Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-01-05 / 1. szám
ingyenvaló kegyelméből, magunk gyakori törekvése ellenében is, alkotmányos színezettel bír: ezt bátran kimondhatom. És ez igy levén, miután minden protestáns egyénnek, ki magát erre felhívottnak érzi, teljes joga, sőt kötelessége, korkérdéseinkkel megismerkedni, reform-mozgalmainkkal tisztába jöni: ennélfogva újra ismétlem, hogy a' hirlapi út az, melly czélunkhoz legbiztosabban vezethet; az idöszerinti sajtó az, melly szakadozott egységünket lélekben összeforraszthatja. És midőn mi magyar protestánsok dicsekedhetünk Egyh. és Isk. Lappal: nem főbb kötelességeink közé tartozik-e , ezt, mint tulajdonunkat, ápolni, 's a' már fenyegető elhalástól megmenteni ? — És még is vannak, igen sokan vannak, kik említettem közömbösségökből kibonyolodni nem képesek!: de vannak számosan, kik személyes sértést emlegetve, jelen lapunk ellen kigyót, békát kiáltoznak ! Ilej, Uraim ! hallottam én a' Pesti Hirlap megjelentével sok hevenyész végrehajtó esküttet 's botozó virtuóz szolgabírót teremtettézni *, hallottam némelly önkényeskedő, megyei elnököt dohogni; de a' mi több, hallottam egy egész párttól az említett hírlapot ma dicsérni, holnap rágalommal illettetni: és még is a1 nyilvánosság e' lapok utján megtenné a' maga gyümölcsét; mert a' végrehajtások nem rögtönöztetének, a' botozások megritkulának, az önkényeskedési vágyak pedig bizonyos száraz kortyantásokban lenyeletének; 's ha az illyesek némellykor, mint befolytott lég, nagyobb explosióval jelentkezének is : többé reájok más szint nem ruházhatván, az önmeztelenségökben állítatának a' nagy közönség ítélőszéke elébe. Azért is ne nevezzük az Egyh. Lapot kofa- vagy pletykalapnak, ha mindjárt némi emberi gyarlóságból eredett hibánkért a' helybeli levelezőtől megrovatánk is! Hiszen, ha hibáztunk, ennek nem a* szerkesztőség volt oka. Azután meg, ne kívánjunk minduntalan hozsánnáztatni: elégedjünk be azzal, ha gyűlést megnyitó beszédünkért, more consveto, megéljeneztetünk. Azonban, ha csakugyan méltatlan rágalommal illettetnénk: lépjünk föl férfiasan a'rágalmazó ellenébe, czáfoljuk meg szinte hirlapilag fonák kitételeit, tetteinkkel győzzük le ellenünk terjesztett hamis vádait! — De nemcsak egyesekre gyakorolja az idöszerinti journalistica üdvös hatását: irányt ad ez a' nagy közönségnek is; 's ha a' kor kívánatit jól fogta fel: bár néha súrlódások közt, de mégis egységre varázsolja a' szétszakadozott eszméket. Ki nem látta a' politícai téren érintett Pesti Hirlap eredménydús működését? Ez által a'jó földben hány elvetett tiszta mag serdüle csirára, — bárha minket csak zöldelő reményszinével gyönyörködtető, de az utókornak minden bizonnyal gazdag terméssel gyümölcsözendő! Ki nem érzette az ettől kisugárzott azon hatályos inpulsust, melly által serkentve, minden emberileg gondolkodó, vagy gondolkozni akaró, mintegy ösztönszerűleg torekvék kibontakozni az előítéletek kötelékiböl? Ki a' megyei gyűléseket néhány év óta figyelemmel kisérte: mindezekről hü bizonyságot tehet. De bizonyságot tesznek a' legközelebbi országgyűlési tanácskozások is. — És ha a' politicai lapok illy roppant hatást gyakorolhatának illető téreiken: miért ne idézhetne, szűkebb köréhez aránylag, ilylyeseket elő, egyházunkra vonatkozólag, tulajdon hírlapunk, — ha még kellő fogékonyság van protestáns közönségünkben ? ! Mert valamint hiába kovácsol legélesb tűzkövén mérges aczélával a' nedves taplóba kiütni akaró: ugy siker nélkül légbe hangzik el minden tüzes demosthenesi szónoklat , ha közönségünk az apathia mocsárjában fetreng. Tüzkapó erőnek kell lenni a' taplóban, ha ezt gyuladásra,—lélekéberség- 's magasztosb öntudattal kell birni az embernek, ha öt lelkesedésre hevítni akarjuk. — Felhozhatná ugyan valaki, hogy miután jelenkorunkban minden eszmélőnek nézetei a' politikai mezőre irányozvák, mindenkinek vágyai a' materialis téren közponfosftvák: kinek lenne kedve, vagy ideje egyházi hirlapilag vallási pedantériákkal bíbelődni ? Bizonyára ez uton senkinek sem , — miután a" tizenhatodik század-féle vallásos polémiákba keveredéshez semmi vágyunk. De igen is lehet ideje és kedve egyházi hirlapilag agitálni mindenkinek, ki protestáns egyházunk korkérdéseit okszerüleg fogtafel; ki kifejlődők azon eszméletre, hogy alkotmányos-lelkületű egyházunk szinte bír egy küzdtérrel, mellyen föllépni bármi néven nevezett hírlapnak sem válnék kisebbségére; mit azonban kívánnunk , az előre-látható 's általunk le nem győzhető akadályok miatt, nem lenne tanácsos. Elégedjünk be azért, jelen körülményeink közölt, tulajdon hírlapunkkal! csak ezt,az Istenért! vagy az előfizetők, vagy az értekezök hiánya miatt, -elveszni ne engedjük! mert ennek illy elejtésével, bizonyára mondom, protestáns egyházunkat méltó gyalázat érné. — Nézzük meg csak, uraim! a' műveltebb külföld minden szabadabban lélekzö protestáns egyházait! Ha bár némellyek, kormány pártoltából előidézett consistoriális állásuknál fogva, tágabb autonomialis körben nem működhetnek is: mind e' mellett nincs olly párt-töredék, melly kellő intelligentia által képviselve, az idöszerinti sajtó utján, életjeleit ne mutatná. 'S mi, uraim! mi, csaknem három millió , alkotmányos-állásu magyar protestáns, szabad autonómiánk mellett, egy lapot nem tudnánk fentartani! egy lapot, melly által több világi's egyházi derék egyéneink olly sok szépet's jót megindítottak, — melly által még mireánk a' teendők sorozatán olly sok édes munka várakozik! — Nem! ez el nem veszhet, — ennek élni kell! Én bízom protestáns hitsorsosim szilárd lelkületében, bizom nevezetesebb korkivánatainkban, mellyeknek említése is már munkára 's áldozatra készti a1 jobblelküeket.
