Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-16 / 7. szám

tos in statu), mellynek labyrinthusában uralkodás-és igazgatásbeli csuda-szörny, a' jog, erény és vallás életét és bátorságát kimaradhallan veszede­lemmel fenyegető önkény minotaurusa — lappang. (Folytatása következik.) Vil ág vári. A'vallás ügyében hozott, 's a' tiszán­túli helv. liitval. kerületnek f. évi jamiari közgyűlésében felolvasott torvények hallatára k»It érzelmek 's emelkedett szózatok. Végződvén a' vallási űj törvényczikk felolva­sása, mindenek előtt azon közérzelem nyilvánít­tatott consistoriumunk részéről, miszerint, több mint félévszázad lefolyta alatt, — mert ennyi idő haladt le 1791. óta — a' mai nap az első, melly egyetemes vallás-ügyünkre jótékonyan-ható va­lódi eredményt láttatott, 's igy alapos örömet él­veztetett velünk. És itt nem lehetett vissza nem tekintenünk ama lefolyt, olly huzamos időszakra. Nem lehetett föl nem említeni, miken ment légyen keresztül az alatt a1 magyarhoni mindkét hitvallású evan­gelicus egyház; nem ugy azonban, hogy e' szen­vedések részletesen elösoroltatnának, mi nem is lehető, de nem is szükséges, minthogy ezek még igen élénk és keserítő emlékezetben vannak: nem, hanem mindezek csak rövid foglalatban érintettek, össze-szoríttatva ez egynehány szóba: hogy va­lamint az ismeretes békekötések által biztosított hitszabadságtól s vallásgyakorlati jogoktól, a' következett mostoha idők folytában, lassanként megfoszlatának az evangelicusok : ugy az 1790 / j országgyűlésnek ama békekötésekre alapitolt, 's az állandó egyetértés létesítésére irányzott 26—ik törv.czikke, mindjárt keletkezete után az 1792-dik évi sept. 25-dikröl kibocsátott l'ensöbb ren­delet által, legbensőbb lényegében megsértetvén, ennek következtében, utóbb csaknem minden pontjaira nézve gyakorlatilag annyira megronta­tott, hogy az evangelicusoknak biztosittalni szán­déklott törvényes állása helyett, ujolag, majdnem egészen törvénykivüli helyezet jött rájok néz­ve elő. Fölemlíttetett, mikép e' szomorú helyzetben nem hiányzott részünkről a' panasz-emelés, nem hiányzottak a1 fensöbb 's legfensöbb helyekre nyújtott könyörgő folyamodványok, mellyeknek azonban, ha némelly egyes esetekre nézve volt is valami ideiglenes — de az egyetemes vallásügy tekintetében nem volt semmi állandó üdves ered­ményök. Fölemlíttetett, miként került utóbb az egyedül czélhoz-vezethetö útra, a' törvényhozás eleibe, mint közálladalmat érdeklő ügy, sinlödözölt vallás­ügyünk; miként pendült az meg némelly egyes kérdésekre nézve, már az 1825-ki országgyűlé­sen ; miként tárgyaltatolt még terjedelmesebben, — bár ismét érezhető eredmény nélkül — az 1830-dikin; miként hozatott végre, nem egyes ágazataiban már, de teljes összeségben és rend­szeresítve, szőnyegre az 183%-ki országgyűlés alkalmával, ekkor is azonban, örökké magaszta­landó pártfogásra találva bár, tevőleges ered­ményre mind e' mellett sem juthatva , sőt inkább eszélyesség's jó akarat ugy tanácsolván, ünnepé­lyesen letétetve; miként élesztetett föl ujolag az 183 %0-ki országgyűlés által, 's nem hasztalanul már többé, nem épen sikertelenül, a' mennyiben, a' törvényhozó két tábla össze-egyeztével, 21 §-ból álló törvényjavaslat lön a' felséges királyi szék eleibe terjesztve,'s onnan is érkezett 1840-ik évi május ll-kröl, bár még nem elhatározó, de csakugyan elhatározást-igérö k. k. válasz; végre miként karc 'látott föl ez ügy i^mét lelkes buzga­lommal a' közelebb bevégződött 184%-ki or­szággyülésen, honnan az előbbi alkalommal hát­ra-maradt pontokat tárgyazó törvényjavaslat is öt §-ba foglalva fölterjesztetett. Minek következté­ben több redbeli k. k. válaszok is, már dolog ér­demébe vágók, adattak ki, mellyek közöl három, — úgymint az 1843. jul. 5-ki és az 1844. martius 25-ki azért, mert, bár belölök törvény nem ké­szült, ezekben hangzottak a' királyszéktöl alá a' lelkiösmeret-szabadság 's teljes viszonyosság és egyenlőség, — ugy reánk, mint az összes állada­lomra — egyedül üdvét áraszható szent elvei; — az 1844. october 25-iki pedig, mint az átme­net nehéz kérdését ránk nézve kedvezöleg eldön­tő , — különösen kiemelendök, 's örök hálás em­lékezetben tartandók. Az illy módon létrejött legújabb vallásügyi tör­vények irányában már,áthatotían azon elvtől, mi­szerint vitatás alatt levő törvényjavaslatról ellene vagy mellete nyilatkozni mindenkinek szabad, de, szentesíttetvén egyszer a' törvény, arra nézve a' társaság minden tagjának kötelessége abban hatá­rozódik, hogy hódoló tisztelettel fogadja azt, 's meghajoljék elölte kész engedelmességgel; — áthatottan ezen elvtől, — mi is e' köteleséget láttuk reánk nézve előállottnak, 's közértelemmel nyilvánítottuk, hogy e' kötelesség teljesítésében részünkről nem leend hiány; részünkről, kik olly szilárd kitüréssel ragaszkodtunk eddig is vallás­ügyi törvényinkhez, még azokhoz is, mellyek reánk nézve hátratevök és nyomasztók valának; illyesek tekintetében is vezérelvünk levén: inkább nyomasztó törvény alatti, mint törvénykivüli helyezet 1 És e' nézőpontból indulva ki, hódoló tisztelet­tel üdvezlettük egyértelmüleg a' felolvasott uj törvényczikkeket; nemcsak, de őszinte örömmel is üdvezlettük azokat, mint a1 mellyek által, — ha ugyan a' törvényhozás czéljával egyezöleg 's szilárd akarattal, elferdítlenül leendenek életbe­léptetve és végrehajtatva, — több sérelmeinket orvosolva, több háborgattatásainkat megszüntetve,

Next

/
Thumbnails
Contents