Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-02 / 44. szám

Mi még szebben vagyunk. épen köz-fájdalom dúlja keblünket, olvasom Prot. lap 32. sz., hogy mások „szépen vannak." Bi­zony hiába mondatott ki a' viszonosság elve! hiába emésztette fel a' sok drága időt! a' hierar­chiai lelkek ellenkező gyümölcsöt teremni időről időre meg nem szűnnek. Lássunk itt is egy ter­méskét. Fenséges Szász-Coburg herczeg Fer­dinánd úr ö magassága cserépi uradalmának Bor­sod megye C helységéből helv. hitű, 70 éves Bodizsár István V— helységébe akarván utazni, M-K — városához nem messze levő tanyán gyenge tagjai leroskadtak. Ápolásra lön szükség, mit a' keresztyén kondások hűn teljesí­tőnek, míg a' szegény öreg lelkét jó teremtőjének, törődött testét porhonának ajánlotta. — A' város elöjárósága értesittetvén, a' holt testet behozat­ni, — de nem a' városban, hanem a' temetőben fekvő puskaporos házba tétetni rendelte. A' hírre sebesen Iemenének a* szomorú felek, 's hajh! fájdalmuk szörnyű vala, midőn Iáták, hogy kedves véröketa' határos M-K váro­sa be nem foghatá; még nagyobb , midőn ké­relmökre sem engedé meg a' tiszt, plébános 's es­peres úr, hogy a' temetőben,vagy csak a' gyepen is sírját áshassák; mert, úgymond: az eretnek az idvezülendök közé nem temettethetik. Hová hát ?. A' víz állásán a' temető árkában ásnak sírt, — sírt az igazi atyának, ki gyermekeit kézi munkájából nemcsak felnevelte: de az egyet, a' többektől megfosztatván, szép birtok-'s pénzzel hagyta az igaz keresztyénnek, kit mindig tiszta vallásos érzet melegített, az Isten okos teremtésének, kik közt nincs semmi különbség, az igaz, polgárnak ki helysége javát híven munkálta. Ebbe helyhettük öt, miután a' puskaporos házból behozatván egy kertben szokott temetési ünnepélyünket végre­hajtók. — Fa-emlékét, a' város lakóinak intő szavára, csak két ujjnyira hagytuk ki a1 földből, Nyugodjék ott békében! Cserépfalu 26 septemb. 1845. Csurgay H. József, oktató. Mondjuk ki, lia már elkezdet­tük, az igazat. N. Sós Ferenez hallgatója nevében, közié t. Farkas Gábor, sz. györgy­völgyi ref. lelkész úr, „Áttérések Zala megyé­ben?' czimü czikkét a' Prot. Egyh. Isk. Lap 29-dik számában,— igen természetesen, vagy termé­szete szerint; mert Ő, ki tulajdon szülöttéit itiás vallásnak hitére szokta kereszteltetni, feltfté­szüleményit te öfömtfiel átruházza más idege­nekre, magának tartván föl a' dicsőséggel páros híísfcnokat. Azonban, minél nagyobb büh ez a' plágiumnál: annál inkább megengedhető az igaz­ságot kifejtő ellennyilatkozat. — N. Sós Ferenez az idézett czikket nem írta, á' t. cz. közönséggel nem közlötte, sőt még eddig az ideig nem is látta. Ö szánto-vető — igaz, — de a' történteket és hí­res szónoklat tartalmát, ha a' közlőnél nem épen ékesebben, minden bizonynyal hívebben irta volna le; mert tapasztalása ellen, szíve fájdal­mát lelki örömmé nem változtatná csupán papja dicséréséböl, azon oknál fogva is, mikép, jól tudja, hogy kit érdeme nélkül dicsérünk, — vétkén felül gyalázunk. Mert igaz ugyan, hogy a* sz.-györgy­volgyi helv. hitvallásuakka), mult pünköst első napján, két krypto-kálvinisták gyóntak elsőben, mint születésök és lakásuk helyén: de azonkívül, hogy ök már, elébb is, idegen egyházakban, mint ismeretlenek , többször járultak a' szent asztal­hoz, — meg kell vallani, mikép t. Farkas Gábor lelkész úr dicséretes példáját követvék, — több mint 30 reformátusok lettek rom. katholikusokká, sz.-györgy-völgyi reform, hallgatóiból. A' zala­megyei áttéréseknek tehát, valamint n. Sós Fe­renez , ugy hit-rokoni sem örülhetnek, azzal nem dicsekedhetnek. Nem gyógyított meg bete­get soha az az orvos, ki maga is beteg, — nem térít soha, bár ékes szónoklatáról ismeretes volna is, a' lelkész, kinek neje, gyermekei, családa 's cselédje térítendő marad. Míg tehát t. Farkas Gábor ref. lelkész, róm. kath. nejét és gyerme­keit hitére meg nem tanítja, — megtanítván, val­lására által nem vezérli, térítésről senki ne di­csérje , ha gyalázni nem akarja. 0 maga ugyan még református pap, mert reformált gyülekezettől veszi papi fizetését, —de azért, hogy abból, víz­kereszt napján, neje és gyermekei helyett, a' r. katholikus papnak megfizethessen, hogy a' róm. kath. anyaszentegyháznak több híveket nevel­hessen. — Lelkésznek, ki a1 rom. kath. egyházi szolgákat nemcsak barátságosan fogadja házában, hanem azoktól, kötelességesen is, megvárja az egyházi látogatást , a' szentelt vizet, nejének és gyermekeinek ajánlott olvasót, házi keresztet 's a' t.: a* zala-megyei áttérések még most szúrós tövist fűznek érdem-koszorujába. Vegye tehát palinodiámat higgadt vérrel t. Farkas Gábor ref. lelkész úr, 's vele, higye el a' prot. feleke­zet, hogy soraim igazat tartalmaznak, mellyet, mivel világos, mint a1 nap, nem örömest néz az emberi szem, — mint keserű china-port, nem szeret ínyünk: de általa vallásunk tisztasága de­rül ki, szivünk baja orvosoltatik. Koronczy Sós Ferenez, sz.-györgy-völgyi r. kath. mester. Agaréségr Az ansbachi kefület 34 dekanatusában ajándék- 1 s alapítvány kép 13,863 f. 30 Yi kr. szállt mult évben a' prot. egyhá­zakra (A. K. Z J. —A'dissidens-katholicismusra vötíatkozó irodalom Bajorországban, ugy látszik, egészen el van tiltva (A. K. Z.). — A' j-i bajor prot. pap a' térdelés ügyében tartott predikátzió­jaért birói nyomozás alá vétetett. (A. K. Z.)

Next

/
Thumbnails
Contents