: — — et mihi dulces Ignoscent, sí quid peccaro stultus, amici, Inque vicém illorum patiar delicta libenter. — 0-Egy kérelem ezen l*rot E. I stpba iró tii(UsiikIi<iz A'ki ezen prot. egyházi lapokat olvassa, észre veheti, miként ebben fordulnak elö gyakran olly történeti tárgyak, mellyek az igazságtól távol járván vagy elferdittetvén, megezáfoltatnak;— jönek elő néha kemény bírálatok is, mellyek ellen-birálattal — anti kritica — torlattatnak vissza. Ha ezek ugy történnének, mint jó indulatból eredt útba igazitások: méltán örvendhetne rajta minden tudomány-barát; de mivel sokszor csak személyeskedésből származnak , lehetlen rajta el nem kedvetlenedni. Ugyanis: az olvasó közönségre nézve, nagyon kellemetlenül hat, valamit ugy olvasni, hogy már előre attól kelljen félni, miként semmit sem olvasott, — mert az, a' min szemeit fárasztotta, egy bírálattal vagy egy felelettel le fog döntetni. Hogy ezen kellemetlen helyheztetéstöl az olvasó közönség megmeneküljön, szükséges arra figyelmeztetni — de én részemről kérem is — az ezen Protestáns Egyházi Lapba iró tudósainkat, hogy ha korunkbeli történeteket, gyűlések végzésit 's a1

t. küldenek be a1

tit. Szerkesztőséghez: előbb a' dolognak jól végére járjanak, 's akkor írják azt le híven, igazán, ugy, hogy az ellen semmi kifogás ne lehessen. A' korunkbani történet mind megannyi élő história, — ne felejtsék el tehát soha a* historia-irásnak ezen törvényét: Cic. de Orat. Lib. II. Cap. 15: príma históriáé est lex, nequid seríptor falsi dicere audeat, — deinde ne quid vere non audeat, — ne qua suspicio gratiae sít in seribendo, ne qua simultatio, — de gondolják meg kérem azt is, hogy mivel a' jelen időben történteket más is tudja, ők, ha nem híven irnak, megrovatnak, 's a' megcsalatott olvasó közönség — mellyet pedig tisztelni kell — Ítéletének súlya nehezül reájok. — Példákat lehetne felhozni az elferdített közleményekre, mellyek aztán ezen egyházi lapokban derekasan megczáfoltattak; de önként elhallgatom, — mert exempla sünt odiosa. — Óhajtandó, hogy e'félék többé ne történjenek. Másik tárgy, mellyel meg nem barátkozhatom, azon erös, mérges, kíméletlen bírálatok, mellyeket tudósaink tesznek. Igy történt nem régiben professor Bocsor és tudós Hetényi közt, a' pesti, czélba vett főiskola tervére nézve a' bírálat, és antí-critica, mellyet fájdalmas érzés nélkül alig lehete olvasni, — jele, hogy az indulat néha még a' szelíd tudósokat is megragadja. — Igy történt mostanában t. Török által kiadott egyházi beszédek B. M. név alatti bíralatára nézve is a" dolog. — Mérges, szeretet nélküli bírálat ez uraim! — hát már nem lehet más modorral? — szeretet's szelídséggel? — t. B. M.-nak az is szemet szúr, ha valaki neve előtt a' Dr. betűket látja *s annak durrogtatását nem szenvedheti. Különös! én az illyenen fel nem tudnék akadni, mivel az ugy nem tartozott a" bírálni valók köréhez, mint az Alkorán. No de, quot Capita tot sensus. — Itt eszembe jut, miként Jenában tanultomkor a' derék exegeta prof. Griesbach magyarázván bizonyos locust, igy szólt: ezt mondja uraim! erről a1

versről a* höhere Kritik: de lássuk, mit mond már a' mi niedere Kritikünk is; — és ez a' niedere többet ért sokkal, mint ama höhere Kritik. — Örülnék, ha tudósaink egymást ezen niedere Kritik szerint birálgatnák. — Legkönnyebb bírálgatni, kritizálni, de jobbat írni, 's ugy bírálni, hogy az igazság kimondása mellett kímélve is bánjunk másokkal: nem olly könnyű, — de annál szebb erény. — Azonban az illyen mérges bírálatok által ijesztjük el az Írástól az érdemes írókat, — mert bizony gyaláztatni magát senki sem akarja, tudván, hogy mindenkinek tetszése szerint írni lehetetlen; — de terheljük 's "elriasztjuk magunktól az olvasó közönséget is, mellyet pedig, hogy megkíméljünk, az okosság *s emberség egyformán parancsolják. Vagy talán azt mondják a' t. bírálók: Kein Brúder in Spiel, - Kein Brúder in Literatur! — jó, ez mind igaz; de én viszont arra kérem Őket, emlékezzenek Augusünus ezen szavaira: in dubiis libertás, in omnibus charitas;— mondják hát ki szabadon értelmüket, de keresztyéni szeretettel, sértegetés, karczolgatás nélkül. — Ha va-12*