Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-10-12 / 41. szám

akart) urakhoz, megkérés's érdem-elismerés végett, küldöttség neveztetett. — Ekkor lett sürgetve a' szavazati nyilvánosság választások körül, mi nem egészen a'papság gyanúsítása nélkül esett meg: de győzött az ok, hogy e' részben teljes szabadság, nyilvánosság mellett meg nem férhet; az egyh.gondnok 's tanácsnokok aláírásaik papjainkat igazolják, 's a' szavazatok hiteles voltát, melly oldalról valának megtámadtak, tökéletesen biztosítják. Két, miskolczi kisgyűlés jegyzökönyvei,'s az ugyan miskolczi kerületi gyűlés némelly határozatai fel lőnek olvasva. Eoperes úr a' mult gyüléstöli eljárásairól, mi kedvesen 's éljennel fogadtatott, számot adott; kerületi dékán a'deficiensi és özvegy-árva-tár mult 1844. számadási állását bemutatta; megyei dékánunk a' megye pénztárát illetőket vizsgálat alá bocsátotta. A' papözvegyi év határidejéül az egyház-látogatás* ideje tüzetett, 's a" kerületi szék, ezen üdvös határozatnak mindhét egyh.megyében átültetése végett, megkéretik. Gyűlésünket, — ha kiveszszük egyik kortes-résznek piano, de még is hallhatólag korcsmába-való utasításait,'s ha feledjük egy jeles nemes-közönség hadnagyának felbőszített 's fülsértő rikácsoló hangját, — rend és tanácskozási komolyság jellemzette. Papjaink három negyede kint-maradásának valódi oka a'kedvetlen korteskedési súrlódások lehetnek. Tavaszi gyűlés helyéül Emöd tüzetett ki. Füzesi. Gomori ref. egyházmegye gyűlése. Helv. hitű e.megyénk őszi gyűlést tartott a' r.-szécsi paplakban f. évi sept 15 — 16. napjain, esperesi és s.gondnoki ikerelnöklet alatt. Közlő a' gyűlés kezdetén jelen nem lehetvén, csak a' hallottakról szóland, azokat saját jegyzeteivel kisérvén. Még a'tanácsteremen kívül érzékenyen haták meg keblemet egy világi ülnöknek eme szavai: „Az erkölcstelen papot büntetni kell !(

e

. Méltánylom a' tisztelt ülnök úr szavait. Büntetni kell, még pedig szigorúan. Büntetni kell a' papi kijelöltet, ki csúszva-mászva kígyói fogásokkal, mások rágalmazásával, alacsony kegy-vadászattal akar lépni szent hivatalába; mert az illy csuszó-mászó féreg elébb-utóbb gyalázatára leend a' helynek, melly működéséül jelöltetik ki,— meg fogja rágni az égi virágot, mellynek ápolására szegődik. Büntetni kell a' papot, ki, feledve magas hivatását, erkölcsöt ront, nem épít! De legyünk méltányosak; büntetni kellene az olly világit is, ki tekintélyénél fogva önkényt gyakorol, rendet bont, törvényt 's igazságot tapod, ki érdeknek áldozza fel az ügyet, ki kegyencze kezére szokta játszani az érdemesnek nyilt pályabért. Ezt a' tisztelt világi ülnök úr is, kinek igazságszeretete felöl meg vagyok győződve, bizton hiszem, megengedendi. De—de ne feszegessük, kiket kellene büntetni; mert ha irgalom nélkül méretünk meg a' szigorú igazság mérlegén: mind egy lábig elveszünk. Ennyit a' kívülre hangzott döngető szóra. Szomorú kedélylyel léptem a' paplakba, figyelendő a' tanakodásra. Imola dolga folyt, papotkért, papja helyosztó gyűlésünk után változván a' sajó-keszi egyházba, melly már két évig volt rendes pap nélkül. Miért? okát sorolni hosszallom. Idötöltönek, gyűlés előtt, esperes úr Imolára Sz. J. helynélküli rendes papot rendelé, kit ezek elfogadni nem akarván, egy untató hosszú folyamodásban T. J.jolsvaföi segéd-papot kérék rendes papul. Pár sorba férhető kérelmök mellett, a' sorstól különben is keményen sújtott családos, kenyértelen papra kigyót-békát kiáltának. A' hosszú folyamodásra következett a' mindenben hason replica. E' tárgy szép időt emésztett fel és minden haszon nélkül; mert követ uraimék sem Sz.J—t, sem más ajánlottat el nem fogadtak T. J—n kívül, ügyöket a' kerületi gyűlésre fölebb viendök. Jó utat! Sürgettetelt: b—i udvari nevelőnek miért adott esperes úr a* b—ni káplánkodhatásra engedményt? Esperesünk, ennek okát akarván adni, a' b—i papnak hozzá küldött levelét olvastatá fel, mellynek nehéz küzdelmek közt akaratlan szülemlhetett soraiból ennyit puhatohatánk ki: hogy a' pap egészséges, káplánra szüksége nincs, — nincs — de még is van; mert öt—hat napra szeretne hazájába utazni, — és még egy más mertért, melly aligha túlnyomósággal nem bír. Nálunk egy határzat van a'káplánt-tartó papokra nézve, — nevezetesen: a" ki egyszer káplánt kér, annak állandóuli káplán-tartásra kell magát kötelezni. E' kötelezésről a'b —i pap levelében nem levén szó, 's gyűlésünk a' többi mertre nem hallgatván, — az adott engedmény pártolókra nem talált, — 's az érintett nevelő a' rendes káplánok sorába nem léphete. Ezzel végzők esti ülésünket, — mert mi rendesen este szoktuk kezdeni gyűléseinket. Másnap reggel papi vizsgálathoz fogtunk. Ismét vizsgálat ? Igen, és ennek új modora nekem, ki mitsem tudtam az esti végezésröl, miszerint az gyűlés színe előtt leend tartandó, nagyon felötlő volt. Még eddig a' vizsgáló egyének a' vizsgálandókkal elvonultak, és most a' papiakban áll elő két szigort-adandó s.pataki diák, 22 évesek, kebelünkbeli papok fiai. Esperes úr kérdést tett, azok feleltek, a'hogy tudtak. Szomszédom oldalba lökött: Hát elkezdödött-e már a' gyűlés ? hiszen még a' s.gondnok sincs jelen, 's többen, kiknek jelen kellene lenni. Majd jönek — türelem! — jöttek is azonnal az érdemes világiak. Kár volt egy perczig nem várakozni! A' vizsgálat folyt, esperes úr felszólított többeket a' censeálásra, és censeálta a' szegény diákcsákat úr, közpap, ülnökpap, rector, káplán, —- censeálta összevissza kiki abból, a' mit valahol, valaha, vagy csak tegnap látott, hallott, olvasott. Uraim! tisz-