Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-16 / 46. szám

söknek egyedüli rugója a' nemtelen önzés. Ugy kele e' korban az igazság és jog eszmecsirája, mint a1

kelendő hajnalnak halvány elősugarai, erőtlenek még áttörni a' sötét tömegen; de reménydúsan jelengetik már a'bájos reggel közéigtét. — A' kijelentés törvényszellemü korában (a' Mózes korában) az igazság és jog fogalma fejlődött, de a' zsarnokság bélyegéből is sokat öltött fel magára, és a'pártszellemnek szabad-utat nyitott. Az elsőt igazolja az, hogy Mózes igazságának vezéreszméje ezen szeretetet kizáró és elölő elv: „szemet szemért, fogat fogért;" a' másikat az, hogy Mózesnek tana 's vallásos hite volt, „mikép Isten azsidó népet, más népeket kizárólag, különös kegyelmére érdemesíté." De hogy Mózes önző korában az igazság és jog tiszta észképe nem uralkodott, hogy ez tanában sehol ki nem tűnik, igazolja mindaz, mit az e' korbeli törvényszellemröl mondék. A' törvényeknek mindig az igazságot 's jogot kell képviselniük, ezek felett tántoríthatlanul őrködniök: de mennyiben emberi értelem magyarázza azokat, a' törvények, fájdalom! nem mindig képviselik azt, önzö's értelembeli durvaság korában — minő Mózesé volt—annyival inkább nem. A* törvény önző vagy részrehajló szív 's tudatlanság mellett elmagyaráztatik vagy félre-értetik, 's az igazság szenved, a'jog esik áldozatul. Jól mondja Beccaria: „vannak törvények, mellyeknek magyarázata ö' bíró jó vagg rosz logieájától 's szenvedélyétől függvén, könnyen kárt okozhatnak.u

Hol találjuk hát fel az igazság tiszta észképét, mellynek idomát lelkünk olly mélyen magában hordja? hol fejlődhetik olly század, mellyben a' joga' törvényt tolmácsául megbízhassa? A' kijelentés jézusi korában , a' szeretet vallásának világánál, mellyben az igazság-jellemet emberség és szeretet istenítik. — Ezen igazságnak remeke azon isteni elégtevö lény is, mellyet Jézusnak önfeláldozásában hitünknek szemeivel látunk. Ezen tényben, a sérthetlen Isten-lény cs elesett ember közt, ugy állnak minden feltételek, mikép az az isteni tökéletes igazság elvéből minden erőltetés nélkül folyhat. Isten, mert szerette az embert, mint kezének remekét, eleséseért — csakhogy ö megmaradhasson, — egy embertől fogad el elégtételt,— ki maga isteni hivatása szerint annak eleget tehet 5 's így az elveszendő emberiség egynek elégtételében megigazúl és él. Ezen igazságnak jelleme a' szeretet és elégtétel. Míg Mózes szigorú igazsága első tévedéseért megdönti az embert: Jézusé, jobbítva, új embert teremt. Elválasztja a' bűnös tényt, az embertől, az elsőt bünteti, a' másodiknak megjobbulására még időt enged. Ez vetkezteté ki az igazságot drákói szigorából, 's a' polgári élet mezejére szelídebben ültetgeté át. Minek tisztaságát hajdan a' tény és büntetés közti viszonyosság, most külön választja a' tényt az embertől, — 's tekintettel van az emberre. Szeret és fenyít, vonz, és rettegtet az evangyéliomi igazság. „A* törvény magában keveset eszközöl; — így olvasám egykor —ha az a' társas életre az evangyéliomi igazság világánál alkalmaztatik, akkor jőnek annak jobbító, és bűn -tető erői boldogító működésbe " De ezen kivül, mellyeket mondottam, minthogy gyakorlatilag mégis a' törvények képviselik az igazságot, az evangyéliom mutat nekünk két vezércsillagot a' törvények magyarázatában, mellyekre ha vigyázunk, gyérülnek az olly gyakori megvesztegetések. A' közvélemény és nyilvánosság ezek, két olly csillagai polgári 's vallásos életünk éghajlatának, mellyek az elöhaladás isteni ösvényére szüntelen világoskodnak. — Azt mondja több helyen az evangyéliom : ,,világosságra menjenek a' jó cselekedetek, hadd legyenek nyilvánvalók„hogy azok Isten szerint valók." — Evangyéliomunkban ezt is olvashatni: „mindeneket megpróbáljatok, a' mi jó, azt megtartsátok" Az evangyéliom világán kivül sem a' nyilvánosságnak, sem a' közvéleménynek szabad utja nem volt. Rómának népszószólói, kiket ugy lehet tekinteni, mint a' közvélemény tolmácsait, — csak önérdekek szerint nyilatkoztak legtöbbször 5 vagy egy-két ember zsarnok fellépése vonta maga után a' népet, mint Pompéjus és Caesar pártvitái mutatják. A' görögöknél hasonló szerepet játszott a' közvélemény. Korunkban a' közvélemény és nyilvánosság magas dolgokat művel. A' törvény hibás magyarázatát a1

nyilvánosság napfényre deríti, — a' közvélemény jogszerű értelmében visszahelyezi. Örülhetünk , emberbarátok ! a' kijelentés istenileg működik felemelő erejével , szeretetet és igazságot plántál minden emberek iránt. Ezt a' kor haladásával mindig jobban belátja a' világ, — igazságosb viszonyokról gondoskodnak a' néposztályzatokra nézve is a' törvénytestületek. Az érdemhez nyilt pályát köt az isteni kijelentés: ezt a' haladás emberei jól értik, nyitvább ehez a' polgári élet mezején is az út. Hozzá már a1

szegény a' gazdaggal versenyezhet , 's ki órdemesb, a' pályadíj annak homlokán ragyog. — Szelíd igazság! alapja a' birodalmaknak ! fenyészsz és virulj az emberiség üdvére, a'szeretet vallásának édes anyai ölében, mindig dúsabban!!! 2) Az evangyéliomszerü nevelés emeltyűje aJ polgárosodásnak azért is, mert tisztító mű-kése a? vallásos érzéseknek. Mint minden nevelés, ugy a' vallásos nevelés is ápoló kezei alá fogja az egész szellemi embert: azaz, az érzést és akaratot idomítja, az értelmet világosítja. De minthogy az értelem vagyis a' lélek ismerő tehetsége előtt a' tökéletesedhetés mezeje tárvább magában a' természetnek nagyszerű titkaiban: az evangyéliomszerü nevelést inkább a' kedélyre kell vinni, vagyis az érzelvilág kiképzésére ; mert e' nélkül az agyban minden ismeretek csak a' szenvedé-