Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-26 / 43. szám

ekklézsiába venni Csel. 10: 11., holott pedig már ezelőtt pünköstkor is vett szentlelket. Mindezekből kitűnő, mikép a' balvélemények még a' szentlélek vételével is megállhatnak, 's ha voltak az apostolokban zsidó balvélemények, még sokkal inkább hihető, hogy voltak 's lehetnek tévelygések a' Kristust közvetlen nem hallgató későbbi tanítókban is, és így a' hit dolgában isteni 's csalhatatlan tekintélylyel, föltétlen, teljességgel nem bírnak. De ugyan hogy is bírnának? A1

korinthusiakról mondja szent Pál l.Kor 3: 16, hogy azok Istennek temploma, hogy bennök a' szentlélek lakozik elannyira, hogy köztök még a' közrendből is sokan volnának pneumatikusok, szentiélek által buzdíttattak és még is mennyi hibát, mennyi tévelygést hány szemökre! Vétkesíti prédikátoraikat, hogy a' nevökröl neveztetett felekezeteknek fejeikbe vetik föl magukat, hololt a' lelkitanítók vannak az ekklézsiáért — ök szolgák, kik a'híveknek tartoznak kiszolgáltatni a' szellemi éleményt. A' lelkitanítók az ekklézsiáéi, az ekklézsia a' Krisztusé, Kristus az Istené. Tévelygés hát a1

korinlhusiakhan vélni, hogy Pál, Péter, Apollos az ekklézsíának fejei. Nem említvén a' vérelleni törvénykezést — hitágazatbeli tévelygés a1

bálvonyozás, mellyet nyilván szemökre hány az apostol. íme! kikben a' szentlélek lakik is, mennyi a' hiba, mennyi a' tévelygés!! Hát a' későbbi ivadékról ugyan mit mondhatni ekkor? — De Istenre bizván itt az Ítéletet, berekesztem már hibázhatott feleleteimet, ezzel a' szíves ohajtattal: Vajha híven sáfárkodván a' tőle vett talentumokkal, tennők mindnyájan részünkről a* teendőket! vajha hallgatnék a' bennünk munkálódó szentlélek sugallatát! vajha távolítnánk el magunktól minden hibát 's tévelygést! vajha elhinnök sziveinkben, hogy csak az igazság, az igazság magasztalhatja fel a' halandót!!! Pápa táj i János. Iidiet-e Iskola-tanító esperességi hivatalnok ? A* Prot. Egyh. és Isk. Lap 37-dik száma, a' békési ev. ág. hitv. egyházmegyei közgyűlésen előfordult tárgyak nyomán, azon kérdést vitatja: „Lehet-e iskola-tanító esperességi hivatalnok?" — Ezen kérdést mi is fenálló egyházi állományunkba nagyon bevágónak találjuk 's erre, valamint Békésből többen, ugy mi is, határozottan, nem-mel felelünk. Ezt pedig tesszük, nem az iskola-tanítók gőgétöli félelemből — hiszen mi a' gőgöt bármi köntösben, ha egészen meg nem rögzött, a' keresztyéni szelídség és szerénység példájával útba igazítandónak véljük, vagy pedig fokozatához képest, azt majd ignoráljuk, majd megvetjük, majd megdorgáljuk's ha máskép nem lehet, az ellen „DreiSchritt vom Leibe!" jelszavunkkal óvjuk magunkat. Azért az esp. hivatalnokok választásánál, valamint hogy a1

gőgös pap , de regula praetereáltatik: ugy a'gőgös tanító is praeterealtathatnék. Nem is a1

szeretetlenség vezet minket iskola-tanítóknak az esper. hívatalokbóli kirekesztésére; hiszen ök, (azonkívül, hogy atyánkfiai az Úrban,) segédtársaink az egyház mezején, 's Ők készítik elő a' gyermekeket, hogy ezek az egyház népéhez csatoltatván, az általunki népnevelésben sikerrel vehessenek részt. Nem, nem!— mi szerény, az idővel haladó, hivatalukat híven teljesítő, körükön túl nem vágó iskola-lanitóinkat szeretjük, becsüljük. Miért nem akarjuk hát, hogy ők is esperességi hivatalnokok lehessenek? Azért: a) Mert mi minden abnormitásnak ellenségei vagyunk. Ugyanis a' papok, elöljárók levén, az iskola-tanítók pedig azoknak alárendelteik : nem abnormitás-e, hogy az alárendelt egyén, elöljárója feletti tisztviselő legyen ? b) Mert az egyház érdekében fekszik, hogy tisztviselői az intelligensebb felekezetből választassanak : már pedig arról kérdés sem lehet, hogy az intelligentiát mellyik részen keressük nagyobb potentiában ? c) Mert ez ugrás lenne, melly a' hivatalok és dignitások fokait megsemmisítené Tudjuk mi, hogy megyei kisebb tisztviselőkből excellencziás urak, közvitézekböl tábornagyok lettek és lehetnek: de az okosság-parancsolta előléptetés ulján, —'s így az iskola-tanítóból is lehet esp. hivatalnok, ha t i. alkalmatosnak találtatott, hogy tanítóból pnp lehessen 's papságra jutván, ha ismét annyira megnyerte a' közbizodalmat, hogy az esperesség tisztviselői közé soroztassék, — mire ugyan nem hiányzanak a' példák. Ezeknek következtében, mi azon indítványt, hogy iskola-tanító, mintegy salto mortale utján, esp. hivatalnok lehessen, zavart eszmék szüleményének tartjuk; a' minthogy ez nem is egyéb, mint természeti renddel ellentétben álló filiusante pafrem; egy ominosus hysteron proteron. Azért mi sajnáljuk, hogy elö-állhat valaki egy olly indítványnyal, melly hiú reményeket támaszthat — reményeket, mellyek valósítását a' maga előjogaiból már is sokban megfosztott papság soha meg nem engedheti. Üdvezeljük békési rokonszenvü testvéreinket, 's velek egyetértve, pártoljuk a1

vásárhelyi óvást. Nógrádból többen. Többnek a' békési ev. ág. hitv. egyházmegye közgyűlése felett. Átfutván e' czikket, annak szívem mélyéből örültem, a' mennyiből abban nemcsak ébredezésnek, hanem az illetők részéről, komoly férfias fellépésnek nyomaira is találtam, mi által némileg valósulva láttam a' vásárhelyi indítvány taglalásában felhozott ezen szavaimat: „Az egyházak,