Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-02-16 / 7. szám
's általános helyzetünket több tekintetben jobbulva szemléljük. Már csak maga az is, hogy e' törvényczikkek édes magyar nyelvünk szivmelegítö szavaiból szerkesztvék, 's igy csak e' tekintetben is az eddigieknél érthetőbbek, de általában is bennök, inkább mint minden eddigi törvényeinkben, teljesítve van a' világosságot igénylő törvényhozói szabály; már csak maga ez is örömre hivott fel, mert megnyugtatólag biztat bennünket a' felöl, hogy most nem leend alkalom, kétes-értelmü kifejezések ürügye alatt, elfordítani a' törvény jótékony értelmét és czélját; hogy most nem fog történhetni, mi az 179°/, 26-ik törvény-czikkel történt, miszerint — okul adatván, hogy a' törvény némelly tárgyakról csak általánosan rendelkezett, 's a' törvényhatóságok kérdéseket teltek, és utasításra volt szükség, hogy a' törvény végrehajtathassék, — már 1792-ki september 25-kéröl kibocsáttaték — a' fentebb is már emiitett — szabályozó k. rendelet, ez a' ránk nézve prima mali labes, melly az 1793. febr. 12—ki ellenkezőleg hangzott, 's amazt mintegy visszahúzó k. k. válasz daczára is 1816dik évi febr. 7-kéröl a1 törvényhatóságokban, és 1817-dik évi october 21-dikéröl az egyházkerületekben ismét közzététetett, 's mellyet aztán hosszú sorral követtek a' törvényt-értelmezö, főleg a' possint és terriere szókra vonatkozó, rendeletek. Egyenként tekintve is pedig a' közelebb alkotott vallásügyi törvényczikkeket, okot talált consistoriumunk's fölhivatva érzette magát, örömmel üdvözleni azok mindegyikét. Okot talált örömre az 1-sö §. irányában, melly ben „kijelentetik, hogy azok, kik 18 éves koruk eléréseig az evangelica vallásban neveltettek , a' nöszemélyek pedig férjhezmenetelök után, habár még ezen idökort el nem érték is, sem magok, sem maradékaik vallásos kérdés alá többé nem vetethetnek" .... Megnyerve van itt az, miért olly sokszor könyőrgének az evangelicusok, mit több k. királyi válaszok — jelesen az 1793. junius 24-ki és az 1819. aug. 3-ki ki is mondának, de a' mi még is főleg az 1816-ki febr. 7-kén és ismét 1819—ki martzius 9-kén kelt k. rendeletek nyomán (mellyeknek utóbbikában az 1890 /j-ki 26-dik törvényczikk a' tolerantiale edictumon alapullnak nyilváníttatott) teljesedésbe nem mehete, e' helyett oda vitetvén a1 dolog, hogy szüntelen evangelica vallást követett, 's már éltesebb egyének, mint szintén Hlyeknek gyemekei és unokái is, hat-heti — de néha végnélküli — oktatásra, és pedig nem ritkán sanyargató szigorúbb eszközekkel is kényseríttettek : a' mi miatt özönlött keserű könyeknek 's égre-emelkedett jajoknak kútforrását elfojtotta most a1 törvény, — adja Isten, soha többé föl nem nyilandót! Okot talált örömre a' 2ik §-t tekintöleg, melly szerint ,,a' jelen törvény kihirdetése után keletkező vegyes házasságok is, mellyek evangelicus lelkipásztor előtt költetnek, törvényesek." Megdöntve látván ez által, amaz ekkorig ellenünkbe követelt állítólagos elvet, mintha vegyes házasság másként nem, csak catholicus pap előtt köttetve, lehetne törvényes. Okot talált örömre a' 3-dik a' 4-dik §-ra vonatkozólag, mellyekben a'vegyes házasságok körül közelebb keletkezett zavarok alatt evangelicus lelkipásztor által — "s igy tagadhatlanul az eddigi törvénynyel ellenkezőleg — össze-adatott illyen házasságok törvényesítetteknek jelentetnek ki, 's összeiratásukról tétetik rendelés: melly törvényes rendelkezést, bár egyetemes vallásügyünket közvetlenül nem érdeldi, az illető házastársak 's maradékaik érdekeiben, örömmel nem fogadni, nem lehet. Okot talált örömre különösen az átmenet nagy kérdését eldöntő 5-dik 's több sokkal szembe. Mellyekre vonatkozólag Önkénytesen tünt fel ismét a' multak emlékezete; nevezetesen, hogy bár a1 békekötésekben nemcsak egyes személyeknek, de egész községeknek is szabaddá hagyatott az evangelica vallásra átmenetel : még is a szabadság folytonosan^ gátoltatott, — sőt később, főleg az 1731. april 6-kán 's 1749. január 19-kén kelt rendeletek nyomán, a' catholica vallásról átmenet, mint vétkes tett, büntetés alatt eltiltatott; hogy a' „Tolerantiale Edictum" megszüntette ugyan e' büntetést, de még is a' hat-héti oktatással, mint ez Austriában már divatozók, korlátolta az átmenet szabadságát; hogy az 179°/, országgyűlés illy állapotban találván e1 tárgyat 's a' dícsö-emlékü II—dik Leopold, mint megbízatott törvényhozó, egyrészt a' lelkiösmeret-szabadságot biztosítni, másrészt a' catholica egyháznak azon dogmaként követelt elvét, miszerint transitus catholicae religionis principiis adversatur, sértetlenül hagyni igyekezvén, s ehezképest odairányozván gondját, hogy lehetetlen ugyan ne legyen, s maga után büntetést ne vonjon, de még is vaktában és könnyelmüleg ne történjék az evang. vallásrai átmenetel, midőn e1 czélból, első k. resolutiojában , a' már akkor gyakorlatba jött hatheti oktatást kívánta volna törvényes szabnlylyá tetetni, ez a' catholicus egyházi rend által el nem fogadtatván, az utóbbi k. resolutio nyomán e1 tétetett törvénybe: „rae transitus temere fiat, oeeurrentes eiusmodi casus ad Suam Majestatem referendi venient; és hogy még is a' törvényhozás alkalmával elfogadást nem nyerhetett hat-heti oktatás gyakorlatban maradt, sőt mindinkább szabályosíttatott, rendszeresítetett , az 1793. dec. 24-én, 1794. jun. 27-én, 1810. dec. 27-én, 1817. nov. 11-kén, 1818. januar. 7-kén, 1820. martius 2í3-kán kelt k. rendeletek által nevezetesen azon szabály is hozzá-kapcsoltatván,hogy törvényhatósági vegyes küldöttségek kérdezzék ki előzőleg az átmenni-akarókat,mi miatt sok esetben,