Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-12 / 41. szám

magát az athenaei bölcs, hogy ha tovább is él, jobban fog élni, mint e' földön; ha pedig lenni megszűnik, az is jobb, mint illy homályban 's igazság-szűkében itt lenni. — Hát ugyan nem engedte volna ö meg, hogy értelme az istenkije­lentés által megvilágosíttassák, szíve a' Krisztus­ban való kegyelem által megnyugtattassék, s neki feltámadás és élet ajándékoztassák attól, ki azt mondá: Én vagyok a' feltámadás és az élet! — Én és az Atya egy vagyunk! Én éltemet adom váltságul sokakért!? —Mi azt gondoljuk: Socrat­ról is áll a' maga nemében, a' mit az Úr Ábra­hámról mond. Ján. 8: 56. De az ö mondásaiból tanuljuk, hogy a' helyesen használt értelem leg­magosabb kifejtésében Isten igéje nélkül csak oda visz, hogy átlássa, mi híja van, 's megismerje, mit nem tud; — vágyakozás kérdései, legbölcsebb tette, de azokra feleletet nem ad. Mi az igazság ? kiálta maga felöl kétségbe­esve a' pogányság, midőn az igazság megteste­sülve álla előtte. Mi az igazság ? kiáltanak most is sokan , 's kétségbe-esnek megtalálása felöl; mert azt mondták nekik, hogy az nem a' Krisz­tusban van, mint öt a' biblia rajzolja, hanem inkább önelméjökben rejtezik. Ott ezt nem találják, és a' sötétben eltévednek. Mert egy, csupa külső ke­resztyén eszének is , ki szivéből nem hisz Isten igéjében, magától egy szikrácskával sincs több világossága, mint egy pogányénak. Csakhogy egy hatalmas csalódás csúszik itt közbe, az t. i., hogy egy illyen azt gondolja, mikép ezer dolgo­kat, mellyeknek ismeretében a'pogányoknál előbb van, értelme adott neki, holott ö ezeket, a' nélkül, hogy tudná, és értök hálákat adna, csak a' ke­resztyénség sok, ö reá akarata ellen is háramló áldásaiból nyerte, mint a' nap fényével mindent megvilágosít, és ha felsüt, egy mocsár, egy zug sem maradhat teljes éjszakában. Ez a' csalódás pedig, nem mindig ugyan, de még is sokaknál önbünhödött, 's azért hálátlanság, és ellentörekvés Isten iránt: tehát bűn. Ha azoktól, kik Isten igéjét elvetik, egyszerre mindazt ellehetne venni,miért ök Isten igéjének tartoznak, a' nélkül, hogy meg­vallanák, söt a1 mivel ök épen annak épségét és dicsőségét víjják és ostromolják, milly meröva­koknak tűnnének föl azon pillanatban, 's milly mély éjfél és halálárnyék fogná el őket! Irtóza­tosan lehetett ezt látni az első frank forradalom némelly hősein. De a1 mi a' földön nem mindig esik meg, a' halálban, az örökké-valóságban bi­zonyosan betelendik azokon , kik az igazságnak ellene-állnak, azért szól az Úr külső setétségröl, és arról, hogy azoktól, a' kiknek nincs, azaz, há­ladatosan nem használják, az is elvétetik, a' mivel bírni vélnek. Ha tehát az emberi ész az Isten igéje által, a* hol, és mióta az a' világon van, nyilván megvi­lágosíttatott^ keresztyén ember értelmére néz­ve nincs is más világosság, mint épen ez az ige: ugy kérdésünk meg volna fejtve. De hogy felele­tünk helyes-voltát egészen világossá tegyük, hadd állja ki az még az élet próbáját is, melly kijő, ha az embert egyenként tekintjük, mint gyermeket, mint ifjat és hajadont, mint férfit és házastársat, mint nőt és anyát, mint aggot, — ha egyes hiva­tásokra is rövid pillanatot vetünk, hogy meglás­suk: vájjon Isten igéjéhez való erös ragaszkodás által az ember élete sötét- és örömtelenné, vagy öröm- 's fény teljessé lett-e ? — 's megismerjük, hogy a'kornak, melly magát okosnak nevezi, mű­veltsége, a' legjobb esetben is, hová képes vinni? (Vége következik.) Alsé-borsodi ref. egylt. megye őszi közgyűlése* Tartatott sept. 3-4 én az oszlári paplakon, n.t. Fekete István, és tek. tolcsvai Nagy Gedeon el­nökletök alatt, olly nyilványban, hogy az ajtók is levétettek. Rövid ima után a' segéd-gondnoki hi­vatalra beadott szavazatok fölbontatván, általános többséget 26, 23 ellenébe eddigi ülnök t. tolcsvai Nagy Gedeon úr nyert, mire esperesünk, elnök­társát-üdvezlö beszédében, hivatala terheit va­lódi színekkel ecsetelvén: világi elnökünk rövid, de tartalomdús beszédében az egyházak jogaik­nak épségben-tartásuk mellett, a* papi állás szi­lárdítását 's iskolák virítóbb jövőjét tűzte ki ma­gának lobogóul. Majd egy egyh. ülnöki székre 28 szavazattal tiszt. Korponay József, miskolczi egyik lelkész, választatott. Székfoglalási jeles beszéde alkalmával némellyeknek figyelmet-za­varó suttogásaikat nem lehet érintetlen hagyni. — Ennek végével esperesünk fölhozá a' jelen segédgondnoki választási alkalommal végbement botránkoztató korteskedéseket, kérvén e'dolog érdemében megyei székünktől orvosló kezeket. Éljen, ki az egyházak's papok szavazásának sza­baddá-tételében lelkesen föllépett! mert már a' korteskedések pénzáltali megvesztegetésig 's fe­nyegetésekig aljasultak, 's az egyházmegye e* részben szolgabírói járásokra oszlott. Míg e' tárgy­nak gyökeres orvoslásában kiküldöttség működ­hetnék, előlegesen előforduló esetekre, egy na^ poni szavazás szabályul tétetett. *) TábJabiró­ságról levélben leköszönt ősz haza- 's vallásbajnok Palóezi László, mint szintén Szépessy László, (ki­nek nevében testvérje köszönt le, mi, szokatlan modoráért, ollyannak elismertetni darab ideig nem *) Az a.-borsodi egyházmegye e' szerint már átlátandja a' dunamelléki kerület superintendens-választást megelőző azon intézkedésének,— miszerint a' szavazás ugyanazon napon történjék minden egyházban, — helyes voltát. E' szabály az ennekelötte gyülekezetenként eljárt 's sza­vazat-csináló fökorteseket tekintve hozatott, Illy rend­szabály mellett a' kortes, nem szakadhatván egyszer­smind többfelé, legfölebb egy gyülekezetben csábítható imponálhat tekintélyes önszemélyébeu. Török.

Next

/
Thumbnails
Contents