Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1845-11-23 / 47. szám
Ki tudná bíminek Számát esetinek, És ki gondolhatná meg? Én sok vétkeimet, Titkos bűneimet, Uram! nekem bocsásd meg! XXIII-ik Zsoltár. Az Űr Isten nekem örzö pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom Gyönyörűség' földében engem éltet, Ott áldásban nagy bőséggel részeltet; Ha sírok 's lelkem ingadoz hitében, Édes enyhülést lelek igéjében. Ha az enyészet völgyében járnék is, Nem érne engemet bántalom még is; Mert e' hü pásztor ott lenne mellettem, Védő karral őrt-állana felettem; Hozzon bár romlást, vészt rám ellenségem, Jobbján megnyugszom, teljes lesz épségem. Asztalt ad, táplál égi kenyerével, Megitat a1 béke édes kelyhével ; Ha vállamon bűn terhei nyugvának, Feloldoz érdemével szent fiának ; Jó — ö, kegyelmét ha vészem eszembe, Szívem ég, köny vegyül hálaénekembe. Baksay Dániel. Vegyes közlemények* Halálozás* Koltai Horváth Dániel úr, Györ-megye evang. esperesi felügyelőjének, *s ngyane* megye másod alispánjának napja lehanyatlott élte delén, 38 esztendős korában. Szónok-Iának a* boldogult felett n.t. Perlaki Dávid lelkes esperesünk, 's a' hatalmas megvevő szónok, t. Karsai Sándor téti lelkész,— hallánkszónoklatot, az érzés idegeit, a* szív húrjait megrázkódtatót. — Gyászolják a' boldogultat két, még neveletlen árvái, kesergi a' megsebzett-szívű atya és édes anya, siratják testvérei, fájlalják rokoni, ismerősi, baráti, de különösen résztvevő kebellel gyászolja az elhunytat esperesi megyénk, mint szilárd jellemű erélyes kormányzóját,— Áldás hanvaira, az Istennek legjobb áldása! Blajsza János, segéd lelkész. Második gyászhír Ralatonpartról. Kövágó-Eörs, nov. 5-kén, 1845. Gyülekezetünket 's vele együtt egyházmegyénket ismét új, váratlan gyászeset^ sebzi. Ugyanis n.t. Horváth Zsigmond úr az élők sorában nincs többé. Évnegyedig tartott lópdaganat miatt kínos nyavalyáskodásban végzé be munkás és becses földi pályáját, oct. 17-dik napján d. u. négy órakor, életének 64-ik, házasságának 39-ik, papi sz. hivatalának 40-dik évében. A' boldogultban árva nyájunk közel 22 évekig volt, szép-talentomu 's buzgó lelkipásztorát, egyházmegyénk érdemteljes 's erélyes-eljárású egyházi főnökét, — egyházkerületünk érett 's bölcs-tapintatu egyházi t. tanácsnokát, az irodalmi szép pálya egy buzgótörekedésü, munkás férfiat vesztett. Hivatala és családa körében kitünőleg jellemzék őt: hívatalbeli állhatatos buzgóság, pontosság, igazságérti férfias küzdelem, minden szépért 's jóért forró buzgalom, példás hitvesi hűség, forró atyai szeretet. — Szónoklottak felette oct. 19-ik napján d.u» két órakor, igen számos ós fényes gyászolgó gyülekezet jelenlétében, az ároni gyászos háznál t. Ács János alsó-dörgicsei; a* szónok-széken t. Lájpczig János kapolcsi; Kis János sz. antalfai lelkész és táblabíró urak; a' sírkertben 1.1 Magasy Dániel ev. lelkész úr, kik közöl az első velősen magyarázá amaz alap-igét: „Az igaznak emlékezete áldott." A* második elevenen és vigasztaló szavakkal rajzolá. „A" hív lelkipásztor jelenét és jövőjét", Mát. 25,21. jeligékből. A' harmadik velős és ékes szónoklattal fejtegetémeg azon kérdóst: „Miképen beszél az elhunyt lelkipásztor az ö árván maradt nyájához a' koporsóból?" A' negyedik, a' sírkertben a' sírt, mint valódi békepartot, annyi földi viszályok után, érzékenyen rajzolá; végre 1.1.László János, n.-vásonyi ev. lelkész úr, a* gyászünnepélyt áhítatos imával berekeszté. A* boldogultat gyászolják, búsözvegye t. ns n. Odor Zsófia asszony, három elkeseredett-szívű leányi 's vői-'s nyolcz hálás-érzetü unokák, kiknek gyászukban alulirt is érzékenyen osztozván, a'boldogultnak sírkövére ezen szavakat vési örök-emlékül: a* hü férjnek, av gyengéden-szeretö édes atyának 'snagy-atyának^ a' kegyesen oktató főnöknek hamvait fedje az Úr áldása 's a' sz. béke. Erdős Márton, kővágó-eörsi oktató. Halálozás és oktaté-választás* Miskolcz, nov. 8. 1845. Mult hó 23-án halt meg ideglázban Osváth Lajos, ref. lyceumunkban a' költészet f. szónoklati osztály közoktatója, élte 28-ik 's hivatala 5-ik évében. Koporsója fölött, volt tanítványa Lengyel Samu, sírjánál bölcsészeti pályavégzett ifjú Lévay József érzékenyen szónokoltak; a' templomban pedig Vágó József közoktató velős és tudományosan kidolgozott 's ékesen elmondott beszédet tartott azon tiszteletről, mellyet a' tudományok müvelése és az ifjúság nevelése körül lelkiösmeretesen fáradozók érdemelnek. Az egész temetési ünnepély díszes, és a' maga hivatalnokai érdemeit méltó elismeréssel kisérni szokott miskolczi egyház méltóságához illő volt —A'meghalt helyébe, f.h. 2-án történt — mint hisszük — igen szerencsés választásnál fogva, jelenleg helybeli egyik segédpap 's pár év előtt az a.-szónoklati osztályban, mint ideiglenes oktató különös dicséreteket aratott Solcz Samu fog még e* hónap folytában állíttatni, — addig az üres tanszékben ideiglenes tanító müködendvén. P. J. Nyilatkozat egy Mzonyítványnyali visszaélésre. A' Prot. Egyh. és Isk. Lap idei 40-ik számában Izsák Pál részére adott