Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-26 / 43. szám

káftyolíli, okaikra figyelni. Arról, mondanak, hogy az apostolok utódaik a,y

népeknek mindenkor ;s mindenütt élő Krisztusnak, ugyanazon egy isteni "s üdvözítő tanítását hiány és tévedés nélkül adhassák, gondoskodik maga az Úr, 's mondja: íme! én veletek vagyok minden nap, világ végezeleig. Igen jól van : imádandó az isteni kegyelem és jóság, melly a' ker. vallás b izgó hirdetőinek erötelenségét, magasztos czéluknak, a' szentségnek minél inkább megközelíthetésére nézvést megsegíteni örök időkig atyáskodik. Oh ! de vigyázzanak a' tanítók, hogy ebbeni bíztokban a' segedelem mellé kötött feltételekről valaha el ne felejtkezzenek. Ez a' beszéd — ez az igéret: Veletek leszek, mulhatlan föltétezi, hogy a' dolog súlya, az igaz tudománynak hirdetése, magukon fekszik leginkább a' tanítókon, magoknak kellvén gondolkodni, vizsgálódni, a' tévelygésektől őrizkedni, izzadni, fáradni, Jézus pedig azután csak megsegíti őket. A' segedelem feltétezi, hogy a' tanítókban van valami, a' mielösegíttethetik. Ügy van: előbb magukban kell lenni jóravaló hajlamoknak, készségeknek; mert ha ezek nincsenek: ugy nincs mit elősegíteni 's a' Krisztus Ígéretéhez sem támaszkodhatni. Úgyde kérdem most már: Van-e, a'róm. kath. anyaszentegyház mélyen tisztelt tanítói közöl, ki állítaná, hogy soha nem voltak idők, mellyekben készségnélküli, babonás tanítók lettek volna az anyaszentegyház kebelében,— hogy soha nem voltak tanítók, kik rendeltetésűk, hivatásuk természetétől eltávoztak volna, inkább idegen dolgokban foglalkozván, mint Jézus üdvözítő tudománya, az evangyéliom hirdetésében? Ha van — jussanak eszébe annak, hevenyében, a' traditiók özönei, a' legendák tanai, a' sok csodatevő képek, ereklyék 's utóbbi hitágazatok — 's vallja meg igazán: ért-e czélt ezekben Jézus Ígérete? Áll hát, a' mit mondok, hogy Jézus Ígérete nem föltétlen fabsolut). 's ha ez áll: akkor állni kell annak is, hogy az ember, mint ember, valamint eleitől fogva, ugy ma is nem teljesítvén a teljesítendöket, a' miknél, mint föltételeknél fogva reménylhetné az isteni segedelmet, — hibázhataílansággal 's csalhatatlansággal a'Jézus idézett Ígérete mellett épen nem dicsekedhetik. Elannyira nem pedig, hogy nemcsak Ígérete, de még imája sem használ, — még az sem segít, ha a' feltételeket nem teljesítjük. Tudjuk, mikép Péterért imádkozott, hogy el ne fogyjon hite, 's még is elfogyott, megtagadván öt háromszor, még pedig átkozódás és esküvéssel, mivelhogy Jézus intésének ellenére, magát kísértetbe vitte. Igy ha a' tanítók, mint a' setét időkben történt, Jézus tudományától eltávoznak, segedelmére nem számithatnak, —de nern azért, mintha Jézus hagyta volna el őket: hanem, mert ök hagyták el Jézust. A' tanítók eshetnek sok tévelygésbe, mint estek is tagadhatatlanul; de azért Jézus ígérete megmarad igazságban és szentségben. 'S az ollyan esetekben, midőn valaki az Istentől adatott malasztokkal illendően 's hűségesen nem él: az Isten, ki az emberek szabadságán eröszakot tenni nem szokott, ugy viseli magát, mint sz. Pál szavai szerint viselte okosságukra nem hallgató, és így az Isten természeti kinyilalkozásától eltávozó pogányokra nézve. Rom. 1: 21 — 24. De menjünk tovább: van még más is, mi a' papi csalhatatlanság hitelesítéseül felhozatik ellenünk, t. i. a' minden igazságra bevezérlő szent lélekről tett ígérete Urunknak. Ján. 14,16,17,26. Itt először is jegyezzük meg, hogy a' szentlélek az igazságot mindig magával az emberrel találtatja ki: erre pedig az ember csak vizsgálódások, többszöri botlások és tevedések által juthat el. A' történetrajzok bizonyítják, hogy a' szentlélek, melly az anyaszentegyházzal mindig vele volt, még is az embereket az igazságra csak a' tévelygéseknek egy darabig az ekldezsiábani megengedése után vezérlette el, mint történt ez például a' reformationál fogva is. De e' mellett, másodszor jegyezzük meg azt is, hogy a' szentlélekről tett igéret helyes értelemben szintúgy illik a1

görögökre — protestánsokra, mint a' rom. katholikusokra, 's hogy az a' tiszta evagyéliomnál fogva nemcsak a' tanítóknak, hanem minden egyéb keresztyéneknek is igértetett 's adatik. Söt harmadszor jegyezzük meg azt is, hanem jól megjegyezzük, hogy a* szentlélek segedelme csak az erkölcsi jóban lehető növekedésre, öreg -bedésre ígértetik 's adatik, nem pedig a' hibázhatatlanságra vagy csalhatatlanságra. Igenis, mint erre példákul szolgálhatnak magok a' sz.apostolok, íme! halljuk csak! ezeknek Jézus közvetlen adta a' szentlelket, reájuk lehelvén Ján. 20; 22., és még sem tetettek csalhatatlanokká — azaz, minden balvéleményektöl megtisztultakká — elfogulatlanokká. Lám, Péter még ezután is azt vélte, hogy Kristusnak nem kellene szenvednie 's meghalnia, — mi Jézus előtt olly tetemes hibának tetszett, hogy ezért öt Sátánnak mondaná. Mikor égbe fölmenne , akkor is ezt kérdik tőle az apostolok : Uram ! avvagy nem ez időben épited-e meg az izrael országát ? Csel. 1: 6. a' mi eléggé igazolja, hogy még ekkor is voltak bennök zsidó balvélemények. Melly ebbeli tévelygő véleményektöli megs/.abadíttathatásukra nézve Jézus a1

bő szentlelket ígéri meg nekiek. Csel. 1: 8. Ján. 16: 12, 13., a meliyet vévén, meg is világosodlak azokban, a1

miket azelőtt vagy nem, vagy hibásan értetlek: de azért saját okosságuk 's eszök használhatásától még sem tiltattak el, mint ezt zsinatukban eléggé be is bizonyították. Melly zsinat előtt kevéssel, még Péternek is látás állal kellett arra vezéreltetnie 's ezen látásból vett okoskodásnál fogvást arról meggyőződnie, hogy a1

pogányokat is be kell az