Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-19 / 42. szám

a1 haladás elvét jelszavául el nem ismerte vagy azt sérelmesen megtagadta volna. — Vedd eltöle ezt, és ez által életerét vágtad szét; mert akkor kitörlötted a' könyvek könyvéből ama szavakat, mellyekben pedig az evang. egyház élöfájának gyökerei feneklenek: „Mindeneket megpróbáljatok, a' mi jó, azt megtartsátok." Azért még egyszer bátran ismétlem: midőn az egyház mezején korszerű javítások és hasznos mozgalmak magvai a* végett szóratnak el, hogy az előbbieknél tökéletesebb gyümölcsöket hozzanak: tehát abból minden el nem fogúit keresztyén egész szívvel csak édes örömet szí. Azonban csak ott kell gyomlálni, hol gyom találtalik ; a' tapasztalt kertész veteményes-ágyain nagy gonddal néz körül, és legnemesebbb növényei közé nem is igen bocsát avatlan kezet, hanem inkább maga fárad, irtogat, ülteti javít és nemesít. — Aztán hol meszsze elágazó javításokról van szó: ott nem elég tüstént csak tulajdon belátás után indulni és tanácsot sem nem adva, sem nem kérve, hevenyészni az igének testté változtatását: hanem szükség kihallgatni másokat is; mert több szem többet lát, 's egy-egy igénytelen szózat vagy észvillanat, 's egy-egy rejtekéből tán csak történetesen kicsalt eszme is néha a' Iegnagyobbszerü és legsikerdúsabb eredmények szülő-anyjává lehet. Ezen két szempontból indulok én ki, midőn e* helyt a1

t. cz. superintendens urak által kiadandó új lót papkönyv (agenda) körül néhány igénytelen észrevételt előlegesen tenni szándékozom.— Reám is kellemes hatással volt a' mondott kézikönyv hirdetése; mert egyrészt visszaemlékezém arra, mi sok akadálylyal kelle megküzdeni már eddig is minden ujoncz-papnak, míg ezen, mindennapi kenyérnél szükségesb könyvre szerttenni képes vala; (magam is csak atyámtól kapám azt, ki e' szerint nélküle maradott) másrészt pedig, azon édes gondolat támada bennem, hogy a' magyarhoni evang. egyház ismét egy új, a' lehető legnagyobblökélelességbélyegét viselendő könyvvel gazdagodni és így a' haladás ügye körében is ismét egy tetemes lépéssel előre fog segíltetni. A' mi pedig ezen reményt bennem minden kétségenlúli bizonyosságra emelé, az a' következő két körülmény vala. Először: miszerint a' szent ügyet olly fiérfiak karolák fel, kiknek tiszta akaratukról, szilárd kilürésökröl és szerencsés tapintalukról csak perczig is kétkedni vétek volna; így hát a' tapasztalt kertészek magok kívánják a' nemes növényt az egyház kertében ápolni, hogy avatlan kéz által meg ne lörpíltessék és kárt ne szenvedjen. Másodszor: hogy a' tisztelt férfiak, minden önbizalmuk mellett sem tartják lealacsonyílónak, felszólítani hitök sorsosit és a' jó ügy barátit, hogy őket ezen, talán ismét századokra terjedendő műben, közre-munkálásukkal, tanácscsal, eszmék ébresztésével és kicserélésével segíteni szíveskedjenek. Igy tehát biztosan hiszszük, hogy az egyesült akarat, szorgalom és belátás ezen sajtója alól is csak minden tekintetben sikerült mű jövend napvilágra ki. — És épen ezen utóbbi körülmény az, melly bennem is ösztönt ébreszte, hogy bár parányi erőm, de tiszta szándékom érzetében a' többször emiitett papkönyv körüli, néhány igénytelen jegyzeteimet e* helyt nagyfényre bocsássam. Első észrevétel. Előttünk, kik az ügy áltál közelebb érdekelve vagyunk, tudva való dolog az, miszerint leginkább a' tót agenda példányai azok, mellyeknek hiányát az utóbbi időkben sajnosan éreztük.—Magyar, habár kissé drágácskán is, és hiszem, német is, sokkal könyebben kapható. — E' szerint igen tudjuk méltányolni t. cz. superintendens uraink abbeli gondoskodásukat, hogy bennünket tót papkönyvvel ellátni szándékoznak. — Azonban itt, akaratlanul is, azon gondolat ébred bennem: hogy mi, tót lelkészek, egyházainkban már ma kizárólag tót életet nem élünk többé. Száz közt alig lesz, biztos számítás szerint, egy-kettő, kit egyszer is másszor is költelessége ne hína, majd német, majd kivált magyar nyelven szólalni meg. Már pedig képzelhető ama tót lelkésznek kínos helyzete, ki felszólíttatvan, hogy vagy kereszteljen vagy eskettessen magyarul, csak azért kénytelen nemet mondani, mert agendájában a' szőnyegen levő esetre semmi magyar formulárét nem talál, maga pedig azt a1

tót szerint összeszerkeszteni nem képes. Ezen bajon tehát segíteni, hitem szerint, az új tót papkönyvnek leszen feladata. E1

szerint én azt akképen kívánnám szerkesztetni, hogy ha csak fűggelékképen is: legalább d legközönségesebb papi működések,u.m. keresztelés, esketés, beavatás, úrvacsora magyar formuláreit magába foglalná. Ezért számos tót lelkész, számtalan esetben, a'kiadó uraknak köszönetet szavazna ; mert az által olly állapotba jöne, miszerint a' magyar nyelvbeni kisebb gyakorlottsága esetére is, műveltebb körökben is bátran fölléphetne, midőn most, Kiss János superint. agendájaért 5 pftot kivetni nem igen levén kedve vagy tehetsége, gyakran csak holmi irkafirkált hibás formularékkal elöállani és ez által 's e' miatt gyakran pirulni kényteleníttelik. Második észrevétel. Egyesülés levén e' kornak jelszava, nem csuda, hogy az a' vallási és egyházi térre is általvitetett. Az unió eszméjét értem itt, melly napról napra, számosabb hü pártolókra talál, napról napra jobban érik, söt itt-ott (Pozsony, Temesvár, Pest 'sa't) már igévé is változni kezd. De mellyik már itt az első, teendő lépés? Nézetem szerint, a' nyájak csak ugy fognak egyesülhetni, ha előbb pásztoraik is egyesülendenek, pedig ezek mi messze vágynák még egymástól I Míg a'két vallástételt követő pap ugy nézi egymást, mint idegent; míg a' helvelikus lelkész iszonyodik az ágostai vallásunak kézi-könyveilöl és viszont: addig ne várjuk, hogy az ügy