Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-12-07 / 49. szám

rablánccai közöl kiszabadítja? Nem az embert nevelő pap kötelessége-e figyelmeztetni mindenkit, fc* pogány népek gyászsorsukra,' kiknek eltévedi okosságuk nem ismerik, nem tudják, mi az igaz böldogság, mi eszközök által föltalálható? nem tndják, milly sokat jelentő nagy nevezet: ez „eml^er'*? Ugy van! a* pap tanítja meg hallgatóját, hogy nem az emberi külszép alakban — bár ez tillal is méltóságosabb a' földi több állatoknál — ,de nemes szellemében áll az emberiség; a1

pap magyarázza meg a' lelkes Dávid szavait, meilyeket intézett fijához, mondván: „ember légy." Keresztyént 's polgárt nevelni még nagyobb, még dicsőbb feladat. Tanítni a' halhatatlanságot, tanítni, hogy a* lélek és az ég egymással rokonok, *s bár a' test, mint egy romlékony porhant szerte-törjék is, a?

lélek búrjainak Összhangzata az örökké-valóság bájvidékin enyészhetlenül zengedezend. Hirdetni a' bűn rabjának szabadságot, biztatni Isten kegyelmével, hogy kétségbe ne essék, meggyőzni, hogy a' megigazulás és üdv nem lehetlen, a* föltételek e' végre igen kedvezők, igaz hit kívántatik, melly gyümölcsöket teremjen az örök-életre. Tanítani Jézus fönséges morálját, mivel tartozunk Istennek, magunknak, felebarátinknak, még ellenséginknek is;—varázs-szinben előállítani azt, mikép eszközölhető a' nyugalmas, kellemes polgári élet? Mi szempontból kell nézni a* törvényes felsőbbeket, kormányzókat, birákat? Mikép kell magunkat még az üldöztetésben is, a' kegyetlen hatalmasok irányában is viselnünk? Dlindezt pap köteles véghez-vinni 5 neki tanult, okos és müveit embernek, buzgó, magas-érzelmű keresztyénnek, és a' honszeretetet a' világ-polgári kötelességgel szépen megegyeztetni tudó bölcs polgárnak kell lenni. 'S vájjon mindezek nem olly tárgyak-e, mellyek lankadni nem tudó buzgalmat, lelke éber figyelmét 's tökéletesítését Igénylik a' papnak ? Az emberiség 's társadalom boldogítására eredménydúsan csak ugy folyhat hát be a' pap, ha magát korszerüleg kiképezvén, erélylyel 's halálylyal működik, hogy minden tagok eljussanak, rendeltetésök mértékéhez képest, a1

müveitcégre. Tények igazolják, hogy a' hol a' vallás kezelői korlátot veiének a' nép szellemi kifejlődésének : ott inség, nyomor ütének sátort, 's olt a' papok elébb-ntóbb meghúzták a* halál-harangot, a1

társadalmat enyészet sírjába temetendők: ellenleg hol meggyújtják a' tiszta tudomány 's józan-ész világának fáklyáját a* vallás-szolgái, hogy azt mindenek lássák: ott csalhatatlanul emelkedik a' nemzet erényről erényre, nyereségről nyereségre. Ugyanis, minél több benne a* fölvilágosított egyén, annál több annak erkölcsiereje, annál biztosabb alapon nyugszik a' trón, könnyebb kormánya's boldogabb népe ; mert nem igaz az, mit a' régi iskolák némi bölcsei mondanak, hogy: „több szerencse rejlik az együgyűség lépcsőin anyagi kéjek közt, mint av

kifejlettnek erkölcsi körében", ez nem való; mert ha így lépcsőről lépcsőre lejebb-ereszkednénk, utóljára a' medve barlangi mulatságát kellene irígyleni, nem áhítozni Newtonok, Galileik tudományos erkölcsi fenségökre. Bizony a' reális tudomány, az igaz felvilágosodás nem szült még roszat soha, semmiféle tartományban : de a' tudatlanság, vakság, bárdolatlanság veszélyt szokott mindig hozni a* népekre. De mennyei 's földi jólléte alapját is szintén csak tökéletesedés 's műveltség által vetheti meg ar

pap. Az az egyetlen jutalom, melly minden kincsét a' földnek értékével felülmúlja, nem más, mint a" békés öntudat 's a' belső erkölcsi harmóniának édes élvezete. Külfény, messze-terjedő birodalmak, hatalom, tisztesség, nagyhírű ősök álljanak bátor jobbja és balja felől az embernek, — mindezek nem nyújtanak olly lelki-gyönyört 's megelégedést, mint azon szende öntudat, hogy ernyedetlen iparral törekedtünk megfelelni kötelességünknek ; mint azon keblünkben szelíden bangzó isteni szózat, hogy életünk nem sybariti állatiság, nem halotti tornak meg nem szűnő rest ünneplése volt, 's minden nehézségek daczára, a* lelket, az istenség képmását, a* lehetőségig kiműveltük, hogy ideigi szállásából a'testből, kiköltözvén, az örök tökéletesedés honában — hol a'részszerinti ismeret tiszta világossággá, a' hit színről színre való látássá alakúi — magát örökké tökéletesítse. A' műveltség tényezője továbbá azon földi boldogságnak is, miszerint a' pap a" méltatlan szenvedések, rágalmak, boszuállás ostromi között el ne csüggedjen. Méltatlanul szenvedni ismeretes sorsa a' papnak, kivált a1

protestánsnak. Minden időkorban voltak ellenei azoknak, kik a* közjó előmozdításáért, az igazság szent vértje alatt, bajnoki elszántsággal víttak. A* háladatlan athenei nép száműzi Aristidest, mert kitűnő igaz; a1

büszke római nép az ifjabb Catót — ki a* praetorságot mindenek felelt megérdemli vala — elmellözi; mert a' hizelgésnek, a* nép kegye vadászásának barátja nem levén, az igazság és egyenesség ösvényéről le nem lépett. Ma is vannak vértanúi az igazság szeretetének, ma is sokan járnak-kelnek vérző-szívvel 's betörött fővel, hogy napfényre hozták a* fügefa-levelekkel magát fedezgelő gonoszságot: de kiváltképen a* pap az, ki legtöbbször rágalmaztatik *f üldöztetik, ha, minta'Malakiás papjának: „igazság törvénye van szájában, álnokság nem találtatik ajnkiban, békeségben ós egyenességben jár.'6 Malakiás 2. 6. Vájjon mindezen szomorú körülmények közölt nem azon nemes műveltségi öntudat ad-e nyugalmat *s békét a' papnak, hogy az ő ajkai őrizték az igazság tudományát, hogy Ö inkább kívánt tetszeni Islcnnek, mint emberek-