Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-16 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 46. szám. Negyedik évi folyamat. Nov. 16. 1845. Si Christum nescis, nihil est si cetera discis. TARTALOM: A'vallás a'nevelés iránytűje. Kun Bertalan. — A' dunántúli ev egyházkerület közgyűlése. Közli X. — A.-zempléni egyházmegye közgyűlése. Egy segédpap. — Gömöri esperességi őszi gyűlés. Yalentinyi Dániel.— Egyházmegyei tisztújítás Gömörben. —n—. — Irodalom: Mutatvány Kollár János szent beszédeiből. Ifj. M agló d i. — Belföldi vegyes közlemények. A' vallás a9 nevelés iránytűje. (Vég e.) A' kijelentésszerü nevelés ugyanis emel­tyűje a' polgárosodásnak és tisztító műkése a? val­lásos érzelmeknek. 1) Emeltyűje a' polgárosodásnak, mert: a) Bír törvényeket-szelídítő, és ösztönző erővel. Ugyanis, ha a' kijelentés elveit őszinte figyelemmel kisérjük, a' mint azok különböző korszakokban fejlődtek ki: középszakban lát­juk azt leginkább törvényszellemében fellépni, vagyis a' zsidó vallás politikával összeszőtt ko­rában. Ezen kornak jelleme, vallásra nézve, törvény volt. Igazolja ezt azon történeti igaz­ság , hogy a' törvény észképe a' kijelentés ezen korszakában jött létre. A' kijelentés ele­me , melly a' patriarchai kort bélyegzi, tör­vényt nem ismert; vallásos lét bölcsője levén, benne csecsemősködtek az emberek. ígéret, biz­tatás segíthette e' korban fejletlen észfogalmak közt a' kijelentést működésében: ugy, mint a' ne­velőt gyönge elmék képezésében nyájas Ígéretek, kecsegtető bíztatások segíthetik csak. A' kijelen­tés gyermekkorában a' vallásos nevelés is cse­csemősködött. — De majd az érzéki ösztönök, szenvedélyek szilárdulván, az emberiség serdülé­sével a' kijelentés szellemének változnia kelle: korlátok nélkül a' rohanó vízárt vezetni nem le­hetett tovább. Törvény szellemében lépett itt fel a' kijelentés, hogy az érzéki embert igazsághoz és rendhez szoktassa. E' kor volt a' kijelentés legszigorúbb kora, melly az erkölcsi kötelessé­geket is levonta a' törvény szigorú körébe, kes­keny pályát hagyván az ember legszentebb kin­csének, az erkölcsi szabadságnak. Az egész val­lásos nevelés ez időben törvény-mozgalta gép­rendszer volt. Majd az Isten-ember égből jött tana kivet­kezteté földi jelleméből a' törvényt, mellybe azt Mózes, a' nagy népvezér, átalakítá. — A* kijelen­tés férfiúi kora itt kezdődik, midőn az minden népérdekeket elrázva magától, teljes tisztaságban kél a' törvénynek észképe. Ugy tünt az nevesen fel most, mint Isten kegyelmes akaratának kifo­lyása, melly fiúi engedélyt föltételez. A' kijelen­tés szelídségéhez simult ekkor a' vallásos neve­lés is, miután a' rendszeresített néptörvények is szelídebb alakzatot öltének. Nem volt többé rel­tegtetés az erény indító oka: hanem szabad aka­rat szerint kelle a' szívnek jóhoz hajlani. Az Isten mint szerető atya, törvénye mint az erkölcsi vi­lág fenállásának másíthatlan feltétele ismerteték el. Ekkor lön a' törvény tiszta észképével az erény fogalma is ismeretes, mellyet Montaigne a' keresztyén vallás jellemének nevez. A1 vallá­sos észképek derült napját követvén az erénynek hajnalsugárai, józanabb gondolkodás, tisztább er­kölcs támada; az okosság jogai, mellyek eddig elmeszörnyekben mutatkoztak, a* bevégzett kije­lentés által — ámbár megtisztult szabadság mellett — korlátok közé estek. Ekkép a' polgári vagy népiörvények szelídebb ege is feltűnt. A' kijelentés ugyanis a' halhatatlanság,xagy a' jövendő életbeli jutalmak észképével levetkez­teté a' néptörvényeket azon szigorúságaikból, mellyekkel azok görögöknél, zsidóknál 's római­aknál egyesülve voltak, mint olly nemzedékeknél, kik szolgai félelemmel hódoltak a' törvénynek, *s kiknek egy felsőbb csalhatlan itélöszékről sej­telmök, az is csak homályos, volt, — és ezt mind az igazság elve 's a' lelki jogsérelme nélkül te­heté. — Ugyanis azt, mit a' néptörvények szelí­dítésében az erény szelídebb és tisztább fejlődé­séért az igazság és jog rovására elvett, a* sírontúli isteni törvényszék elébe tevé át; — 's így az igazság sérthetetlensége mellett szelídült a' törvény a' társaslét kebelében, 's minden sze­lídülése mellett mégis nagyobb ösztöneröt fejte ki magából; mert az erény és annak tökéletes ju­talma közt időközt hagyván fel, édes remény és tartalom közt szüntelen a' kötelesség szavára figyelmeztet. Ezen szelídülése a' törvényeknek el sem is maradhatott az erény azon isteni fogal­ma mellett, mellyet Jézus létrehozott. Mert a' 46

Next

/
Thumbnails
Contents