Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-11-02 / 44. szám

szere jellemzi őket, nem ismernek társasági kapcsokat. nem hódolnak másnak, csak a' természet szükségeinek, — míg a1

pogánykor sötét sejtelmekkel öleié bár hajdan ábránd-alkotta Istenét: még is küzdött az erkölcsért, bölcselkedés fényénél kérkedék, 's vaskorához méltó törvények korlátai közé szorítá önmagát. Nagy példa a* történetek évlapjain a* nagyhírű Göröghon, 's a' föld nagy részén zsarnoklott Róma, mikép a' vallás, bár hamis is, bír szelídítő, gátló és képző erővel. Rak ugyanis le minden vallás a' nevelés kezébe olly erőt, melly tisztítja a'szívet az indulatok ferde elsarjadzásaitól, és segíti a' szellemet isteni ösvényén előhaladni. Minden valláshoz levén némi fentebbi jónak reménye kötve, — az ember ezen remény valósodásaért kész föltételekre is reáállni. Minden illyen feltételek pedig függésbe hozzák öl, akaratát korlátozzák, érzéseit a* jóra ébresztik 's élénkítik. Tárjuk fel a* történetek évkönyveit, — találunk nemzetekre, országokra, hol a' belvillongások üszkei, a1

legdühösb polgári forrongások megkímélnek némelly szent helyeket, 's nem képesek azoknak duló viharai a' béke hajlékából felizgatni a' népkedélyeket: másokban ellenben ledöntetnek az isteni tiszteletre szentelt hajlékok is, — tivornyák asztalaivá szentségteleníttetnek maguk az oltárok , és a' felbőszült nép véres fegyvereket villogtat önélete ellen. — Göröghonban az Eleusok papjai örök békét biztosítnak a' vallás tekintélyével a' körükbe eső népek között. A' Jappanföldön, a' szentnek képzelt Meakó városához, bár mint dühöngjön a' belháború, pártos nép nem közelít ; míg a' zajos tengerhez hasonló francz nép kikiáltván, hogy nem kell vallás, bűnnek lakává aljasítja templomait, felszaggatja a' tilalom korlátait, 's amaz aljas szabadság, az erőszak bűneiben vérengzve keresi élvezeteit. — Mi cselekszi ezt más, ha nem a* vallás, — melly a' nélkül, hogy egyik vagy másik állományra rásütnök a1 vakbuzgalom bélyegét, zabolán tartja a' népszenvedélyeket is. Erős a' vallásnak szellemi hatalma, mintegy gyermekét boldogítani akaró atyának komoly intése, és olly gyöngédek mint egy szerető anyának édesgető szavai. Érdekei pedig, bár ki hogy mutassa külsőleg ugy szíveinkhez forrvák, hogy meggúnyolt oltára előtt kész vérét ontani az érző emberi szív. Ha arról van hát szó, inellyik károsb következményű : a' vállá? általános nélkülözése, vagy az, ha azzal visszaélnek az emberek? azt kell felelnünk, hogy az első, — a' vallás általános nélkülözése. Mert vallás nélkül a* tarsasélet viszonyos köteleztetései messziről füleinkbe zúgó olly tenger-moraj, melly nem tudni, melly perezben borít el korlátokat-szaggató árjával. Maga a* nevelés, mellynek a' vallás mutathat szelíd ösvényt, olly kényúrrá lesz fölöttünk, melly irányvessző helyett vaskarját forgatja fölöttünk. Mit mondjak a' törvényekről, mellyek vallástalan éghajlat alatt alkotvák ? nem számolhatnak azok soha azon hatályra, azon építő sükerre, azon tiszteletre, mellyet a' törvény igényelhet. Szörnyekké lesznek azok, ha öltözetökben megavulnak a* nép szemei előtt, olly szörnyekké pedig, mellyek öntestök ellen fordítják feldühödt erejöket. — Vallásos szellemnek kell hát áthatni minden állományok léterét: mikép a' testben a' fris vér erőt és életet fejt ki, ugy költi ez fel ifjú buzgalomra, férfiúi szilárdságra ,a' nemzet' viszályrongálta erejét. Tavaszvirágzásban emeli fel a' sír széléről a' betegeskedő országos alkotmányt, ha annak erei ellankadvák. Az értelmet, mellynek kezében villámszikra a' világosság *s tudomány, magában erkölcscsel párosítja, kalauzul adván egyiket a' másiknak. — Mindezeket a' vallás, minthogy ö a' legjobb anya, a' szelíd nevelés és oktatás viszonyos működésével eszközli. — A1

vallás irányt és szabályokat ad az eskölcsi életre, a' nevelés azokat működésnek indítja. A' vallás eröt és kedvet ad az érzéki és szellemi élet közti öszhang alkotására, a' nevelés azon eröt és kedvet átülteti, 's gyümöcsözésre segíti. A' vallás felfödi az égieket, a' nevelés elérni segíti azokat. Az kimutatja a' föld silány érdekeit, a' nevelés széttépi az önzés durva lánczait. A* vallás végtére az erényt — 's ennek nyomán a' boldogságot, — ember rendeltetésének végpontját födi fel, 's míg mindkettő felé félénk hittel tekint mint valami tündérhon felé: a' nevelés e' kettőt vallástól kölcsönzött oktatással olly felségesen összeegyezteti, hogy benne ember mindent igasságszerünek 's szellemi szükségeihez alkalmazottnak talál. Istenben az egyetemes tökély fényét látja kifejtve; rendeltetését pedig olly ösvénynek, mellyen az ég védszárnyai alatt erénykoszorúzottan közelíthet a' boldogsághoz. ,,A' vallás egyetlen iránytűje a' nevelésnek;" mert hévméröje az erkölcsiségnek. — De ne gondolja valaki, mintha igényleném, hogy minden vallás egy arányban működik a' nevelésre, érlelni annak szellemi üdveit. Nem minden vallásos nevelésnek eredvénye a' tiszta erkölcsiség. Míg a' hajdani finumabb pogánykor, melly minden bölcsészeti felekezetet egy-egy vallásos társulatként tekintett, agyrémeivel küszködik : nem képes belátni, hogy a' tiszta erény szívhajlamán, nem kényszeren épül, 's a' lélek éghezi vonzalmát csak szellemi csodának nézi. Míg Zénó, kiről sok tudósok mondják : hogy pillantatig félretéve á kijelentett igazságokat, az, ö felekezetének bukását, az emberi-nem szerencsétlenségei közé számolhatni" mondom, míg ez a' Zénó a' rang, öröm 's fájdalom iránt érzéketlenné idomítja a' szíveket, 's azt hiszi, hogy avatott kezekkel forgolódik a' társas boldogság előmozdításában : addig túlcsigázott morálja kővé keményíti az embert, 's elkerülhetetlen szükségnek tanítja hódolni. Mon-