Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-02 / 44. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 45. szám.

Negyedik évi folyamat. Nov. 9. 1845. Én szültelek titeket az evangyéliom által a' Jézus Krisztusban. Kérlek azért titeket, hogy legyetek kővetőim. 1. Kor. 4: 15, 16. TARTALOM: A'vallás a' nevelés iránytűje. Kun Bertalan. Könyvbirálat: Egyházi Beszédek második kötete, kiadja Török. — Szent-lant: Dávid zsoltárai. RaksayDániel. — Vegyes közlemények. A' vallás a* nevelés iránytűje. A' természet ezen változatlan törvénye szerint: „egyik erő szüntelen a* vele érintkezésben levő ellen küzd" az emberlét két müeleme is, a' testanyag és a' szellem, pártot ütének egymás ellen. E' harczban elveszté az emberlény az ártatlanság jellemét, vagyis Istenképe, melly állott az érzéki és szellemi ember tiszta öszhangzatában , elhagyta öt. Azóta a' két elemet Összebékéltetni tökéletesen nem lehet, jóllehet békésebb viszonyaik helyreállításában fáradoz a' nevelés. Mondják, és én is tökéletesen hiszem, hogy a' békés viszony test és lélek között többé alaposan helyre nem állhat: de nem is férhet össze barátságosan a' tündöklő nap és a' homályos éj. — Azért a" nevelésnek meg kell lenni, söt meg is van nagyszerű eredvénye, ha a' maga czéljára működik: t.i. az érzéki és szellemi létmüvezeteket, az értelmet, érzést és akaratot, igyekszik egyetértő működésbe hozni. Ez teremthet a' gyáva csecsemöböl erkölcsös, felvilágosodott, és munkás polgárt, ki különben e* nélkül öröklött gyávaságának nyűgeiben hal el. — A' nevelés ugyanis nem csupán a1 gyermekévek szüle körére terjed ki, hol még a* testanyag és észerö egyiránt fejtetlenek, 's a' nevelés csak durva szereket vett mű-kése alá. A' nevelésnek erkölcsben, értelemben, szívben kell embert képezni egész a' sírig, 's csak ott elválni tőle, hol a' tiszta 's teljes bölcseségnek Istengyujtotta fáklyája szellemi létünkkel rokonságba jő. Ekkor a' nevelést, ezen földi dajkát, szellemi tökély váltja fel, 's ő, mint múlékony földiség, a' porban marad, szelíd munkálatainak gyümölcseit vivén el magával csak a' lélek. Kérdhetné valaki: minő nevelés az, mellynek egész a' sírig, mintegy kiskorúságban, gyámszalagokon kell jártatni az embert? A' vallásos nevelésI melly a' hitész-képekböl keletkezett igazságok nyomán czélosan idomítja az akaratot, szelídíti az érzést, ugy világosítja az észeröt, hogy ez a' jót a' maga tisztaságában belátja, a* megszelídített érzésnek ajánlja, 's így az akaratot ketten bírják képességre. Ez világos fogalma a' vallásos nevelésnek. — De minél szelídebb s tisztább a* vallás,mellynek észképeitöl kölcsönözzük az emberképzés vezérelveit: annál hatályosb a' nevelés az egész erkölcsi emberre. A'vallásosság mindenütt az erkölcsiség hévméröje. Mikép terjednek a' tisztább vallásos eszmék; minő mértékben hányja el magától a'lelket-csigázó ábrándok 's külszertartások nyűgeit, ismeri el az okosság igényeit: azon mértékben tisztulnak, szilárdulnak a'neveléstan elvei, szabályai,—azon mértékben közelíttetnek meg a' nevelés czéljai: a* tiszta erkölcs és szilárd jellem. — Külalakzatoktól-szabad vallás szabad tért nyit a* nevelésnek, 's gyorsan segíti azt, hogy a' társaslét kebelébe mielébb szelíd eget idézzen. Vallásunknak az evangyéliominak ez legszentebb bélyege, melly azt minden eddig ismert vallások fölébe emeli. Elhányja ez az idegen Isteneket magától, szabadságot enged a' léleknek fontolgatni, mennyeieket és földieket; a' rosznak ismeretét nem kárhoztatja, tanítván, hogy ellenképekből sugárzik ki az igazság; az erény mérlegeül a' jóra hajlandó akaratkészséget teszi, míg más vallások egy hajthatatlan sors kényszerének veték rabszolgául az embert. „Evangyéliomi vallásunk idegenkedik a? szabad kénytőlu

mint Spener mondja, 's amaz evangyéliomi nyájasságot, melylyet az erkölcs-alapító Jézus annyira szivünkre köt, adja a' nevelés kalauzául" — Azonban azt sem mondom, hogy más vallásnak ne volna ereje a' szíveken; nem egyezem Bayle visszás elvével, (paradoxum), hogy nem olly veszélyes minden vallás nélkül élni, mint rosz vallást követni" Ebben Montesquieuhöz állok, ki Baylét így czáfolja: ,,A' vallás, habár hamis is, legjobb kezesség, a' mellyet ember embernek jámborsága iránt bírhat" Ugy van! a* vallás mindig bír szelídítő, gátló és képző erővel. Bizonyítják ezt egyrészről déli Amerika szerencsétlen lakosi, másrészről a' pogányok, kik Isteneik sok-alakusága miatt homályban veszték el a' szelídebb hit vezérfonalát. Az elsőkhöz semmi hitsugár nem jutván, nem élvezik a' nevelés üdvét sem; állati pangás, 's a' test irtózatos kény-45