Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-03-01 / 9. szám

- világosan, mert alább, hol hivatalképességről leend szó , talán hasznát veendjük 's akkor nem < tudom, nem fogunk-e az egyházi rendből ki- és az egyháziak némellyikétől megtagadtatni.) Én részemről ugyan tökéletesen beérem azzal, hogy magyarhoni polgár's evang. egyházi tag és tisztviselő vagyok, akár aztán az egyházi akár a' világi rendhez számíttassam, 's föfeladásomnak, söt — ha félre nem értenek — mintegy papi szent kötelességemnek tartom, szentlélek templomává alakítani minden növendékemetv

,

s a' magyar hazának és az evang. egyháznak tisztakeblü, felvilágosodott, buzgó és hasznos polgárokat nevelni segíteni legjobb erőm 's belátásom szerint. De az ügy, mellyröl szólok, nem egyénes levén, hanem az evang. iskolatanítók egész testületének ügye : mind ezen testületnek, mind egész egyházunknak érdekében óhajtanám, hogy vagy szűnnének meg a' választófalak az egyháziak és világiak között az evang. eggházban, 's lennénk az egyházi athmosphaerában mindnyájan egyháziak, egyházi tagok, tisztek, hivatalnokok; vagy ha már megtartatnak az osztályok, vagy épen rendek, ismertessék el az iskolatanítói rend vagy testvér-osztály is, — mellyet ignorálni, vagy toldalék gyanánt venni méltókép ugy sem lehet többé, — 's nyerjen képviselést és szavazatos helyet' az esperességi 's kerületi gyűléseken, ugy, mint az egyetemes gyűlésen némikép már képviseltetik is. Felesleges, igazságtalan, veszélyes vagy méltatlan dolgot én e' polgártársi, humanistikus 's épen olly alapos, mint szerény ügyben látni 's találni teljességgel nem tudok. Ugyan mondják meg az illetők őszintén, világosan, hogy alkotmányos, kellő rendezés mellett, mitől iszonyodnak *s mit látnak veszélyeztetve, ha a' polgári, de kivált evang. egyházi életben a tanítói rendet testvér(ebenbürtig) rendnek elfogadják? Az önérzetre feleszmélt tanítók részéről, higyjék el, nem hiúság, nem arrogantia szól, hanem egyszerűen jogérzet, becsületérzet 's hogy nem hiszik magokat a' méltányosságra érdemetleneknek. Az elem ugy is élő 's megtestesült ige már sok részben, ámbár eddig még diplomatikai vagy millyen bélyeg nélkül. Hányszor folyt ezen szó: „tanítói rend vagy kar" a' gyűlési jegyzők tollába önként 's akaratlanul is ? Igy például az 1842. iglai ker. jegyzőkönyvben, hol a' 42. § alatt az iskolatanítóknak, mint különös karnak vagy rendnek, eszméje határozatilag elvettetik ugyan, de ezen kitétel: „tanítói kar" váltig használtatik, 's igy az 1842-ki egyet, gyűlés jegyzk. 6 pontjában ismételve áll az, hogy külön vagy 3-dik rendnek el nem ismertethetik a'tanítói kar.— Kar tehát igen, de rend nem? Fogadjuk hát el ezen nevezetet, 's ismertessék el az evang. egyházban mint testvértényező, «' tanítói kar. Hanem azt mondják: „entia non sunt multiplicanda." Hát töröljük el a' világi rend nevezetét is, 's legyünk mint mondám az evang. egyházban mindnyájan egyháziak 's hagyjuk a' polgári állást, czimeket a' magok helyén. Aztán nem is szaporíttatnak ez által a' lények, hisz az elem, testület, kar vagy mi, ugy is meg van 's toldalék gyanánt hol jobbra, hol balra használtatik is. Vagy ismét illyet is hallhatni: „Veszélyes a' tanítók emancipáltatása", ( - hát csakugyan szeretnék némellyek a' mancipátiót?), — vagy pedig: „a' tanítók az egyháztól akarnak elszakadni." Söt inkább az egyházé a n valamit érni és jogosan működhetni még nagyobb sikerrel. Az egyházhoz hűtlen, botrányos, vétkes egyének vétessenek kérdőre 's büntettessenek érdemök szerint; de az egész tanítói kar illy egyénekkel ne identificáltassék. 'S míg hűk és buzgók, bármilly kis hivatalnokok, már mint egyszerű protestánsok, méltán igényelhetik, hogy az egyház jogainak részesei legyenek. Hisz elébb voltak ők protestáns evangélikusok, mint iskolatanítók, 's azután sem szűntek meg azok lenni. Vagy hát csak e1

név legyen ollyan, melly mihelyt azt felvették, őket egyház-tagtársi, képviseleti, hivatalképességi jogaikból ki vetkeztesse? Hisz e' név, ceteris paribus 's ha a' névnek a' tartalom is megfelel, egy ajánló tulajdonnal épen több 's jó nyomadéku lehetne a' pártolandó egyén részére! És mennyivel inkább még egy egész karra vagy testületre nézve! Ne mondjuk azt: „ők a" község szolgái", mert nem szolgái, cselédei, de tisztei, irás szerinti szolgák pedig mindnyájan vagyunk. Azt se mondjuk : „nem viselik a' község terheit, nem fizetnek, de fizettetnek." Ha fizettetnek, nem fizettetnek kegyelemből 's mint alamizsnálkodók, hanem mert munkálkodnak, 's a' munkásnak járó díj nem kegyelem, de tartozás. Do, ut des; facio, ut facias ; az alku itt kétoldalú, mint más hivataloknál is. Azután nem járulnak-e tettleges fillérrel ők is házi népök, és az egyház 's iskola helybeli, esperességi, kerületi pénztáraihoz's más érdekeihez? Egy-kettő talán meghúzza magát, mint a' köztagok közöl is némellyek, egy-kettő nem képes talán pár garast sem mellőzni: de a' nagyobb rész, tudtommal, fizet, örömest fizet, 's a* mint tőle telik, a' kisebb nagyobb áldozatoktól sem húzza meg magát. Végre még egy ellenvetéssel szükség szembe szállanom, holott is mondathatnék: „ez szép, mind szép, ha valamennyi iskolatanító kellő intelligentia, ügyesség, derékség 's jól kamatozó szellemi töke volna ; de a' nagyobbrészt' mondottak hiánya miatt, a' testvérségre még érdemetlen !" Én nem akarván viszont kérdezni: vájjon minden egyházi és világi rendű jogos testvér ollyan intelligentia, ügyesség, töke-e? vagy igazán nincs-e egy kis intelligentia 'stb. az iskolatanítók testületében, 's kiktől vették a' többi társak az első ismereteket, ügyességeket, nevelést? 'stb. 'stb. csak azt kérdem, mikép, kik által, mikor, hol képeztessék hát teljes deréknek az iskolatanító, hogy aztán majd ugy léphessen