Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-03-22 / 12. szám

laki azt gondolná, hogy én ama keményen megbírált tudósokhoz talán relatus vagyok: nagyon csalódnék; — se ingem, se gallérom egyik is, 's csak ugy ismerem őket, mint az amerikai praesidenst Polkot. Némileg ide tartozván, megemlítem, miként t. Péterfi is nem régen, ezen lapokban, a1

zsinattartást sürgető ifjú t. Baksait megróvta, mint ha ez mint költész, képzelödéseinek szárnyain, minden akadályok daczára csak nekirepülne egyenesen a' pharosznak ; én pedig ugy hiszem, hogy azon ifjú tudós nagyon jól repült, 's nem hiszem, hogy Icarus díjára jusson vagy magát a' pharoszba, mint a' vadludak a' Baltikum partján világító tornyok lámpáiba, összetörje, midőn a' zsinattartást sürgeti. Ugy hiszem, eljött már annak ideje, megért arra a' magyarhoni prot. egyház, — csak a' módját kell eltalálni. Harminczhat évi tapasztalásom után mondhatom, hogy a' sok fogyatkozás napról napra szaporodván, nem győz megszámláltatni. Rajta tehát, ügybarátim! a' zsinatsürgetéssel! — én már életem alkonyán állok; 's reám a' zsinat semmi üdvöt nem hozand; de hozni fog utódinkra. Csak egy-két lépés, — 's mindjárt a' túlvilág csendes révpartjára jutok 5 de onnan is ezt kiáltom hozzátok, ügyrokonim ! zsinatot sürgessetek ! — insere Daphni piros , carpent tui poma nepotes!! — Bocsánat e1 kis kitérésért. Most végrül egy szó hozzátok, tudósak ! — kik az egyházi lapba irni fogtok. írjatok, kérünk, ez után is! -— örömmel olvassuk mi a' ti jeles munkáitokat, — mi, kik életünk hanyatló estvéjén veletek már nem pályázhatunk, 's csak ugy vagyunk, mint régi scytha öreg apáink, kik midőn az ifjakat hadba menni látták, sirtak, hogy azokkal együtt nem mehetnek. Nekünk csak azaz öröm maradt fel, hogy Senecával — de tranquill — ezt mondhassuk: gaudium et solatium mihi est in literis legendis: — nihilque tam laetum, quod his laetius, nihil tam triste, quod non per has sit minus triste. — írjatok, hát ismételve kérünk, — csak, hogy az Istenért! ne versengjetek,— egymást le ne rutoljátok. Ha bíráltok, kritizáltok, egész illendőséggel bánjatok egymással, — különben elrémítetek magatoktól. — Kivált ha történt dolgot, tényt, mint históriai adatot közöltök: közöljétek azt híven, igazán, minden mystificatio, minden nagyítás és kicsinyítés nélkül, ugy, hogy az senki czáfolatát maga után ne vonhassa. — Az ollyan tárgyakról is, mellyek dissertatio — vitatás — anyagai lehetnek, p. o. szükséges-e a1 Restauratio vagy nem? 'sa't. óhajtanám, hogy véleményük kinyilatkoztatása mellett, minden illedelemmel 's szemelyeskedés elkerülésével Írnának ezen egyházi lap számára dolgozó tudósaink. — Incognito, x, y, jegy, — ál, költött, vagy igaz név alatt irjanak-e? azt nem vitatom, — csak jót 's igazat Írjanak. — Részemről annyit mondhatok, hogy jobb szeretem a* sze membe néző, mint sunnyogó embert. Szabó Péter, al-esperes. Belföldi közlemények: Ml liir a' kis világban ? Mind össze véve is kevés.— Bloch M., a'fáradhatatlan munkásságú oktató, ismét egy megbecsülhetetlen munkával gazdagította irodalmunkat: Czime: A* magyar és német nyelv Kiegészítő-Szótára, magában foglaló az idegen szókat és eredeti magyar szólásmódokat is. Az eddig megjelent mindennemű, kiváltképen a' magy. tud. társaság és a' szerző zsebszótáraihoz kiegészítő pótlékul stb. Pesten Geibel K. sajátja. Német-magyar rész 177 igen sürün nyomtatott lap. Előfizetési ára a' két kötetnek 2 pengő forint. A' magyar-német rész már félig ki van nyomtatva. Csak annyit mondok a' munkáról, hogy az czímének egészen megfelel, s tisztelet és becsület, de igazság is, Bloch M. megmutatta, hogy gyakran egy ember ugyanazon ügyben többet tehet, mintegy társaság, vagy hogy senkit ne sértsünk, annyit bizonyosan. Drágácska, az igaz, de a' papiros ollyan, mint a' bőr 's aztán salvo errore calculi, három hasáb legalább is négy ollyannak felel meg, millyenek a' tud. társaság szótáráéi. Mondják, hogy Bloch M. úr most egy latin-magyar és magyar-latin szótáron dolgozik, de ismét mások azt mondják, hogy ez nem igaz, mert neki most Vajda halála óta igen meggyültek dolgai. Adja Isten, hogy az előbbi hír legyen igaz, mert csak valljuk meg, hogy annak a' latin nyelv kiküszöbölésének nagyon is nekiestünk. — Minthogy azon csekély nyugdíjamból, mellyet, mint cs. kir. nyugalmazott kapitány, húzok felséges uram magas kegyelméből, egyházamnak is szeretnék valamicskét áldozni; minthogy továbbá az előbbi számban említett egyházi históriai társulat ugy is nehezen fog létre jöni, a* mennyiben illyesek olvasásánál egy keserves sóhajtás vagy igenlő nyakcsuklással be szoktuk érni : szeretném megvásárlani a' következő könyveket: 1) História diplomatica de statu Religionis evangelicae in Hungaria. Anno dni 1710. 2) Danielis Lanii Ignea Veritatis evangelicae columna, Peregrinantes veros Israelitas ex spirituali errorum, — Aegvpto 'sa't. Lipsiae Typis Joannis Wittigau 1659. 3) J. N. J. Martyrum Protectoris, Consolatoris et Assertoris. NarratioHistorica Crudelissimae et ab Hominum Memória nunquam auditae Captivitatis 'sa't. Anno 1676. Lampe és Ribini történeteinek már birtokában vagyok. Azonkívül, bármelly, a'magyarhoni protestáns egyházakat illető ok- és kéziratokat örömest megvásárlók, a' mennyiben zsebem enge—