Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-16 / 46. szám

törvény mennél engedélyesebb, az akaratnak annál tágasb tért hagy az erénybeni gazdagodásra, azaz: mennél szelídebbek a' jóra indító okok, annál nagyobb az erénytulajdonítás. Ezt teszik az evangyéliom ezen szavai: „A! jó ember as ó szívéneit jó kincséből hoz elő jót.i

e

Mát. 12: 35. Hol szükség 's kényszer szül jót, olt nincs helye tulajdonításnak. És .ép ebben áll az erény keresztyéni jelleme, vagy ez által tette Jézus az erkölcsiség hévmérőjévé az erkölcsi szabadságot. Ezen az úton szelídültek a' néptörvények is a' nyilatkoztatott igazságok által, 's szelídülésök mellett ösztönszerüségök is növekedett. — Ki nem ismeri Drakónak vérrel-irott törvényeit, mellyek egyenlő szigorral terjedtek ki a' tréfás lopásra és az atyagyilkosságra ? iszonynyal hódolt ezeknek a' rettegő szív. Ki nem emlékezik a' pogánykor vallató-müszereire ? az igazság tüzpróbáira ? Sajonnal kell emlékeznünk mindezekre nekünk is honunk csecsemői korában, midőn még az evangyéliomszerü nevelés át nem hatotta nemzetünk erét. Hasonlíttsuk össze ezekkel korunk törvényeit: míg azok túlságos igénylésekkel kevés ösztönt fejtettek a' jóra, 's inkább szétvonást, mint egygyé-alakulást működtek: korunk törvényei szelíd megfontoláshoz utasítják az értelmet, tiszteletre hajtják a' szívet, 's ugy állnak, minta' nemzet jogainak, erkölcsi erejének 's egybetartásának palládiumai. Mi hozta meg a' polgári életnek ennyi élveit? Egyedül a' kijelentésszerü nevelés, melly édes biztatásaival remény és függés közt tartja a' szívet. Minden állomány közt hát, történeti igazságok után Ítélve, az a' legboldogabb , azt jellemzi tiszta humanitas, mellyben a' törvényhozó összes-akaratot leghívebben tolmácsolja az evangyéliom. Méltán nevezi ezt Sonnenfels „cí társas élet legszendébb, mégis legtartósabb kapcsának melly — úgymond — az ösztönszerű és visszatartó okokat szaporítja, 's tovább lát a? törvényhozó szemeinélErőben meghaladja ez az észtant; mert csak ez képes öszhangzásba hozni az önfeláldozás kötelességeit az önszeretettel, 's ott maga az észtan is legtisztább, hol kijelentés világol az értelem itélö-széke előtt. Jól mondja Spalding: „ez kijelentés, mellyel Isten minket szerencsésített, mindent világosabban, érthetőbben és hatályosban mond." A' szeretet maga, mellyhez méltán köttetik istenismeret, ez által tisztíttatott meg a' földi silány érdekektől, 's égből alá lengő sugárként látogatja már korunkban a' törvénykezések nagy óráit. Közjóllét, nem Önérdek, nemzetszerü elöhaladás, nem részletes, osztályzati, általános erkölcsiségre való törekedés eredményei az evangyéliomos nevelésnek. Itt pirulhatnak meg azon fattyu-elvek: ,,a' vallás csak gyönge lelkekért van", mellyre Barthelemy azt mondja, hogy azok „esztelen önhittség és észhomály tüneményei" Illy befolyással volt és van a?

kijelentés magára a' polgári életre is. Ki éber figyelemmel kiséri a* világtörténeteket, látni fogja, hogy a' Jézus kezéből közvetlen jött kijelentés korától, a* mikép terjedt és sütött az evangyéliom napja, azon arányban simultak a' nemzetek a' szelídebb polgárosodás keblére. Uj embereket teremtett Jézus morálja. A' fejdelmek és alattvalók-közti viszonyok levetkezék avult határozatlanságukat, *s tényleges törvények korlátai közé szoríttatott a* fejdelmi, mikép a' népkény. Gyérebbek voltak az igazgató és fejdelmi akarat között az összeütközések. Gyérebbek voltak az emberszörnyek Nérókban, Domitianokban, Caligulákban, kik vad szívok kicsapongó felvüléseit törvényként eröszakoltatták a* nép nyakára. Mit mondjak a' tudományokról, az értelmi 's erkölcsi haladás tényezőiről, mellyeket a' világosodás és szellemiség ugy kisér, mint árnyék a' testet ? „Bár mennyire erkölcsös a' nemzet, — mint Verderman mondja — a' tudományoknak kell az erkölcsi ismereteket feltisztítani, irányzani és bővíteni, 's így az erény akadályait elhárítani A' jóllétnek ezen feltétele is, a' tudományos élet, a' kijelentés világánál vetkezé le vallástalan idomát, mellyet arra a' bizonytalan tapogatódzás ragasztott. Az észtannak, mellyröl Cicero, az ó világ classicus polgára, azt mondja , hogy az élet vezére, vétkek puhatolója, és kiirtója, ez gyújtott vezércsillagot, ez adott az ész vitorláit feszítő szelet az Isten, szabadság és halhatatlanság észképeiben. Ugy lön a' tudományok megtisztulásával a' fogékony értelem, a* jóra hajlandó szív, a' megedzett akarat a' mai nagyra ment századnak szülöanyjává. Igy lön széttörve azon bilincs, melylyet Jézus vallásának, a' szeretet vallásának, gúnyára hordott nagy része az emberiségnek. Szeretet és barátság viszonyai kezdenek életre kapni a' társalgásokban. A' népjogok szelíd egyezkedések utján bátorságosíttatnak, nem olly gyakoriak, a' félreértett jognak véres tusái. Ekkép gyakorolja a' kijelentés a' maga felemelő isteni erejét az emberiség szükségeinek fedezgetésében, ott, hol sötét van, mindenütt világot hintvén, és ott, hol zavar van, rendet 's egybefüggést idézvén elö. b) A' kijelentés emeltyűje a? polgárosodásnak, mert az igazság 's jog észképét kifejlettebben hozd létre, mint azelőtt volt. Az emberi társas viszonyok fejlődésével tapasztalván az emberek, hogy kölcsönös jogbátorságosítás nélkül élni vajmi nehéz a' kornak gyermeki erejéhez képest: mind inkább ki lön mutatva a' társaságban minden egyénnek saját köre, 's jogbeli illetménye, mellyet hogy erőszakos kirohanások ellen védnének, önkényt kölcsönös kötelezéseket vettek magukra. Ez rövid s egyszerű képe az emberiség csecsemő-korában a'jog-észkép kifejlődésének , — a1

mikor még a' társegyedek kölcsönös kötelezésök nem vala más, mint egy magát-sze' retö szív ébredező vonzalmai, 's halk működé-