Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-12-14 / 50. szám

*8 kirablásával igyekezett boszút-állni megveret­letéseért. Kiraboltatott és prédáltatott akkor újra Czegléd is, és lakosai elszélesztetvén, nem elébb, mint Buda vára visszavétele után, kezdtek vissza­térni — mindez ideig pusztán állott hajlékaikba 's rongyollott templomukba. — Illyen és talán leg­siralmasabb volt az 1707-dik év, mivel gyöke­restül kivágta, ugy-szólván, ebben aT jóféle ma­gyar lakosok régi törzsökét a' kegyetlen rácz­ság. Vérrel áztak ekkor különösen a' templom sz. küszöbei is, és az ellenség fegyvereinek átkos éle alatt sok menekvők, öregek, ifjak, házok-né­peikért elkeseredve küzdő derék atyák, kétség­be-esett anyák, kebleikről függő gyermekeikkel, közös temető-helyeiket találák itt, hol azelőtt az Isten dicséretét zengedezték. Megjegyzést érde­mel, hogy azon sok buzgó férfiak között, kik itt áldozati levének az ellenség dühének, elesett a' templom egyik ajtaját jelesen oltalmazó derék is­kola-rector Félegyhdzi is. — Az ezen gyászos évben elhullott törzsökös lakosok helyébe jöttek aztán k.k.-féle helyekről és leginkább a* Mátra vidékéről azok, kiknek maradéki még máig is élnek. Mindezen viszontagságok mellett is azonban, mellyeken egy- és máskor is keresztül-ment a' város, nem kis fényt vett magára az abban levő reform egyház. Ha hallgatunk is arról, hogy ez hajdan a' dunáninneni és túli egyik résznek püs­pöki lakhelye volt: elég annak bebizonyítására maga az az első-rangú iskola, mellyben nemcsak az alsó , hanem a' felsőbb tudományok is szépen virágoztak a' hajdankorban. Az 1546-ik eszten­dőben már Szegedi Kis István theologiát tanított ezen iskolában, a* tanulók, még máig is olvasható iskolai irott törvények alatt — mint az úgyneve­zett collegiumokban — együtt egy közönséges épületben laktak, — egyen-ruhával öltözködtek és a' lakosok köztartásából éltek. — A' mi pedig a' tudományos műveltségét illeti a* czeglédi iskolá­ban tanuló-ifjuságnak: ez olly szembetűnő magas polczra lépett, hogy az ezen iskolában müveit ifjak még ama debreczeni anyaiskola tanító-szé­kére is méltóknak Ítéltetnének. A' jegyzőkönyv szerint: Schola Czegledina vei almae ipsi Debre­cinae Rectores antiquitus suppeditabat. Czegléd rectorokat adott Debreczennek !!! — Mindezek ujjal mutatják a* czeglédi egyháznak régi virág­zatát, és azt, a' mi termi a' virágokat, a' régiek­ben volt nagy buzgóságot, mellyel mind az Urnák házát, mindaz iskolákat által-ölelve, a' jóléteinek magosb-magosb polczára siettek fölemelni. — Ha kiűzettek is ottan-ottan az ellenségtöli félelem vagy épen annak dühe által az Űr színe elöl; ha elhallgattattak is iskoláikban a' tudományok; — mint a'serény munkás csak addig vonul el, míg a' zivatar által-megy, *s tüstént dolgához lát az­után: ugy a' régiek is, az Őket pusztító vad el­lenség eltávozta után, csakhamar össze-szedték magukat 's erejöket; — a* viszontagságok által nem elcsüggesztve, söt a* nagyobb 's nemesebb tettekre mintegy megedzve, készek voltak a' közjóért ujabb-ujabb áldozatokra magukat nagy­lélekkel elszánni. Legyen örök-áldásban emlé­kezetűk ! A' hol virágok vannak , kell ott lenni virág­ültetőknek is. Ha virágzó volt a* czeglédi egy­ház, kétségkívül kellett abban lenni ollyan buzgó Páloknak, kik a' virág-magvakat elplántálták, — ollyan Apollosoknak, kik az elplántált magvakat öntözgették; kellett lenni ollyan lelki-atyáknak, pásztoroknak, kik a* nevelés, oktatás, példaadás által, ama lelki bő termésre elkészítették, meg­érlelték a' népet. Nyilván szól ezeknek igazsága mellett az a* series is, mellyen ezen atyáknak neveiket még máig is irva találjuk. Nem lehet ugyan tagadni, hogy ez hiányos ne volna annyi­ban, hogy a' lelkipásztor neve mellett nincsen mindenkor feljegyezve annak szolgálatának ideje; és így némi hézagok vannak az esztendő-számok között: mindazáltal ezen fogyatkozást maguknak a" tisztelt férfiaknak számukkal mindenütt kipó­tolhatjuk , legalább annak idejében kipótoltnak gondolhatjuk. — Ha fölvesszük, hogy az említett Balázs nevű papon kivül, szám szerint 25 férfiak szolgáltak ezen egyházban (kikről emlékezik a' jegyző-könyv) a' mostani időkig, — és mindenik szolgálatára csak 12 esztendőt veszünk is, holott némellyek 20 's 30 évig szolgáltak : ugy is kijö, hogy a' reformatiótól fogva, csakugyan kellett lenni folyvást lelki-pásztoroknak ezen ekkló­zsiában. Kik voltak azon, hamvaikban is tiszteletre­méltó férfiak, kik ennyi sok éven keresztül taní­tottak, ki- és bementek az Urnák házában gyö­nyörködő nép előtt? név szerint így következnek: 1546-dik esztendőben Szegedi Kis István, pap és professor. 1547. Bakoni Albert, jegyző-könyvünkben Jánosnak iratik, mellynek szavai ezek: „Czeglé­den volt a' Dunáninnen és túl való résznek püs­pöki helye, meliyet t. t. Bakoni János megéke­sített." — „ „ Hartyáni Imre, mellyik évben és meddig szolgált, bizonytalan. Az iratik ugyan többször említett jegyző-könyvünkben felőle, hogy ö egy Pákozdi nevű ember által akkor hozatott Ernődről Czeglédre, miután a' várost, annak III-dikMahumed soregei által lelt elpusztíttatása után, újra kezdték megszállani a* megmaradt lakosok, — és továbbá az is, hogy „ö igen tudós és szép éneklő ember volt," ki is a' régi énekes-könyv­ben levő ezen éneknek: Háborúsága Dávid ki­rálynak egykoron nagy tala (109. Dics.) versei­nek első betűiben jelenti, hogy ezt az éneket ő, és pedig Czegléden készítette. Ha az első igaz, t. i. hogy az említett veszedelem után mintegy 1596- vagy 97-ben hozatott Czeglédre: ugy seoi

Next

/
Thumbnails
Contents